Shock!

A borítón ott virít az elmaradhatatlan kaszás rém + tó, mely a zenekar nevét is adta, gyönyörű királykékben a színskála piros és zöld korábbi felhasználása után. Itt a friss stíluskavalkád, ahogy azt már megszokhattuk Bodom csemetéitől.

Heroikus témák károgva, klasszikus szólók bombasztikus billentyűbetétekkel, valamit elcsíptek nagyon a srácok, és két lemezen keresztül lazán odavetették nekünk, mi meg haraptunk belőle jó nagyokat. Senki sem várta tőlük, hogy most a harmadikkal megújítják a stílust, zenei forradalmat visznek az ügyes sablonokba; és ezt nem is tették. Hozták a szokásos COB témákat, ügyesen összerakott dalokkal, húzós, harapós riffekkel, megcsinálták ezt kéremszépen, hozzátenni és elvenni belőle dőreség lenne.

De! Úgy érzem, elérték a tökéletes egy helyben toporgás művészi megvalósítását, újdonságot ne keress, keskeny csíkban mutatható ki a muzikális változtatás, talán dallamosabbak kicsivel, mint eddig. Önmagában nagyon jó kis album a Follow The Reaper, élvezhető, lendületes, csak majd' ugyanolyan, mint az első kettő. Na, pont ezért nem tudok annyira lelkesedni érte, mint a Hatebreederért mondjuk. El nem tudom képzelni, hogy a köv. lemezt milyen riffekből fogják összeállítani, mert negyedszerre ugyanaz...