Őszintén szólva sokkal rosszabb, és teljes mértékben másfajta zenére számítottam a Rockbitch élő színpadi teljesítményéről részletes leírást kapva. Amolyan régi dirty rock, motörheades durvulatra számítottam, így kellemes meglepetésként ért a hangfalakból előtörő bika hangzással (ez jár is a csajoknak... mármint a bika...) megtámogatott meglehetősen modern hatású mélyen dübörgő metal, technós szintihegyekkel körítve.
|
megjelenés:
1999 |
|
kiadó:
CBH / MusiCDome |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
A basszusgitár annyira gyönyörűen szól, hogy azt elmondani nem tudom. Egyébként az egész albumnak megdöbbentően állat a hangzása. És még az énekes csajszi is marha jó. Olyan erős, középmély tónusú, igazi rockénekesnői torok, a Cranberries énekesnője rendelkezik hasonló hanggal.
Furcsa, de nem lendületmániákus dalokkal van tele a korong, hanem "nyugisabb" típusúak, mint egy lassan tekergőző óriáskígyó, úgy csavarodnak köréd. Forró hangulatú éjszakákhoz tökéletes. Persze akad olyan nóta, ami egy hangulatos rockbulihoz illik - Nympho vagy Essex Girl. Arra mondjuk nem vagyok túl kíváncsi, hogy a szövegek miről szólnak, nulla fantáziával is ki lehet találni...
Az első benyomásom kb. ilyesmi. Aztán meghallgattam még párszor, és be kell valljam, nem az év lemeze. Háttérzenének kellemes, és ennyi.
