Shock!

Míves fantasy borító ékíti a germán csapat legfrissebb albumát. A nóták címeit nézegetve megállapítható: bizonnyal koncept anyag barkácsolódott össze. Az első dallamok, vokálok, gityószólók, szintikíséretek tüstént ránk is köszönnek a dinamikus A New Beginning percei alatt.

Az viszont nem ilyen hamar válik egyértelművé, mit is várhatunk a csapattól. A melódiák indirekt, elvontabb formája testesül meg a lassacskán kibontakozó, 9 perces, szimfonikus elemekkel kísért On Stormy Seas-ben. Sajnos nem tudom, a Domain korábban is dolgozott-e efféle progos témákkal - én ezt a dalt nem fogom igazán a szívembe zárni. Öt perc is tovaszötyög, mire kicsit összekapják magukat és gitárvirgákkal élénkülten a gázba taposnak. Carsten Lizard Schutz a poweres stílusú előadók közé sorolható, aki olykor szívesen sikít is egyet-kettőt. (Külön érdekesség, hogy a sikolyok emberbarátian alákevertek.) Nem állítanám, hogy ő a legdögösebb torok a szakmában, de kifogásom sincs ellene. A dalok közt akadnak röpke, instrumentális közjátékok is, afféle hangulatkeltő, -fokozó toldalékként. Könnyen befogadható, fülbekúszó dallammal érkezik az Ocean Paradise, mely röpke lírai lágyulásra is hajlamos. A lágyulás elmélyülését a The Beauty of Love testesíti meg, előbb pőrén zongorakíséretes, majd szépen kibontakozó balladaként.

Energikus, gyors váltást hoz a The Great Rebellion, amely életrevaló, szőrös-tökös, kórussal támogatott, jó dallammal és Axel "Ironfinger" Ritt-féle szólóval megáldott darab. Hökk, mondhatnánk... Hát ezek ilyet is tudnak? Annál rosszabb. Mert akkor mit jófiúskodnak már félórája?... A banda által előszeretettel használt hárfa futamai nyitják a szimfonikus hangvételű, karizmatikus Endless Rain perceit. (Igen jó pillanatokat kaphatunk el Lizardtól.) A címadó Last Days of Utopia ismét egy szpídes, csembalóskodó, hallgatékony szerzemény. A zenei tárlatot csukó Left Alone rápihentebb, megfontolt, kicsit blues behatású.

Elsőre kissé tarkabarkának tartottam a korong tartalmát, de a további hallgatások során megbékéltem vele. Már nem tűnik olybá, mintha cókot, mókot bele akartak volna pakolni, nehogy valami kimaradjon. Igaz, találunk elsőre ható, tempós nótákat, alig-dallamos, elvont részleget, szimfonikus nagyszösszeneteket, klasszikus balladát, miegymást, de végső soron rendben van a pakk.