Nem mondanám magam a punk zenék nagy kedvelőjének, ennek ellenére a Red Tape cd-jét valahogy sikerült végighallgatnom, sőt. Mondjuk olykor metalos, hardcore-os zenéjük azért nem az a színtiszta tufa punk, amitől az embernek feláll a szőr a hátán, noha azért írtak tök klisés punk nótákat, nyilván.
|
megjelenés:
2004 |
|
kiadó:
Roadrunner / Record Express |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Valahogy mégis működik, talán mert van érzékük a dalíráshoz ebben az amúgy eléggé kiszipolyozott műfajban. Vicces módon az újkori Metallica riffelését is felhasználták olykor, hogy is van ez? Meg mondjuk nem hamis az énekes.
A csapat nem éppen vidám témákról ír, a lemez címe és borítója is egyértelmű témaválasztásra utal, tehát ne erre a kaliforniai rózsaszín inges műpunkokra gondoljatok, politikus szövegeket írtak. Bár ők is amerikaiak, de úgy tűnik, főleg nem a saját kultúrájukból merítkeztek. Néhány dalcím ízelítőnek: Stalingrad, El Salvador, Divebomb, Bl'ast! the System. A többit el lehet képzelni.
A lemez átlag 2-3 perces dalai között akad gyors, pattogós, van metalosabb, meg hardcore-osabb. A stíluskeverés ügyes, a dalok felépítése szintén. Fogósak a témák, és még a refrének is jók. Kimondjam? Kimondom: ez az első punklemez, amit nem untam, sőt.
A Roadrunnernek néha sikerül felkarolnia még csapatokat a totális undergroundból, most is ez történt. Néha pedig a punkzenét nem szeretőknek is el kell ismerniük, hogy vannak jó csapatok még ebben a műfajban manapság is.
