Shock!

Ha a Messiah's Kiss a Metal címet nyomta rá új albumára, akkor mi legyünk még hangzatosabbak, gondolhatták ezek a fiúk, midőn összeültek és nevet terveztek elkészült munkájuknak. S lőn... Csak azt nem értem, hol van hozzá a könyv?

Nem kismiska arcok ügyködnek e svéd bagázs soraiban, hisz itt találjuk a stúdió mágus-guru-tulaj Fredrik Nordströmöt gityóstul, valamint Snowy Shawt a dobok mögött, aki nem ma kezdte róni a hadak útját (Mercyful Fate/King Diamond). Aztán itt zajol a görög Gus G., akinek van némi köze a Firewind, illetve Mystic Prophecy zenekarokhoz is. A mikrofonba pedig az a Niklas Isfeldt kapaszkodik, akit Fredrik akkor fedezett fel magának, midőn a srác valami Hammerfall nevű csoport (?) háttérvokalistájaként ténykedett... Hát, ahhoz valóban túl jó a fószer, hogy csak a függöny mögött tornáztassa a tüdejét!

Rögvest a címadó nótával kezdünk, melynek alcíme is van, szintúgy pátosszal teli: March of the Metallians. Szerintem ebből mindenki tudja azt, amit. Vérfagylaló sikoly után veti ránk magát a rontás és tonnás málhákkal a vállán nyögdécsel. Előnyére váljék: a hangvétel nem annyira Manókás, mint inkább régi, szépséges Priest-hangulatokat idéz vissza - és nem csupán a sikolyok miatt... E sötét-súlyos nyitány után... na, mi következik? További súlyok, de immáron tempósabbá fejlesztve. A banda lassacskán kibontja színeit, lavinaként zúdulnak a dallamhegyek. Niklas tisztán, tenor tartományokban rezegtet, szükséges erővel áldottan. Melódiavarázst csen belénk az Into the Moonlight, dacosan leszegett állal dönget a The Sledge, rákkenrollosan riszál a No Way és a Let's Make Rock. Újabb battyogós himnusz köszön ránk a Crusaders' Anthem hangjaival. A Tired dallama kincset ér, rátapintottak a srácok! A Chosen Twice hökkenetesen új világot tár elénk monumentális, operás kórusával és hangszerelésével. Hirtelen mi üthetett beléjük?! Összefutottak a kamrában ólálkodó olasz hordákkal?... Nincs szövegkönyvem (se, mert ugye a Heavy Metal könyv továbbra se került elő...), de azért egyértelmű, hogy a titokzatos M.O.M. cím a fiúk szótárában man or mouse-t jelent. Ez is, miként a The Mirror, visszatérés a kőkemény, zegernyés riffek, mezejére. Végezetül kocsonyás szmötyivé lappadunk a nagy elandalodástól. Az Unbreakable Chain könnyzacsifakasztó ballada. United we are strong...

Ha a Messiah's Kiss nem rossz pakk, hát ez sem az. Kőmetalosoknak mélyen ajánlott.