Shock!

április 18.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Neurothing: Murder Book

Íme, egy újabb lengyel csapat, akik azt kívánják bizonyítani immáron második alkalommal, hogy a polák metalnál nincs jobb. Nos, az igazság az, hogy van jobb, de szerencséjükre rosszabb is. A beszédes elnevezésű Neurothing amolyan tördelt ritmizálású, Meshuggah-ihlette zenét játszik, amely inkább fogja az izzó szemű dobospalántákat és gitártanoncokat vonzani, mint az egyszeri fejrázásra szakosodott zenehallgatót.

megjelenés:
2009
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A korongon hallható harmincöt percben ugyanis kapunk egy igen feszes és nem kevésbé merész ritmusszekciót, valamint monoton riffek nyakatekert hálózatát két nem kevésbé neurotikus bárdistától, s mindezt pedig rendkívül dühödt üvöltözés koronázza meg. Ez persze mind szép és jó, de mindez fabatkát sem érne, ha egyrészt a hangszerek demósan berregnének, és a dalok minősége se haladná meg a zseniális garázs-punk csapatok műveit.

A Neurothing esetében a hangzásra nem lehet panasz, rendkívüli erővel, tisztán szólalnak meg az egyes instrumentumok, szinte véresre szeletelik az ember hallójáratát. Ám ami a lemezen feszülő tizenegy szerzeményt illeti, a minőség igencsak hullámzó. Az album igen erősen indul a Kill It/Hands Of Death/High Pain Threshold dalokkal, a hideg precizitással elővezetett ritmusinfernó példaértékű, főleg, hogy a srácok nem felejtettek el néhány emlékezetes témát is a dalaikba passzírozni. Ez aztán sajnos a lemez további részére megváltozik, s ugyan akadnak itt is jól eltalált és bizony érdekesnek is mondható megoldások, a témákat egyre nehezebb egymástól megkülönböztetni, s csak az utazás vége felé kapom fel újból a fonalat, főként a tempósabb King Ratnek köszönhetően.

Nem vitás, megfelelő ízlésvilág és hangulat hiányában roppant idegesítőnek, vagy egyszerűen csak monotonnak tűnhet az elme sötét zugait boncolgató Murder Book. Ha azonban már játszi könnyedséggel versz hat különböző ritmust a négy végtagoddal, és még Jens Kidmanétól is sokkal antiszociálisabb tekintettel bírsz, akkor a Neurothinggel se tévedhetsz nagyot. Én viszont inkább megvárom a következő dobásukat, az lesz az igazi.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.