Talán a legkülönösebb EP, amivel eddig találkoztam. Egy tracket jelez ki a lejátszó progi, és mégis 4 részből áll a nóta. Ha azt is hozzáteszem, hogy Kátai Tamás keze, hangja, illetve gondolatai köré szövődik nagyrészt jelen formáció, talán az értők sejtik, valamiféle szintetizátorszőnyeggel körbefont art black metal a játék neve.
Ha egyáltalán lehet ezekre valami jelzőt találni. Mert egyre kevésbé. Hogy a többieket se felejtsem ki a sorból, közreműködtek még: Juhász János gitáron és bgitáron, Gáspár Péter gitáron és Kónya Zoltán dobokon. Vagyis ha jól sejtem Zoltán inkább a dobprogramokon bütykölt. A felvétel a szokásos házi, ha úgy szólna, mint az utolsó Gire szám, akkor szavam se lenne, de így van mit javítani rajta. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem a hangzással akarják megváltani a világot, ahogy az mostanában divatos.
A zene. A riffelés inkább középtempós, a billentyűknek fontos szerep jut, dallamvezetés, miegymás, meg persze a versek szavalása, károgása a lényeges, mintha a mondanivaló köré építették volna a zenét. Érdemes elolvasni a verseket (nem csak saját, idézet is előfordul) kiválóan illeszkednek a zenei környezetbe. Az igényes kiállítású Gortot elsősorban kíváncsi, érdekességre vágyó füleknek ajánlom.
