Shock!

Harmadik anyagát készítette el a Kölnben székelő, dirty rock and rollban nyomuló Gun Barrel. Annak idején, a Battle-Tested albumuk hallgatásakor már méltattam nagyszerű zenei gyökereiket, amelyek leginkább a Motörheadhez vezethetők vissza. Ez bizony a vagány, mocikon száguldozó rockerek muzsikája. Tömény hangzás, pofás dallamok, mérsékelten ráspolyos énekkel és korrekt vokálokkal bélelve. Az album vaddisznó hangzásának minőségéről nem kisebb név gondoskodott, mint Piet Sielck.

Igen kellemdús hallgatnivalóval szolgál az intro után lezúduló Dear Mr. Devil, a Down & Dirty alatt pedig javában részesülünk abból a jó kis háttérdanolásból, amit a fiúk sikerrel zsigereltek ki magukból ezen az albumon is. Elaggott, rozzant krahácsként pöfög eleinte a beszédes című Fearing the Fear of my Fears, mígnem felsőbb segedelemmel erőre kap és kettesbe kapcsol. Fülbekúszó melódiát húz a fülünkbe a könnyedebb hangvételű The Fallen One, a Lights and Shadows pedig fikarcnyit sem marad le mögötte beindulás terén. A Dive into the Flame ismét derekasan vokálozik és nagyon pofás jószággá sikeredett. A címadó nóta igazi, vérbő koncertanyag, ököllengetésre ingerlő tempóval és szerkezettel. Közönségénekeltetős betétjével akár a banda himnuszának is tekinthető. Tutkó Mocihead-hangulatot teremt a felpörgetett, zúzós I'm Alive, míg az anyagot a szenvedélyes fél-ballada, az ...Is You zárja.

Bulizós, vidám hangulatú muzsikát biztosít számunkra a Gun Barrel. Tökéletes hallgatnivaló lehet vezetés közben is – persze az országútra gondolok, nem a délután ötórás dugóra a belvárosban... A fiúk mintha kissé árnyaltabbá váltak volna az idők során, de ez előnyükre – pontosabban a zene előnyére – vált. És egyáltalán nem baj, ha akad olyan germán banda, amelyik amcsi típusú rákkenroll nyomatását vállalta magára.