Nem egy olyan ismert zenekar létezik, amelyekről tudom, hogy illene legalábbis jobban ismernem őket - ha már a rajongóik közé nem tartozom - és ilyenkor egy válogatás vagy egy koncertalbum mindig kapóra jöhet. A germán Sírásó esetében sajna úgy néz ki minden hiába, mert ez az abszolút "hazai pályán", Wackenben rögzített élő felvétel se késztetett arra, hogy azonnal beleássam magam a csapat bő két évtizedes munkásságába.
Nem az anyag minősége hagy kívánnivalót maga után, arról van csupán szó, hogy nekem ezek a hol vágtázós, hol trappolós és totális antiénekkel kísért harci indulók túl egysíkúak. Zeneileg minden megvan bennük, amit a hagyományos német metalról eddig is tudtunk, és ha egy, az én fülemnek barátságosabb énekhanggal szólalnának meg, én is mindjárt kedvezőbben tudnék nyilatkozni róluk. Chris Boltendahl smirglizése azonban a stúdiólemezeken is lezsibbaszt, így élőben meg pláne hiányolom az igazi dallamokat, leszámítva azt a néhány pillanatot, amikor Chris valóban tiszta hangokat hallat. Rock'n'Rolf, a kalózvezér hozzá képest maga Rob Halford...
Az album egyébként a '93-as The Reaperrel indult időszak dalaiból szemezget (a korai évekből egyedül a Heavy Metal Breakdown van itt), profin szól (egyedül talán a nép hangja lehetne erősebb a közönség-énekeltetős részeknél a számok közben) - jómagam, ha az eddig látott wackeni bulikat, a fesztivál hangulatát akarom felidézni, biztosan nem ezzel a CD-vel teszem majd.
