Az 1994-ben alakult angol csapat nem indult el rossz úton, de sajnos az más kérdés, egyenesen és jó felé haladnak-e rajta. Angolszász hard rock az irányvonal, Whitesnake és társai - ez idáig rendben is van. Ahogy nézem, koncerten Quireboys és Saxon feldolgozásaik is akadnak, még ez is oké.
|
megjelenés:
2004 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
4,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Viszont a megvalósítással bizony akadnak gondok. Az oké, hogy a felvétel nem szaggatja szét a fejem, hiszen ez a stílus, főleg a teljesen bezizzent zenei jelennel rendelkező Angliában az undergroundnál is mélyebben kaparja a földet, így gondolom se pénz, se lehetőség nem volt másra, mint egy lepukkant, demószintű stúdióra.
Az viszont már csak rajtuk múlik, hogy ódivatú a zene... Pedig lehet az ilyesfajta zenét ma is frissen, élettel telve játszani, van rá nem egy példa. Viszont dalok, amiknek már a címe is kliségyűjtemény (Always, Rock'n'Roll Away, The Last Goodbye, Hand In Hand, stb.) bizony meghallgatásuk után sem nyitották fel a szemem a Sacred Heart zsenialitását felismerendő.
Tűz és eredetiség szintjén kábé egy esküvői haknibanda szintjén van a négy srác: Paul Stead gitártémái átlagosak, csak úgy, mint a hangja - nagyjából minden kijön, de semmi karakter, semmi erő... Mark Stephenson kellemesen elszólózgat, de semmi több, a "veterán" Claudio Cafolla legalább viszonylag feelingesen dobol, Jamie Watkins bőgős pedig a korrekt basszusjátékon nem mutat túl.
Sajnos az ő esetükben nem tudom teljes meggyőződéssel írni, hogy tessék gyakorolni, lesz ez jobb is, hiszen a csapat már nem változásra képes, rugalmas és nyitott tinik gyülekezete. Szerintem két pint sör mellett kellemes hallgatnivalónak tartja őket a törzsközönség egy angol pubban, de nagyjából itt meg is akad a lehetőségeik sora.
Az teljesen vicces például, ahogy az Always című líraijuk, ha nem is egy-az-egyben koppintása a Bon Jovi hasonnevű alkotásának, de teljesen ugyanabban a szellemben fogant, a szólójával, az Always Always ismételgetéssel együtt. De a gyorsabb dalokban is felismerhető sokféle hatás, a fent említett két bandák főleg. 2005-ben ennél sokkal több kell ahhoz, hogy egy lemez (és egy banda) kurrens lehessen: új ötletek, saját hangvétel, stabil és feelinges játék...
Menjünk inkább a pubba. Jobb lesz az a zenekarnak is meg nekem is.
