Shock!

november 13.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

40Grit: Nothing To Remember

A 40Grit előző lemeze meglehetősen kiforratlan zenét rejtett, a Machine Head vonalát követte leginkább a csapat, egyéni gondolatok nélkül. Tartottam tőle, hogy megmaradtak egy középszerű kópiacsapatnak. Nem tették. Mára teljesen elhagyták a MH utánzását, írtak saját dalokat.

megjelenés:
2003
kiadó:
Metal Blade / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Az irány persze nem változott gyökeresen, amerikai súlymetal, nevezzük kicsit nu metalnak is, bár inkább most a Disturbed-féle vonalat követik, legalábbis a vokalista azt a fura féléneklős-félig szövegmondós stílust nyomja, mint a Disturbed énekese, noha nincs a 40Grit vokalistájában az a hipnotikus meggyőzőerő, mint. Most nagy hangsúlyt fektetett a csapat a dallamokra, fülbemászó refrénekre - nem nyálas, nem kell megijedni! - viszont a gitárok maradtak riffelősek, súlyosak. Valahogy rátaláltak egy olyan ösvényre, amiben van érzés (valahogy olyan fájdalommal-átitatottak a dalok most), metal meg modern is, viszont nem lett belőle rádióbarát zene szerencsére. Keskeny ösvény, le lehet térni róla könnyen, reméljük, hogy ők nem teszik.

Nem egy dalban iszonyatosan elkapták a refréntémát, pl.: Only Human, a Pieces vagy a Last Time Around, ami elejétől a végéig király dal, egyes részei olyan "világbakirohanósak", szakad a szív bele jól. Fene tudja mi történt az énekessel, bár arra a nyakamat teszem, hogy lelkileg megzúzták, a szövegei elég árulkodóak, érzelembombák - tetszenek is nagyon -, meg benne van a lelke a dallamaiban is, nem kicsit. Meglepődtem a nyolcas tétel hallatán - Nothing To Remember - lírai! Aztán az akusztikus részek után a refrénnél jönnek a torzított gitárok, majd visszaakusztizálódnak és sírhatunk a végén annál a sornál, hogy: Do you think you're an angel inside. A Serenity Reigns feszesebb, a Higher Tides megint refréncentrikusan bánatos, a Taken Aside visszagyorsul, csak, hogy legyen egy kis düh is a lemezen. A záró Pull Outban üvöltés is akad a dallamok mellett, szintén a szokásos érzelemgazdagság jellemzi végig.

Tetszik, hogy érződik a dalok minden porcikáján, hogy odafigyeltek apróságokra, kidolgozták a részleteket, nincs elnagyolt sika, okosan építettek fel mindent. Így is kell. Még egy icipici plusz tüzet hiányolok az egész produkcióból. Vissza is jött a bizalmam, mondhatni elég sokat hallgattam a lemezt és fogom is, mert nem unalmas. Bizalommal teli pontszámot kapnak tehát. A következő lemez se legyen rosszabb.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.