Shock!

október 04.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Havok: Conformicide

havok_cA denveri Havok az utóbbi évek egyik legdinamikusabban fejlődő ifithrash-alakulata, akik először a 2011-es, kettes számú Time Is Up lemezzel tettek le olyat az asztalra, amire muszáj volt odafigyelni, a 2013-as Unnatural Selectiont pedig már annak rendje és módja szerint rengeteget is hallgattam. Nem vár más sors a friss albumra sem, ez ugyanis talán David Sanchezék eddigi legkiforrottabb, legizgalmasabb munkája. Ráadásul sok hasonló alakulattal ellentétben a Havok nem elégszik meg a műfaj 1986-os kliséinek felmelegítésével, hallhatóan igyekeznek minél agyasabban, izgalmasabban elővezetni ezt a mára alaposan kijátszott, mégis örökérvényű stílust. Ugyanakkor elsősorban már az előző két anyag is azért tetszett annyira, mert tudnak igazi dalokat írni.

megjelenés:
2017
kiadó:
Century Media
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 29 Szavazat )

Ezúttal is kimondottan ütősen startol a lemez az F.P.C.-vel, ahol a lágy bevezetőt olyan funkos kikacsintások követik, amelyek először a '80-as évek legvégén, a '90-es évek legelején hódítottak teret a thrashben, jelentős mértékben olyan, mára javarészt elfeledett alakulatoknak köszönhetően, mint például a Mordred vagy a Scatterbrain. Én mindig is bírtam ezt az irányt, és a Havoknak is jól áll, bár ők azért persze nem viszik túlzásba, és csak fűszerként alkalmazzák itt-ott. Viszont alapból is jobban kidomborul náluk a basszusgitár, mint a műfaj képviselőinek többségénél, ahol többnyire csak megbújik a négyhúros a gitárhegyek takarásában. Az új basszer, Nick Schendzielos ráadásul nagyon szépeket is játszik Pete Webber dobossal karöltve. Ha már itt tartunk, a lemez hangzásában sem feltétlenül a mostani agyonkompresszált egyenprodukciók receptjét követi: noha a dinamika és a tisztaság mai, mégis sokkal természetesebb, átláthatóbb a megszólalás, és körülhatárolhatóbbak a hangszerek is, mint a 21. századi durvametalosok többségénél.

Amennyiben zenei párhuzamokat kellene mondanom a csapat kapcsán, elsőként olyan régi nagyágyúkat sorolnék, mint a Death Angel, a Megadeth vagy az Exodus, bár itt-ott, egyes agyasabb témáknál a klasszikus Voivod sem áll tőlük távol. Sanchez hisztérikus hangja talán Zetro Souzáéhoz áll legközelebb a klasszikus thrash-torkok közül, de annál egy fokkal vékonyabb, illetve rejlik benne valamennyi Mark Osegueda legdühösebb pillanataiból és Dave Mustaine gyűlölködő szóköpködéséből is. A tíz dal közül pedig olyanokat tudok kiemelni csúcspontként a nyitás mellett, mint a gyilkos riffekre rákanyarított Hang 'Em High, a fékevesztett tempózás mellett valami furcsán nyomasztó hangulatot is rejtő Dogmaniacal – benne egy erősen a klasszikus Megadeth-lemezeket idéző szólóval Reece Scruggstól –, a roppant fogós Wake Up, netán a Circling The Drain tökéletes riffekkel, a lemez legfogósabb minimál-énektémáival ellátott zárása.

Utóbbi dalnál a hét perc fölé kúszó játékidőt sem érzem túlzónak, de két-három számnál azért fogalmazhattak volna rövidebben. Az Ingsoc középrészében a témahajigálás például a végére kicsit öncélúba fordul, innen másfél-két percet simán lehetett volna húzni, és ugyanígy a Masterplan felvezetése is lehetne lényegretörőbb, pláne, hogy ez az eszelős sodrású thrash-gránát ezt leszámítva egyébként szintén csúcspont. Mindez persze csak kötözködés, de éppen emiatt valahogy nem akaródzik bekerekítenem a kilencest a lemezre. Viszont a Conformicide összességében ezzel együtt is baromi jól sikerült, és tényleg csak ajánlani tudom, amennyiben szereted a thrasht, legyen szó annak bármelyik változatáról. Ez a csapat most már nemcsak ígéret a jövőre nézve, hanem olyan tényező, amivel egyszerűen muszáj számolni.

 

Hozzászólások 

 
+2 #7 Final Command 2017-04-21 12:50
Nekem nagyon bejön a lemez, a ritmusszekció tényleg fantasztikus, a dobos Pete Webbert érdemes külön is megsasolni:
https://www.youtube.com/watch?v=Qf0u0BNbjIs

Ha nincs türelmed az egészhez akkor kb. 2:30-hoz érdemes tekerni.
Idézet
 
 
+4 #6 Doktorúr 2017-04-21 09:47
Ahogy az ismerősi körömben tapasztaltam, megosztó ez a lemez, én viszont arra voksolok, hogy nagyon jó! A ritmusszekció pazar dolgokat mókol össze, gitárfronton meg egy csomó agyas fikcsi szerepel a témák közt á la Megadeth/Annihilator. :)
Idézet
 
 
+3 #5 Chris92 2017-04-21 09:03
Az a basszushangzás mekkora már! Tisztára Steve DiGiorgio-t idézi a régi Sadus lemezekről. Mondjuk az itteni riffek is legalább olyan technikásak és agytekerők mint A Vision of Misery-n. Nagyon jól nyomják a srácok, az egyik legjobb újkori thrash banda.
Idézet
 
 
#4 Draveczki-Ury Ádám 2017-04-21 07:49
Idézet - James Smith:
Kár, hogy nem adtad meg a 9 pontot... :(

Nincs ennek szerintem igazi jelentősége. A lemez jó, ennyi a lényeg.
Idézet
 
 
-4 #3 James Smith 2017-04-21 00:35
Kár, hogy nem adtad meg a 9 pontot... :(
Idézet
 
 
+7 #2 Scarecrow 2017-04-20 11:00
Úgy szól ez az album mint az állat! Ilyen bivaly hangzású cucc ebben a műfajban max az új Harlott még. Ilyen téren le a kalappal a Havok előtt, de a Time is up és az első lemezük jobban bejött.
Idézet
 
 
+5 #1 TomTom86 2017-04-20 10:30
Szeretem a Havokot, de ez az album nekem tulságosan is matek-metal lett. Hiányoznak belőle a fejrázós thrash riffek. Szerintem az új Warbringer jobb lett
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.