Shock!

Lehajtott fejű kopasz ember, ebből találjam ki, kit takar az NDV név... A zenétől sem lettem sokkal okosabb, finom, AOR hatású rockzene, amit az ember lazításképpen tesz fel, de akkor, ha a zenére is óhajt egy kicsit figyelni. A biográfiát fellapozva Nick D´Virgilio (Spock's Beard) nevét szúrtam ki elsőre - hahhh, innen az NDV, elmés... - tehát egy dobolóember olyan szólólemezét hallgathatom, ami nem a dobolásról szól.

Kicsit lebiggyedt a szám széle, de miután többször átrágtam magam a zenén, úgy gondoltam ez így van jól. Ezekhez a lágy, valóban szívet melengető dalokhoz nem is illene az, hogy szétjátssza őket bármelyik hangszer. Említettem már, hogy a lemezen Nick gitározik, basszusgitározik, billentyűzik, dobol és énekel? Nem is rosszul. Ja, ha az embert 7 évesen gitározni tanítja a bátyja, 3 (!) évesen meg dobolni kezdett, közben a torkát is rendszeresen köszörüli... Tetszik/nem tetszik, istenáldotta tehetségű Nick D´Virgilio, aki mindamellett, hogy óriási zenész, igazi ember tudott maradni. Erről tanúskodik a tavalyi Spock's Beard interjú. Ne felejtsük el, hogy azért akadt néhány segítőtársa a lemezfelvételnél: Mike Keneally gitáron, Bryan Bellar bgitáron (Steve Vai & Beer For Dolphins) a Spock's Beardből pedig Ryo Okumoto és Alan Morse.

A Karma. 11 dal, az utolsó 3 részből áll. A lírai zongoraszóra énekléstől - egyébként meglepően szép, tiszta hangja van Nicknek így szólóban - kezdve a már-már fúziós dolgokba hajló szösszenetekig van itt minden, ami az anyazenekarba nem fért bele - gondolom. Érzelemdús gitárszólók, fülbemászó dallamok uralják a terepet, nagy izgalmakat, felkavaró momentumokat azonban nem itt kell keresni. Annak, aki kedveli az ilyen zenéket, bátran ajánlom a Karmát, mondjuk kell 4-5 hallgatás, hogy teljesen beérjen a korong.