Shock!

Az olasz Fomento friss név, ez az első lemezük, amit a kiadó trükkösen deathcore-ként akar eladni, de szerencsére szó sincs egész testes színes tetoválásokkal virító déli szépfiúk matematikai feladványairól. Az Either Caesars Or Nothing inkább modern thrash/crossover cucc, olyasféle zenében utazik a négyes, amit az ezredforduló tájékán jobb híján még slayercore-ként is emlegettek. A megboldogult brit Stampin' Ground például hasonló arányokkal dolgozott. Azaz letagadhatatlanul King/Hanneman-ihlette riffelésű brutál muzsika ez hardcore-os kiállásokkal és kíméletlen, üvöltözős énekkel.

Léteznek lemezek, amikről egyszerűen nem lehet mit mondani, és az Either Caesars Or Nothing is ilyen. Teljesen professzionális a produkció, húznak a riffek, horzsolnak a szólók, Umberto Maliziotti egymás hegyén-hátán nyomatja a lombardós breakeket meg a kétlábas figurázásokat, és úgy általában véve is vadállati energiával nyomulnak, de ennek ellenére az ember csak a vállát vonogatja arra, amit hall. Az elmúlt évtized folyamán elég sok ilyesmivel árasztották el a világot az amerikai és európai kiadók ahhoz, hogy csak a tényleg kiugrók váltsanak ki belőlem igazi reakciót, és a Fomento nem kiugró, hanem maga a megtestesült szürke átlag. Meg lehet hallgatni, de ennyi.

A banda hallhatóan igyekezett változatosra venni a figurát, rengeteg a váltás, a különböző tempó, Fabrizio Cristiano énekes mellett a basszer Marco Krasinski is kiveszi a részét a nagy ordibálásból, sőt, a Menticide dalban még a To Kill frontembere, Josh Mosh is besegít nekik. Ennek ellenére amint véget ér a 34 perces album, a memória nyomtalanul törli minden hangját. A Kill FashionCore dalcím miatt pedig muszáj tőlük levonnom még egy pontot.