Shock!

Huhh, tisztára felüdülés a Bloodbath a sok balkáni szintű rémület után, végre normális sound, normális dalok, ahh, kellett ez már. Rémlett, hogy történt némi tagcsere az előző lemezhez képest.

Találtam is morzsákat, tehát a Bloodbath eddig úgy működött, hogy az Opeth-es Mikael Akerfeldt hörgött, Dan Swanö dobolt: na most Mikael már nem tagja a zenekarnak, nem tudom miért, a helyére a Hypocrisy-s Peter Tägtgren érkezett, akit alig lehet megismerni. Jó mélyen hörög, alig hallatja a sikítósabb, jellegzetesebb hangját. Szinte csak másodpercekre. Változás még, hogy Swanö ezúttal nem dobol, hanem gitározik, agyatlan ötleteit tehát a húrokon éli ki. Az ő helyére pedig Martin "Axe" Axenrot érkezett, akit a Witchery, illetve a Satanic Slaughter nevű csapatokból lehet ismerni, illetve inkább nem ismerni. Egyébként közel sem olyan karakteres dobos, mint Swanö.

A zene is változott valamelyest, bár azt azért nem lehet mondani, hogy gyökeresen. Ugyanazt a klasszikus svéd death metalt játsszák, a brutálisabb fajtát, valahogy mégis más. Nemtommér, talán Mikael ezúttal nem szólt bele a zeneszerzésbe, talán teljesen máshogy készült ez a lemez, mint az előző, fene tudja. Nem rossz ám, csak ezúttal nem éreztem azt a lehengerlő erőt, mint az előző korongnál. Bika a sound is, mégsem működik, sajnos nálam beleesett a tucat-kategóriába, amiből van tonnányi ugye.

Persze apróságok itt is tetszenek bőven, meg ha éppen olyan hangulatom van, örömmel végighallgatom a cd-t, de azért erre ritkán van kedvem. Értitek, na.

Profi munka, de számomra mégis csalódás. Swanö üljön vissza a dobok mögé azonnal. Ez a hetes pontszám is alulról értendő.