Shock!

New Orlans-ból származik a féktelen black/death metalban utazó Goatwhore, harmadik lemezének borítóján pedig nem meglepetésszerűen egy kecske látható. A zene első pillantásra nem mutat többet, mint egy átlagos gyorsan kalapáló hordáé, ám a lassabb részeknél kiderül, hogy nem csak káoszt tudnak teremteni, hanem húzást is adnak a nótáknak, ha éppen úgy gondolják.

A majd' negyven perces album persze inkább a gyorsaságról híres, mint a lassulásról, ennek ellenére teljesen meglepő, mikor egy-egy tökéletes thrash nótát dobnak az arcunkba, kb. olyan körvonalakkal, mintha 1988-ban járnánk. Máskor meg mintha valami korai black csapat bújt volna a bőrükbe, a legváratlanabb helyeken tudnak átmenni lassú, atmoszférikus gitárhúzogatásba. A vokál noha ordításban, acsarkodásban ki is merül (értsd: nincsenek dallamok), ennek ellenére igen változatos és kifejező. A riffek is sokszínűek, a gitáros pedig nem egyszer kaphatott ínhüvelygyulladást, mire mindezt ilyen szépen kigyakorolta.

A hangzás igazodik a régebbi időkhöz, készülhetett volna a kilencvenes években, semmi műanyag hangzás, semmi túldomborítás, mégis legyalulja a maradék hajat a fejünkről. Mondjuk Erik Rutan a felelős mindezért, hallani is, hogy a gitároknak milyen „horzsoló", mégis telt soundot adott.

Valahogy sokkal jobban élveztem ezt a negyven percet, mint bármelyik mostanában kiadott modern metalc... banda anyagát, pedig mostanság ritka, hogy ilyesfajta brutalitás a régi kedvencek mellett jól tudjon esni. Brutálbarát rajongók számára ajánlott anyag!