Kicsit hardcore, kicsit emo, kicsit punk, kicsit metal, kicsit noise. Érdekes módon egy rakás témáról a Blind Myself jutott eszembe, mintha a két zenekar gitárosai testvérek lennének, elég meglepően hasonló részek hallhatóak a Complete zenéjében néha, mint magyarországi pályatársukéban. Nyilván valahol a gyökereik közösek, hacsak nem a Complete ásta bele magát a magyar underground zenei életbe.
Nem könnyű hallgatnivaló az All Systems Go, mindamellett már elsőre megfogja az ember. Tele van érzésekkel, akkor is, ha csak a basszusgitár pöttyög, akkor is, ha vinnyog fájón a gitár, akkor is, ha a vokalista ordítja a világba a fájdalmát, vagy akár egyszerű, szinte rockandrollos témákat játszanak. Elképzelhetetlen ez utóbbi ugye, hogy egy alapvetően borult zenébe ez beilleszkedjen? Nekik sikerült észrevétlenül belesimítaniuk a dalokba.
Végig hihetetlenül intenzív a zene, a szövegek személyesek, nem az a túlzott politikus fajta, mégis a világról és a világban akár rólunk szólnak, mindenesetre fájdalmasak, akár maga a zene. Egyébként a végén mégsem uralkodik el az emberen a depresszió és a világfájdalom, ami hasonló zenék hallgatása után előfordul, úgy borultak, hogy megmarad egy egészséges optimizmus a hallgatóban. Már ha nagyon meg akarom ideologizálni a zenét, számomra ez jött le.
Néha dallamosodik az ének, érdekes vokálmegoldásokkal, ez sem átlagos, mint ahogy az egész lemez nem az. A lendületet végig megőrzik, végig valami furcsa, borongós hangulattal vegyítve, néha teljesen elszállt, kiszámíthatatlan pillanatokkal. Azt hallani, hogy nagyon kis okosan rakták össze a dalokat, odafigyelnek egymásra, minden hangszernek teret adnak, dob, gitár, basszusgitár egyaránt kap szóló- és alárendelt szerepet, de egyik sincs túlvillantva. A vokál egyébként a szívet-lelket kiüvöltő fajta, na, ilyen egy jófajta, érzelmeket közvetítő üvöltés. Legalább. Az utolsó dal végén amit művel Jonas Bjerg, attól meg simán libabőrös lettem.
A borító a hardcore zenekarokhoz illően igényesen kidolgozott. A felvétel a dán (egyébként mondtam már, hogy dán a csapat?) Mediasoundban készült, utána került át az Antfarmba, hogy simítsanak rajta még egyet. Hallatszik is, erőteljes, mégis letisztult a sound.
Nagyon ajánlott, tartalmas lemez, bele lehet merülni mélységesen, le a kalappal. Remélem a kiadójuk melléjük tud állni és segít abban, hogy világszerte ismertebbek legyenek. Mert megérdemlik.
