Shock!

Tavalyi megjelenés és nálam is csücsül már egy ideje, egyszerűen azért, mert próbáltam megbarátkozni a második CD-vel. Hogy sikerült-e, az rögtön kiderül. A Kada amolyan progresszív, jazzes, rockos instrumentális zenét játszik, kategóriákba nem igazán lehet őket belegyömöszölni.

A csomagolás figyelemfelkeltő, abszolút műanyagmentes - gy.k.: full papírcsomagolás, ami sérülékenyebb, viszont aki szereti a különlegesebb megoldásokat, az örülni fog neki - a borításhoz felhasznált két darab festmény is hangulatos. Főleg a frontrészén, az tökéletesen kifejezi a címet - Búcsúzás.

Az első CD-n az infólap szerint előre megírt témák és abból kialakuló improvizációk hallhatóak, gitár, bgitár, dob, szaxofon, trombita, konga és egyéb fúvós hangszerek megszólaltatásával. 8 tétel, többnyire terjedelmes méretűek. Lassú, nyugis, kimért zene, ritkán zaklatott, inkább az egymásra figyelés, az egy-egy hanggal való hangulatkeltés a cél, mint a magamutogatás. Abszolút kikapcsolódós, relaxálós zene. Szerencsére nem borulnak el - itt még - túlzottan, bár azért inkább azoknak ajánlott, akik vonzódnak a jazzes elvontságok iránt, kő metalosok nagy valószínűséggel menekülőre fogják fél perc után.

A második CD már nem ilyen "egyszerű" eset, itt aztán szabadjára engedték magukat a zenészek, 6 tételnyi jammelés, improvizálás, korlátok nélkül. Ehhez kell türelem és befogadóképesség, be kell valljam, nálam ez a része a Kadának nem működik, biztos vannak akik élvezi, hogy minden hangszeres játszik amit úgy gondol magában, bármiféle összefüggés és egymásra figyelés nélkül, nálam ez nem funkcionál zeneként, ez káosz, értelem nélkül. Idegesítő. Bocsánat, de most képtelen vagyok szubjektív lenni.

Maradok a Kadával úgy, hogy az első korongot elő fogom venni máskor is, a másodikat meghagyom annak, aki nálam nagyobb tűrőképességgel rendelkezik. De mivel maga a CD nem drága, aki hajlik az ilyen free zenék felé, az első CD-ért megismerkedhet velük.