Heavy/power metal Kanadából, a gitáros Glen Drover King Diamonddal muzsikál éppen, ezért az Eidolon zenei és szövegi részéért a tesója, Shawn Drover felel, pedig ő a dobolóember. A borító szerint a lemez felvételei '98 decembere és '99 decembere között zajlottak, nem tudom mi tartott ilyen sokáig, biztos nem a hangzás kiagyalása, mert az elég vékonyka, a gitárok sem olyan erőteljesek, mint az egy ilyen zenéhez illene, de főleg a dobok szólnak rettentően furcsán.
Sz'al a zenét a dobos írta, ettől függetlenül nem kell számítani semmiféle "szétdobolom az egész lemezt" típusú megoldásra, inkább a riffeken van a hangsúly, főleg középtempós, húzós témákból áll a lemez. Szerény véleményem szerint az énekes torka lehetne karcosabb, mivel ez a tipikus heavy metal torok kicsit visszavesz a lendület erejéből, nem elég karakteres, de hát ők tudják. Pedig a legtöbb dalban benne van az ígéret, meg egy kicsit a Nevermore íze. Halványan. Jó párszor meghallgattam, de valahogy mindig ott kötök ki, hogy kevés a hangzás és a torok a zenéhez. Sajnos, de nyilván a tengeren túlon is pont ugyanazokkal az anyagi problémákkal küszködnek az underground zenekarok, mint amilyenekkel az itthoniak.
Az igényes borítófestménnyel megtámogatott korong a heavy/power zenék szerelmeseinek ajánlott darab, nem alap, de talán majd a következő.
