Hardcore történelmi regényeket faló olvasóink körében nem lehet ismeretlen egy bizonyos Bernard Cornwell neve. A szókimondó, sokszor a puritán valóságról is kendőzetlenül fogalmazó szigetországi író még Brit Birodalmi rangjelzéssel is rendelkezik, de nem csupán hazájában elismert személyiség. Már csak „szerény" titulusa alapján is úgymond kötelezővé vált lefordítani regényeit magyar nyelvre is, ami az egyik legjobb ötlet volt a hazai kiadó részéről. Azonban még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer filmen is látni fogom egyik legjobban sikerült sorozatát, a Szász-krónikákat.
A könyvből készült adaptáció idén már a negyedik évadnál tart, és e recenzió miértje is inkább azért lett aktuális, mert a jelenlegi helyzetben eléggé kérdésessé vált a folytatás, amit szinte teljes egészében Magyarországon forgattak, zömében hazai munkatársakkal, statisztákkal és szakemberekkel. Reményeim szerint a vállalkozás nem fog az elkaszált produkciók mostoha sorsára jutni, mert egyrészt a történet még korántsem fejeződött be, másrészt pedig mérsékelt sikerei ellenére is igencsak remek sorozatról van szó. S ha már itt tartunk: az eredeti könyvek fordításával is jócskán el vagyunk maradva, ugyanis a sorban hatodik, 2014-es Az üres trón volt az utolsó lefordított mű a sorban két évvel ezelőtt. Az író ezzel szemben már újabb négy folytatást is megírt (sőt, még idén érkezik az állítólagos befejező rész), amelyek természetesen megfilmesítésre is várnak. Bizalomra adhat okot ugyanakkor, hogy a BBC 2-n startoló produkciót a harmadik évadtól átvette a Netflix, ami talán nagyobb esélyt jelent a túlélésre.
gyártó:
BBC2 / Netflix, 2015-2020
|
Az utolsó királyság
négy évad, harminchat rész showrunner: Chrissy Skins, Stephen Butchard, Gareth Neame főszereplők: Alexander Dreymon, David Dawson, Emily Cox, David Santelmann, Millie Brady Neked hogy tetszett?
|
No, de miről is van itt szó tulajdonképpen? Hol is volt helyileg ez az utolsó királyság? Természetesen a helyszín nem lehet más, mint a ködös, esős Anglia, valamikor a dán megszállás idején, a 800-as években. Történetünk főhőse pedig a létező történelmi személyiségek és események mögé bujtatott kitalált hadvezér: bizonyos Bebbanburgi Uthred, aki pártfogóival egyetemben abszolút sajátos és kegyetlen módszerekkel alakítja a megtépázott északi világ sorsát, s közben próbálja visszaszerezni az őt megillető Bebbanburg várát. Az akkori legerősebb tartományként számon tartott Wessex élén uralkodó, számtalan reformot bevezető Nagy Alfréd király mindent elkövet, hogy az ostromló dánokat megállítsa, s királyságait egyesítse. Utóbbi cél eléréséhez a gyerekkorában viking nevelést kapott Uthred tűnik a király legbiztosabb fegyverének, azonban a pogány múlt és Alfréd szent élete óriási ellentéteket szül kettejük között. Cornwell mesteri módon ecseteli e feszültségeket a könyvekben, ugyanakkor roppant átfogó képet is kapunk Anglia e borzalmasan sötét, kegyetlen csatákkal és ármányokkal tűzdelt múltjáról. Ezért nem utolsó szempont az sem, hogy a regénysorozat akár még történelemkönyvnek is megállja a helyét, mert nagyrészt hiteles képet ad az ősi angol királyságokról: Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Wales, Wessex és Skócia bizony nemcsak a dánokkal, hanem egymással is hadban állt.
