Valami ismét megmozdult a felszín alatt. Lehetséges, hogy a Chargerből lesz hamarosan az undergorund egyik következő vezércsapata egy új mozgalom élén, mert a brit ötös képében a Peaceville a néhány évvel ezelőtt feloszlott Iron Monkey, az Eyehategod és a Today Is The Day-/Neurosis-vonal hagyományainak ápolóit karolta most fel.
A végtelen elkeseredés, düh ilyetén zenei megnyilvánulása (tudniillik ez a jammelős, spontán módon extrém és nyers hangzású sludgecore) ma még talán nem világméretű jelenség, de lehet, hogy éppen Angliából kiindulva válik azzá, lásd még az SPV által felfedezett Raging Speedhornt. Hozzájuk képest a Charger öt tagot - köztük egyetlen, ám annál zakkantabb vokalistát - számlál, no meg zajosabb, persze a punk hatások náluk ugyanúgy érzékelhetők.
A meghökkentéshez/kiakasztáshoz is értenek a srácok annyira, mint a nótaíráshoz, így születhettek olyan szövegek, illetve számcímek, mint God Made Us In The Image Of His Ass (!) vagy - (!!), de a záró A Ventilation System For Cooling Poultry se semmi, ráadásul a maga tizenhárom és fél percével (!!!) ez egyben a legkeményebb erőpróba is az albumon.
A Confessions... előtt 2000-ben már megjelent egy EP-je a Chargernek, a következő albumra pedig aligha kell három évet várni. (Remélem, egy magyarországi bulira sem - ők is jöttek volna idén májusban a Today Is The Day-jel, csak elmaradt a koncert...)
