Shock!

Könnyű az ember dolga, ha olyan album kerül elé, amelyet kedvére dicsérhet, magasztalhat, vagy épp bűzölgethet és szétcincálhat. Az Eternal Reign sajnos egyik választást sem teszi lehetővé - épp ezért nehéz elbánnom vele. Ugyanis ahhoz nem elég gáz, hogy fitymáljam, ahhoz viszont nem elég különleges vagy briliáns, hogy aléltan zengedezzek róla.

Ebből már alighanem rájöhettetek: egy nagyjából átlagos anyagot hallgatok éppen. Hiába próbálkozom vele többedszerre, grafomán kreativitásomat csak nem lendíti előre. Hat germán fiatalember alkotja a bandát, akiknek bemutatkozó albuma tizenegy nótát tartalmaz. (Ebben természetesen benne foglaltatik a kötelező intro, illetve egy rövidke átkötő szösszenet.) A borító tetszetős, leginkább egyfajta csillagkaput ábrázolhat - az én fantáziám legalábbis ehhez a filmklasszikushoz ugrott vissza a képet látva.

Dallamosak a nóták, de nem az arcbamászós, himnikus módon, inkább visszafogottan. Korrekten összerakott dalok követik egymást, melyeket akár igényesnek is nevezhetnék. Miközben kagylózom őket, kellemdús érzések lengnek körül, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok: öt perc múltán már egyikükre sem fogok emlékezni... Hisz épp a fogós melódiáknak vagyunk híján. A csapat ráadásul nem túl kemény, de nem is túl lágy. Megszólalásukban rejlik némi amcsi jelleg.

Frontemberük, a magas fekvésekben mozgó Dirk Stühmer elfogadható szinten teszi a dolgát, de különösebb panasz a három húrmesterre, a billentyűket, illetve a dobokat kezelő tagra sem lehet. Ha mindenképp ki kellene emelnem egy-két nótát, akkor a lendületes Edge of the Worldöt, illetve az aránylag karcosra sikerült címadó szerzeményt választanám. Szintén kifejezetten hallgatóbarát a vokálokkal operáló, dinamikus Set the Sails, a Nightstalker, illetve az anyagot záró Ten Seconds In. A halvány progos benyúlásokat sem nélkülöző album egységes, kiforrott képet mutat.

A Forbidden Path nélkülözi az extrákat, viszont amit nyújt, azt magabiztosan és barátságos megközelítésben tálalja elénk. Mivel az "átlagosról" induló összképem végül mégis elhajlott egy kedvezőbb irányba, ez a pontszámon is tükröződik.