Shock!

december 06.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Pineapple Thief, Alex Henry Foster - Budapest, 2021. október 15.

Teljesen szürreális a mai világban, hogy bő két héten belül a második nemzetközi előadó jött el hozzánk, illetve rögtön ketten is. Fent nevezett zenekarok turnéját nem halasztották, nem maradt el, mostanában az ilyen események előtt már tűkön ül mindenki, és várja a jó híreket, hogy tényleg lesz. Aztán csak eljött ez az este, az A38 még mindig a helyén volt, kis túlzással szívdobogva, de az biztos, hogy óriási várakozással (noha egy kicsit még mindig hitetlenkedve, hogy ez tényleg megtörténik) közelítettem meg egyik kedvenc koncerthelyszínemet.

thepineapplethief_k2021_01

Bevallom, korábban a kanadai Alex Henry Fosterről sosem hallottam, de egy gyorstalpalót elvégeztem koncert előtt, és bizony igen rokonszenves a zenei munkássága. Hasonlítgatni nehéz lenne bármihez is, inkább hangulatok zenei formába öntése, amiben utazik (és az utazás szó írja talán le a legjobban a muzsikáját). Hosszú, szövevényes, sokhangszeres szerzeményeket hozott, repetitív, elszállós, pszichedelikus formában. Nagyjából negyven percet töltöttek színpadon, amibe három szám fért bele (Ouverture, Slow Place Of The Winds, The Hunter).

időpont:
2021. október 15.
helyszín:
Budapest, A38
Neked hogy tetszett?
( 13 Szavazat )

A színpadon a megszokott két (vagy olykor három) gitár (amiket olykor vonó segítségével szólaltattak meg), basszusgitár, dob mellett egy billentyűs/fuvolás hölgy is zenélt, illetve előfordult, hogy a jobb oldali gitáros fiatalember egy másik dobcucc mögé ült, na, ott elszabadult a jó értelemben vett pokol, legalábbis ami az energiaszintet illeti. Hasonlítani nehezen tudnám bármihez a post rock/noise rock-szerű zenét, ez a hol halkan, hol hangosan lüktető, kimondottan meditatív zenefolyamot kizárólag hangulati hatásban a VHK, Monkey3, és bizony a Thy Catafalque világának bizonyos szeletéhez tudnám kötni.

alex_henry_foster_k2021_01

Hab a tortán Alex néhány mondatos magyar konferálása volt, amivel tényleg mindenkinek elnyerte a szívét ez a bölcsészszemüveges, a társadalmi normáktól láthatóan eltérő gondolkodású fickó. Noha a fő attrakció nyilván Alex volt, a produkció előadásában az összes zenész bőségesen kivette a részét, egységes képet mutattak. A záró The Huntert láthatóan/hallhatóan nem csak én éltem meg katarzisként, tényleg szenzációs volt ez a szenvedélyes negyven perc, bármikor megnézném őket újra.

alex_henry_foster_k202102

Az a helyzet, hogy papíron hiába az ízlésem az angliai, progrockban utazó The Pineapple Thief, eddig valahogy átcsúsztak a radarom alatt olyan értelemben, hogy kábé két-három lemezt hallottam tőlük, de sosem mélyedtem bele a munkásságukba. Pedig 2016 óta náluk dobol a még mindig szemtelenül kölyökképű (pedig már 58 éves) Gavin Harrison, aki a Porcupine Tree-ben játszott anno, egy ideje pedig a King Crimsonban is. Az utóbbi napokban szintén egy frissítő gyorstalpalót tartottam a lemezeikből, de lehetetlen volt végighallgatni a katalógust, így jobbára random szemezgettem, hogy jobban képbe kerüljek, noha nem mondanám, hogy a fülembe másztak a dalok. Utólag azt mondom, pedig jó lett volna, mert ott helyben ennyi előzménnyel számomra a koncert elejét éreztem bikaerősnek, középen kicsit leült a hangulat (hangsúlyozom, számomra), viszont a vége felé a Break It All / Wretched Soultól meg úgy felpörgött a ráadásblokk utolsó daláig, hogy megint csak azt éreztem, ide-oda pattog az energia a hajó falain belül.

thepineapplethief_k2021_02

Megtippelni nem tudtam volna, hogy itthon hány embert érdekelhet ez a zenekar, de belegondolva a Porcupine Tree és Steven Wilson munkássága is elég szép számú nézőt tud(ott) bevonzani, így annyira nem ért meglepetésként a kellemesen, de nem heringszerűen megtelt hajó. A közönség totálisan vegyes összetételét nézve megnyugodtam: van még remény arra, hogy a jövőben is errefelé jöjjenek, meglepően sok fiatal volt a standard középkorúak mellett, a dalokat énekelték jó páran, és ha nem lett volna néhány kósza emberen (főleg a crew tagjain) maszk, totálisan úgy éreztem volna, mintha a régi, normális világban történt volna meg ez az este.

thepineapplethief_k2021_03

A színpadot szépen megtöltötte a standard progrock-felállás: két gitár, basszusgitár, szinti, dob – Gavin Harrison dobcucca jobboldalt helyezkedett el, és bizony sok szám rá tapadt, köztük az enyém is elég gyakran, csak őt figyelni maga volt a mámor, élményszámba ment a játéka, tipikusan az a ritmusokkal együtt élő-lélegző-lüktető humán forma, amit nagyon bírok. A programban aránylag sok dalt játszottak a 2020-as, Versions Of The Truth című lemezről, azok közül a legrokonszenvesebbnek és legfülbetapadóbbnak a Demons tűnt. A 2018-as Dissolutionről is elhangzott pár dal, de számomra a nagyágyú a már említett Wretched Soul volt, amitől tényleg fortyogott a hajó belseje. A záró, 2010-es Someone Here Is Missingről elhangzó Nothing at Best zenészek és nézők számára is elképesztő svunggal zárta az estét.

thepineapplethief_k2021_04

Hozzá kell tennem az elhangzottakhoz, hogy mindkét zenekar remekül szólt, de elég szép kis keverőt pakoltak a hajó hátsó felébe, ugyanakkor a The Pineapple Thief zenéjében olykor előforduló mély regisztereket megrezegtető szintetizátor által gerjesztetett, pulzáló őskáoszt imitáló hangképek amellett, hogy a bal fülemet kicsit megsajdították, régóta lemerült energiakészletemet egy kicsit feljebb pumpálták. Számomra akad most feladat: jobban beleásni magam a két előadó életművébe a remélhetőleg következő találkozásig. Tökéletes este volt (végre!), nem tudok elég hálás lenni, hogy mindezt átélhettem.

thepineapplethief_k2021_05

 

Hozzászólások 

 
#1 Szalai László 2021-10-17 20:54
Ugyanezt éreztem, tökéletes este volt, elképesztően jól játszottak, zenekar+közönsé g együtt pörgött a csúcsra. Gavin Harrison legenda, csak Őt figyelni már megérte....Jöjjenek még!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.