Szegény spanyol vitézek! Az utóbbi években annyi gond és baj érte őket, kész népvándorlás zajlott a banda keretein belül. Midőn egyszerre hárman is kiugrottak a bandából, hogy más szemléletet képviselve inkább Dreamaker néven bazseváljanak, a jövés-menés épp csak kezdetét vette... Félek, mire ezek a sorok napvilágot látnak, már felük sem lesz igaz!...
A Beyond the Sea lehetne akár az új, azonos című Kevin Spacey-film muzsikája is, de nem az. Melodikus, romantikus, szimfonikus és olykor trappos is. A Before the Duel, illetve a lágy hangvételű Miracles kellemes kezdést nyújt. A szilajabbul csörtető, érdekesebb és sötétebb zenei témát pedzegető Houdini's The Great Escapade-nek "csupán" annyi hibája van, hogy jól belenyirbáltak, ezáltal nincs rálátásom a nóta egészére. És így vagyok még a többi megkurtított, csonka dallal is, de csak magamban gondolok rém rondákat. Minek is a düh, hisz cserébe az összes egy-két perces átkötő szösszenet végig rajta van a korongon!...
A The Silver Key szimfonikus tripptrappjának véletlenül vége is van, ami önmagában is öröm, de a nóta is rendben van. Nem először figyelek fel a lant megjelenésére. Legyen akár valódi, akár művileg előállított tévképzet, feldobja a hangszerelést. A Green Eyes álmodozós ballada, melynek során Alfred Romero kedvére bűvészkedhet a hangjával. Az album címadó szerzeményét nem volt pofájuk lenyesni, pedig meglehetősen egyszerű darab, semmi faxni. Ehhez képest a (túl) rövidre sikerült Iulius Caesar igazán helyre kis komolyzenei kompozíció. Az albumot lezáró Alea Jacta mini-változatban is hatásos, csupa tempó, dallam és szimfonikus zöngemény. (A márciusban megjelenő anyagon lesz bónusz meglepetés is.)
A Dark Moor aktuális műve olyasfajta anyag, amely hallgatás közben kielégítően szórakoztat, "elvan" vele az ember, de összességében nem nyújt körömrágató izgalmakat. A borító pedig (ez vajon a végleges változat?...) akár tetszetős is lehetne, ha látnánk belőle valamit a nagy setét tengerfenéken lapuló sejtelmes formákon kívül...