Ezért nem győzőm hangsúlyozni, hogy a film elkezdése előtt természetesen itt is alapszabály, hogy először olvasni kell! Cornwell történelemhez hű és brutálisan nyers stílusa, a véráztatta, sárban tocsogó csatajelenetek, valamint a krimikbe illő, fondorlatos intrikák mind-mind lebilincselik az olvasót. Azonban ezt az egészet mind maga alá temeti a főszereplő vallási dogmákat magasról leszaró, egyszerre ösztönlény-szerű és intellektuális jelleme, aki szerint az ember sorsa az ősi pogány istenek kezében, a rúnákban és a teremtő anyatermészetben van megírva. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a film alkotói hogyan, s kivel álmodják majd vászonra az ellentmondást nem tűrő attitűddel rendelkező, félelmetes hadúr karakterét, aki a legkegyetlenebb viking uralkodókkal is olyan laza és lefitymáló stílusban „tárgyalt", hogy az olvasónak egyszerűen esélye sem volt, hogy ne szimpatizáljon vele. A szerepet végül Alexander Dreymon kapta meg, akit eleinte kicsit túl szépnek találtam a könyvben illusztrált vademberhez képest, azonban idővel felnőtt a feladathoz, és nagyon jól beleilleszkedett a szerepébe. Szülei folytonos vándorlásai során a színész gyerekkorában több országot is érintett, aminek következtében az angol kiejtése és hanghordozása abszolút sajátos jelleget vett fel, ami miatt szigorúan eredeti nyelven ajánlott a film megtekintése – már csak azért is, mert magyar szinkron nincs.
Remekül eltalált karakterként tekinthetünk még a beteges, szabályokhoz ragaszkodó Nagy Alfrédot alakító David Dawsonra, a Beocca atyát megformáló, nagyszerű Ian Hartra, valamint a zord viking fizimiskájú, Ubbát alakító Rune Tempte is kész főnyeremény. Személyes kedvencem mégis inkább Alfréd elsőszülött lánya, az amazonokat is megszégyenítő bátorságú Lady Aethelflaed, akit Millie Brady formál meg lenyűgöző kiállással és alakítással. Az egykori modellből lett színésznő álmatagnak tűnő tekintetével, gyönyörűen ívelt szemével szabályosan megbűvöli a nézőt: s ha te is azok közé tartozol, akik hisznek még abban, hogy léteznek klasszikus szépségek manapság is, akkor biztosíthatlak, hogy ő az. De a többi szereplő és dán hadvezér is nagyon jó: ha szereted a metált (igen, a Manowart is) és a súlyos skandináv zenéket, vagy tetszett az ugyanebben a korban játszódó, csak éppen a másik fél aspektusából készített Vikingek sorozat, akkor is nagyon jó helyen jársz. Az író többi könyve pedig legalább ennyire jó, különösen a nálunk Excalibur címen megjelent trilógia, ami az Arthur-mondakört vegyíti a történelmi eseményekkel. Egyedül talán B-kategóriás TV-filmre vitt, de jócskán elnagyolt Sharpe-történetei lógnak ki némileg a sorból.
Aki pedig kíváncsi a forgatási helyszínekre, nyugodtan sétálgasson a Pilisben, vagy pontosabban a Pilisborosjenő mellett található Teve-sziklánál és annak környékén, ugyanis a sorozatot – több másikkal is egyetemben – nagyrészt itt forgatták. A helyszínen lakók, illetve a megrögzött túrázók rögtön fel is fogják fedezni a környék jellegzetes lankáit vagy éppen a Spartacus-ösvény klasszikus kilátó pontjait az egyes epizódokban. Végszóként tehát az „erősen ajánlott olvasni és néznivaló" mellett küldenék egy hatalmas pacsit a hazai stáb munkatársainak is innen, függetlenül attól, hogy lesz-e folytatás vagy sem. „Destiny Is All!"
Hozzászólások
És a kettős honfoglalásról se! Sorosisták!! Nyamvadt ánglusokat kell néznünk nemzetünk nagyjai helyett!! Pedig milyen jó netflix sorozat lehetne Vitéz László kalandjaiból is!! Ugye!!
Ma már nincs király, akinek hűséget fogadva a valami többé válás útjára léphetnél, akit illetően még az elköteleződés is felszabadítólag hatna. És mi valahogy mégis úgy gondoljuk, hogy a négyévente újraválasztott, az égről a csillagokat is lehazudó politikusbohóco k, és a minden méltóságukat és hatalmukat elvesztő celebkirályok kora a példamutató. Mi mégis büszkék vagyunk arra, hogy a korona egyesítő szimbóluma nélkül éljük az érdemi célokat és magasabb rendű küldetéseket szinte teljes egészében nélkülöző életünket. Mi mégis azt hisszük, hogy a nagyjából semmit nem érő szavazati jogunkkal megbecsültebb, kiteljesedetteb b és természetesen mérhetetlenül bölcsebb lények vagyunk, mint a régi idők embere.”
Nézd meg az ajánlónkat a Last Kingdomról, aztán pedig a sorozatot is:
https://youtu.be/vdj06Plwzr8