Shock!

A görög Ramhorn belepottyantott egy cd-t a borítékba, elküldte jól, aztán úgy gondolta, elég lesz ez információnak, nyomozzon a kritikus kedvére. Hosszadalmasan hömpölygő bevezető után indul el a zene, kicsit pattogósabbra vált az addigi funeral doomos hangulat, így már csak simán doomos lesz. Az ének meg hamis. Nagyon. Bár szerencsénkre jól a háttérbe keverték, de attól még így is kiszaladok a világból egyszer-kétszer.

Inkább csak egyszer, nincs az az isten, amelyik rávenne, hogy még egyszer meghallgassam a lemezt. Bőven elég ez a hatvan perc. Sőt. A cd kiállítása abszolút home-made, a hangzás is az, a tetejébe vékony mint nagymamám rétestésztája. Mondjuk a rétestészta vékonyan jó, a zene viszont nem annyira. Énekesünk közben átvált hamisból valami idegesítő alternatív stílusba, nyilván démonokat óhajt vele megidézni, ám csak egy kóbor macskapukira futja, úgy érzem.

A honlapjuk sem túl informatív, kvázi két mondatban elintézték a zenekar történetét, 2003-ban kezdték felvenni a lemezt, 2005-ben megjelentették (khm, mi a tököt csináltak ezen két évig??) Gyakorlatilag koncepciótlan, értelmetlenül egymás mögé rakott buta riffecskék szövevénye, melyen végig otrombamód hamisan danol valaki. Nálam ez speciel kiverte a biztosítékot, a kéremkapcsojjaki-kategóriába gyömöszölődött.

Ha valaki kéri a lemezt, nagyon szívesen elküldöm, hátha másnál is maguktól lepotyognak a szúnyogok két km-es körzetben.