A lemezcímből az értelmesebb rockerek kitalálhatják, hogy koncertlemezt adott ki a legendásnak mondható Cryptopsy. Meg ugye a None So Live lemezcímmel egy kis szójátékra vetemedett így a csapat. Annak idején elég szép hírnévre tettek szert, underground körökben istenként imádták őket.
|
megjelenés:
2003 |
|
kiadó:
Century Media / Record Express |
|
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
Gyorsak voltak, kíméletlenek, intenzívek, technikásak is, és ezt zabálta a lelkes fiatalság. Úgy látszik ha egy zenekar kanadai, akkor az valamilyen szinten erős státuszt tudhat magáénak előbb-utóbb (ld. Voivod, Annihilator, Rush). A közönség ütemesen zajong. Cryptopsy, Cryptopsy, valami döng már, csak elkezdik egyszer... Valaki beleszól a mikrofonba, aztán belekezdenek a Crown Of Hornsba és itt már bugyborékol a hörgés rendesen.
2002 júniusában (tehát pont egy éve) vették fel a zenekar szülővárosában, Montrealban. Az apropója egész egyszerűen az ennek a cd-nek, hogy ezen a lemezen hallható először a csapat új vokalistája, Martin LaCroix, aki tulajdonképpen 2001 augusztusa óta tagja a csapatnak, és aki egyúttal a harmadik hörgőgépe. Tipikus brutális death metalos hangja van, viszont a csapat előszedhetett egy csomó régi nótát és kedvére eljátszhatta azokat, no meg lesz új lemez is, ha minden igaz.
Nos, nem mindennapi teljesítmény ezeket a dalokat eljátszani, a gitárszólók olykor legalább olyan idétlenek (és mégis jók), mint Kerry King szólói, a dobos elmegyógyászati eset, a lábai nem nyugszanak egy pillanatra, a kezei sem, biztos fogyott vagy öt kilót a koncert alatt. Viszont van dobszóló, ami főleg arra hegyeződött ki, hogy milyen rohadt gyors Flo Mounier lába. Mondjuk nem egy hátrány az sem. Játszik kis funkyt is a varrógépelés közben. Viszont kicsit elnyújtotta az egészet, négy perc sok volt belőle.
A francia átkötő szövegek kicsit viccesek: egy ilyen kő-brutál zenekar lemezén, zúznak, mint állat, a vokalista hörög, mint akit nyúznak, és akkor ezen a dallamos, raccsoló nyelven előadott mondatokkal vezeti be a következő dalt.
Végszó: pici kis szeletkékbe aprították az agyunkat. Mint koncertlemez nem rossz, rajongóknak egyértelmű, hogy beszerzendő a következő sorlemez előtt.
