Shock!

Több napra elegendő Proziumot nyomtam magamba, hátha így elkerülhetem azt az érzelmi túlfűtöttséget, amelyben esetleg nyomdafestéket sápasztó kijelentéseket tennék.

Adott egy Québecben létrejött csoportosulás. A három lány még csak-csak. De a gitáros fószer bátran jelentkezhetne a most futó átoperálós műsorba, hátha egy komplett fejcsere többé-kevésbé emberi külsővel áldaná meg. Sajnálatos rútságával legfeljebb az album rémlátomásos borítója vetekedhet.

A lehangoló látvány után a hasonmód lehangoló hallványról. Vérszegény hangszerelés, egytől-egyig jellegtelen nóták, amatőr sound. Az énekes leányzó - Danielle Langlois - teljesen színtelen teljesítményt nyújt. Hiába hallgatom ezt a korongot, valójában ki sem derül számomra, miféle zenében utazik a banda. Áporodott, fakó rock lehet, vagy mifene. Hiába "tudom", hogy van ott gitár, basszus, még dob is akad, az egész mégsem akar életre kelni - mert nem ÉRZEM a hangszereket. Egyetlen megjegyezhető, karakteres dallamot sem találok negyven perc alatt. Az egészből hiányzik a naprakész frissesség, a tökösség. Egy ilyen bandára egyszerűen semmi szükség. Dögunalom, silányság a köbön - szinte már fáj, annyira gáz.

Mellesleg az egész cucc fhanszia. Nos, merszi, de ebből nem kérek.