Shock!

Említésre méltó: az ifjak a napsütötte, kobaltkék tengerrel körített, romokkal dúsan ellátott Hellász szülöttei. Dallamos, klasszikus powert tartalmazó albumukon tíz nóta található. A nyitó Dancer of the Storm hallatán máris sejthető, mi vár ránk az elkövetkező órában: kellemes melódiák, ízléses megszólalás, aprólékos gonddal felnyomott ikerszólók, többé-kevésbé korrekt énekhang (Babis Alexandropoulos torkának jóvoltából).

Azért minősítem többé-kevésbé korrektnek, mert ha nem mászik hegyet, akkor rendben van ugyan, ám számomra színtelennek tűnik. Angolja is darabos kissé, viszont legalább szövegkönyv nélkül is könnyen érthető, mit énekel...

Ami sajnos az anyag gyengéjét illeti, az a helyenként érzékelhető erőtlenségben, laposságban nyilvánul meg leginkább. Erre nem is kell sokáig várni, legalábbis rosszmagam már a negyedik nóta táján elkezdtem vakarózni... A dalokkal nincs különösebb gond, mindük megállja a helyét, az összkép sem túl rossz, de valami hiányzik. Talán néhány jó ötlet, igazán ízes melódia, érdekes megoldás. Ezeknek biz híján vannak a fiúk. Sajnos így jó esélyük van arra, hogy belevesszenek a szamárszürke ködbe.

Ez az anyag épp hogy csak átlagos. Se íze, se bűze.