Shock!

Neves - és nem kevésbé sebességmániás - zeneművészek tömörültek össze, hogy a közösbe dobják elképzeléseiket, majd a katyvaszból mesteri mega-melódiákkal tűzdelt nótákat tákoljanak össze. A Savage Circus tagságát részint Persuader arcok (Emil Norberg, illetve Jens Carlsson) alkotják, részint a veterán fémharcos, Piet Sielck (Iron Savior), valamint a Blind Guardian-ütős Thomen Stauch. Ebből jó eséllyel csak zamatos, cupákos falatok születhetnek, nem igaz?

Idegtépő irammal indít az echte Blind Guardian-hangulatot árasztó, tömény és hátborzongatóan gyönyörű vokálokkal támogatott, himnikus Evil Eyes. (A vak kardigán-hangulatot nem a legutóbbi, elfajultabb/borultabb világú anyagukra értem, hanem a régebbi, mámorítóan dallamos, kevésbé komplex agymenéseikre.) Hasonló szépségek mondhatók el a nyitó nóta mögött sorjázó tételekről. A Between the Devil and the Seas továbbra is erős Hansi Kürsch-utánérzéssel kísért. Égnek ugrik a hajam ezektől a sikítóan erőszakos vokáloktól, kiver a víz, ugyanakkor a hideg ráz. Színtiszta nosztalgia utazás a B. G. középföldés időszakába.

A Waltz of the Demon cseppnyit visszafogja a gyeplőt, lazíthatunk. A kissé valóban valcer-ízű ritmusok, a mesés dallamok azonban továbbra is vasmarokkal tartanak fogva. Szigorú feszességgel robogunk a jövő felé: a Tomorrowland egyszerűen szédítő.

Az IT - The Gathering nótát kétségtelenül Stephen King remek regénye ihlette. (Hozzá bármikor fordulhatunk ihletért, hálás témákat oszt meg a világgal.) A kellőképp drámai hangulat tisztán érezhetően átjön a muzsikán, mely elmeséli nekünk a "hetek" elszánt harcát a bohócgúnyás gonosszal. Egy újabb mestermű. A Beyond Reality líraiba lágyul és szelíden, andalítón ringat. Dallama átáramlik nem csupán a hallójáratokon, de ereinken, zsigereinken, egész valónkon. Annak idején egy Persuader album kapcsán nem győztem hüledezni Jens, illetve Hansi hangjának hasonlóságán - most sincs ez másként. Kísérteties az egyezés mind a szólóének, mind a vokálok tekintetében. Szilaj erőszakossággal és fénysebességgel érkezik egy újabb nagyágyú a When Hell Awakes perceiben. Misztikus homályzónában lappang a Ghost Story, majd az anyagot a Born Again by the Night zárja dinamikusan, elszánt húrvirgákkal és törvényszerű dallamcsodákkal.

Egyetlen hosszú, idegborzoló, verejtékeztető, emlékidéző élményhömpöly az album. Tudnám értékelni, ha Hansi visszatérne az épeszűbb korszakához és valami hasonlóval, könnyebben emészthetővel állna elő legközelebb. Ha mégsem? Nos, akkor itt lesz a Savage Circus. Nekem már mindenképp jó! (Azért mókás, hogy a Blind Guardian mellett nem csupán egy kistestvér létezik a Persuader személyében, hanem egy csaknem-klón is.)