Shock!

október 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

I Saw The Deep: Vimana

isawthedeep_vimanaAz I Saw The Deepre megint egy véletlen bóklászás során akadtam rá, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a naponta rámömlő feldolgozhatatlan mennyiségű elektronikus promólemezek között pont ennél súgta az az ösztönöm, hogy hallgassak bele. Illetve ne csak bele, hallgassam is meg – noha többnyire néhány másodperc alatt el tudom dönteni, hogy egy adott zenekar érdekes-e számomra vagy sem.

A csapatról nem lehet sokat tudni, némi kattintgatás után kiderítettem, hogy hollandok, illetve Hollandiában laknak, mert a nevük alapján akárhonnan is származhatnának. Nyolc éve megjelentettek egy lemezt Astronavigation címmel, aztán síri csend, illetve valószínűleg azért nem történt semmi, mert az a lemez még egy egyszemélyes projekt volt (ha jól nyomoztam), méghozzá a gitáros, énekes, theremines (!) Darrell Laclé-é, aki azóta trióvá bővítette saját magát: Domenico San Giorgi dobos és Niels Budel basszusgitáros/énekes csatlakozott hozzá. Aztán megjelentették a Vimanát. És milyen jól tették!

megjelenés:
2020
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 6 Szavazat )

A műfaj saját meghatározás szerint progresszív sludge stoner rock (én meg kinevezem hangulatzenének), ami papíron jól hangzik és igazából nem csak papíron, hanem a zenét hallgatva is. A stoner tényleg áll rájuk, a progresszív mondjuk annyiban, hogy szokatlannak mondható ez a pár dal, noha kapaszkodót azért lehet találni, például illik emlegetni a Mastodont, amit én inkább csak elfojtott hangulatban érzek. Helyenként inkább grunge-os, mindjárt a második, Villain című dal tiszta Seattle, és ha ezt csukott szemmel hallgatod, tisztára a '90-es években fogod érezni magad, és az Alice In Chains neve egész biztos beúszik majd a szemhéjad elé.

A Vimana egy ötszámos EP, hihetetlenül hallgattatja magát, pár alkalom és a füledbe fognak mászni a riffek, a címadó, pszichedelikusan lüktető Vimanától kezdve a záró zaklatottabban riffelő Titansig. A harmadik Revolution talán a legdoomosabb, kicsit sabbathos, az Only The Eye a legslágeresebb, legalábbis a refrén miatt biztosan, és itt érdemes megemlíteni a dalokon végigvonuló sci-fis hangulatot, ami itt domborodik ki a leginkább. Én speciel a Voivod hatását érzem a háttérben lebegni, illetve a Mastodon és a Voivod szerelemgyerekének írnám le ezt a hat és fél percet.

Abban a szerencsében van részem, hogy május 29-én koncerten is láttam őket, a holland Musicon jóvoltából, ami olyan hangulatos volt még így, ebben a faramuci streames-otthonnézős verzióban is, hogy lelki szemeim előtt már a Dürer színpadán álltak, mondjuk a hozzájuk passzoló CudiPurci szervezésében. Ez akár felhívás is lehet keringőre, addig meg egy teljes nagylemeznyi hasonló zenét szívesen megismernék tőlük. Az év egyik pozitív meglepetése az ismeretlen csapatok közül.

 

Hozzászólások 

 
#2 Anomander 2020-06-10 22:08
Igen jó zene, mint ahogyan az írás is, engem a "Mastodon és a Voivod szerelemgyereke " kép győzött meg arról véglegesen, hogy ezt hallani kell. Bár azt nem tudom milyen néven nevezhetnénk egy ilyen fura de a maga módján nagyon is szimpatikus szörnyszülöttet , mindenestre nekem bejön.
Idézet
 
 
#1 Leo Bonhart 2020-06-09 00:13
Wow. Igencsak kellemes a meglepetés, be is ette magát a lejátszómba így a reggeli buszozás közben.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.