Shock!

Nem máshonnan, mint Belgiumból érkezett a Dark Sensation bemutatkozó lemeze, a Trendkill, amiről még belehallgatás nélkül is valahogy az a sejtésem támadt, hogy a Pantera egészen biztosan a kedvenceik között van. Megérzéseim nem csaltak, a 2002-ben alakult csapat vélhetően egészen korán megismerkedett a Dimebag-féle riffeléssel és Anselmós üvöltözéssel, illetve a The Haunted-féle thrashes vonal sem hagyhatta őket hidegen.

A közel háromnegyed órás, 12 dalos Trendkill abszolút hatásos módon pusztítja el azon agysejtjeinket, amelyek képesek még zenék befogadására, ám pont ez a töménység is, ami hosszú távon riasztó lehet. A Dark Sensationre azt is mondhatnánk, hogy Belgium Neck Sprainje: energikusak, odabaszósak, koncerten egészen biztosan megőrjítik a rajongókat, csak éppen egy darab porcikájuk sem túl eredeti. Ami nem is feltétlenül baj, néha totálisan jól tud esni kikapcsolódásképpen valami olyan energiafolyam, amin nem kell gondolkodni, amire pl. ez a zene tökéletesen alkalmas.

Tartok tőle, hogy rövidebb, kb. 35 perces hosszúságú lemez sokkal jobban ütött volna, főleg ha már a harmadik, negyedik dalnál totálisan el lehet veszíteni a fonalat. Nem mondom, hogy ez a zene az, az ami jó-jó, de minek, rossznak egyáltalán nem lehet mondani, az adrenalint felpörgetni, csupán fél óra múlva már kezd unalomba fulladni, de ennek ellenére is szórakoztató bizonyos hangulatban. Két-három lemez múlva kiderül, hogy ennyi volt csupán bennük vagy kibontakozik valami izgalmasabb, az alapok megvannak, innentől már csak felfelé érdemes építkezni.