Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Nocturnal Rites: Shadowland

A svéd vitézek nemigen nyújtottak különlegeset azokban az időkben, amikor a Hammerfall révén egy világ metalrajongóinak szeme s füle elkezdett Skandináviára szegeződni. A Tales of Mystery and Imagination és a The Sacred Talisman albumok (a legelső, 1995-ben kiadott munkához sajnos nem volt szerencsém) jók voltak a maguk módján, kielégítették mindazok igényeit, akik a fülbemászó dallamú, klasszikus power zenét kedvelik.

megjelenés:
2002
kiadó:
Century Media / MusiCDome
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

Azokban az időkben még nem sok jele mutatkozott annak, hogy ezekben az ujjakban, lábakban ennél biz' több búvik meg... Hanem aztán megérkezett Jonny Lindkvist személyében az új frontember. Hogy a változást milyen mértékben köszönheti az Afterlife album az ő eljövetelének, azt nem tudom, mindenesetre a fiúk egyik pillanatról a másikra akkorát ugrottak mind stílusilag, mind zeneileg, mind hangzásilag, amekkorát a legtöbb banda még hétmérföldes bakancsban sem tudna megvalósítani. Teljes mértékben kiléptek a Hammerfallt üdvözítő bandák sorából, rátaláltak saját hangjukra, arculatukra. Bekeményítettek, bedurvultak és óriási nótákkal pakolták tele az albumot. Most pedig nagy-nagy boldogság és elégedettség tölt el, amikor azzal szembesülök, hogy a Shadowlanddel ezt a nagyszerűen kitaposott utat koptatják tovább, és eszükben sincs visszalaposodni.

Ezúttal is egymás hegyén-hátán tülekednek a szigorúan döngő, hangfalakat szétvetően dinamikus, sodró nóták. Indulhat a headbangelés az Eyes of the Dead tömény riffjeire, fülbekúszó dallamaira! A szintén súlyos Shadowland után a kimértebb, himnikus refrénnel aládúcolt Invictible tapos ránk és lapít rajzfilmfigurává, akár egy kedélyes úthenger. A cseppnyi lélegzetvétel után ismét felturbózzák magukat a skandik, s már teperünk is ezerrel a Revelation dallamhegyeinek szerpentinjén, a Never Die pedig folytatja ezt a fékevesztett száguldást. Az Underworld méltóságteljes elhömpölygése után ötödik fokozatba kapcsolunk a Vengeance-szel. Vérbő speed tétel, vaddisznómód megszólaltatva, mely után a Faceless God elfajzott gőzgépként zakatol tova. És így tovább, az utolsó gatyaszaggató riffekig... A magam részéről feltétel nélküli híve vagyok Jonny karcos-erőteljes hangjának. Ehhez a harapós, izmos muzsikához nem lírai tenorra van szükségünk.

Az album grafikája aprólékosan kidolgozott, szemet gyönyörködtetően szép - csakúgy, mint maga a CD korong. Napjainkban így kell festenie és megdörrennie egy power metal albumnak.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.