Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Death Angel: The Evil Divide

deathangel_cOlyan elsöprő thrash-gránáttal indul az új Death Angel, hogy az ember jóformán levegőt sem kap: a The Moth gyakorlatilag mindent egyesít magában, amitől olyannyira szeretni lehet ezt a zenekart. Akikre ma már nem annyira áll a régi meghatározás, miszerint „filippínó unokatesók zenekara", hiszen az alapfelállást ma már csak Mark Osegueda énekes és Rob Cavestany gitáros képviseli, de ha őszinték vagyunk, a 2000-es évek reunionje idején csatlakozott Ted Aguilart nyugodtan tekinthetjük ma már ugyanolyan betonbiztos oszlopnak, mint őket, és a két nem-ázsiai arc, Will Carroll dobos és Damien Sisson basszer is hét éve gyűri már az ipart a mag mellett. A nyitószám pedig tényleg annyira bika, hogy tulajdonképpen első hallásra, helyből megadtam magam a zenekarnak. Egyszerre thrash és irgalmatlanul fogós, agyba ülő sláger ez, ahol már a második körben üvöltöd Markkal a refrént, egyszerűen perfekt darab.

megjelenés:
2016
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 86 Szavazat )

Ennek alapján akár tipikus Death Angelnek is titulálhatjuk a The Evil Divide lemezt, ami az egyik oldalról nézve helytálló megállapítás is, ugyanakkor mégsem olyan ez az album, mint a legutóbbi, szintén kiválóan sikerült The Dream Calls For Blood. Miközben a 2013-as lemez inkább a banda kompromisszummentes, súlyosan zúzó oldalát domborította ki, ez az anyag gyakorlatilag a legdallamosabbjuk az újjáalakulás óta, viszont mindezt úgy sikerült megvalósítaniuk, hogy az energiaszint jottányit sem csökkent. A végeredmény pedig valami egészen gyilkos, de tényleg. Igazság szerint így, néhány hétnyi hallgatás után már azt is simán meg merem kockáztatni, hogy az újjáéledés óta nekem ez az albumuk tetszik a legjobban, pedig alapvetően mindegyiket szerettem. Most viszont olyan szinten topra tették a dalokat, méghozzá gyakorlatilag mindet, hogy tulajdonképpen naponta meghallgatom a lemezt, mióta hozzáférhető, néha többször is, és ha nem teszek így, hiányérzetem támad. Ez azért jelent valamit...

Ha netán megijednél az említett melodikusabb jellegtől, ne tedd, főleg, hogy a Death Angel a műfaj keretein belül mindig is a dallamosabb, könnyebben fogható bandák közé tartozott, és mint mondtam, az album ezzel együtt is valami félelmetesen dinamikus. Amennyiben nagyon leegyszerűsítve kellene érzékeltetnem a lényeget, akár azt is mondhatnám, bizonyos pillanatokban olyan hatást kelt a banda, mintha valami tökös, energiától sistergő streetrock-alakulat nyomatna thrasht. Az említett The Moth mellé pedig gyorsan feliratkoznak a további favoritok is: a csapatra mindig is olyannyira jellemző, punkos dinamikájú témákat is felvonultató Cause For Alarm és Hell To Pay, a rockos groove-ra épülő, tonnasúllyal málházó, kiirthatatlanul ragadós Father Of Lies (ez is mekkora már!), netán a kiabálós kórusú, falbontó Breakaway. A bandához mérten szinte meglepően visszafogott, nem is leplezetten Dio-ízű dallamokat is rejtő Lost pedig igazi különlegesség, és egyben az egyik legerősebb, legkerekebb nótájuk a 21. században. De összességében mind a tíz dalt baromi izmosnak, karakteresnek érzem ezúttal, tényleg végig ébren tartják a figyelmet, mindenütt akad valami, amire felkapod a fejed: hol egy perfekt riff, hol egy finom szóló, hol egy markáns refrén, hol egy különösen agyszaggató Mark-süvöltés. Osegueda mestert muszáj kicsit külön is fényeznem, mert a csávó az egész lemezen megalázóan jól énekel, valósággal tündököl így, hogy a változatosabb alapok nagyobb teret biztosítanak neki. Csak a próba kedvéért tökre megnézném egyszer mondjuk a Skid Row élén...

Lehet, hogy ha minden objektivitásomat összeszedem, elég lenne egy kilences is a bandának (annál kevesebb semmiképpen), de van egy olyan érzésem, hogy tartósan is hatalmas kedvenc marad nálam a The Evil Divide, úgyhogy megelőlegezem nekik a bizalmat, mert ez bizony csont nélkül 2016 egyik legjobb albuma eddig. Jason Suecof produceri munkája szintén etalon, hatalmasat dörren a lemez, kocsiban különösen durva, csak vigyázz, nehogy túltold rá a gázt. És ne hidd, hogy könnyű lesz megállni...

 

Hozzászólások 

 
#12 Johnny76 2016-11-01 16:14
Erre emlékeztek srácok?
https://www.youtube.com/watch?v=aVyYAxnX2_A
Idézet
 
 
+12 #11 NOLA 2016-06-22 14:00
Idézet - TomTom86:
Idézet - NOLA:
Idézet - TomTom86:
Nagyon szeretem a DA-t, több koncerjükön is volt szerencsém részt venni. Viszont ez az album borzasztóan unalmas lett...végüis csak a riff központú thrash számok hiányoznak róla. Nekem eddig az év csalódása...

"ez az album borzasztóan unalmas lett...végüis csak a riff központú thrash számok hiányoznak róla."
Bocs, de Te süket vagy?


Lehet, hogy senki nem hallgatta meg az Ultra-Violence albumukat??? Ha ez lenne az első lemezük simán a középszerűség mocsarába fulladtak volna

Nagyon jól ismerem és szeretem a The Ultra-Violence -t, úgy mint az osszes tobbi albumukat..., a régi és az új korszakból egyaránt. Az elso anyaguk egy klasszikus, szó se róla..., viszont azt leírni az aktuális lemezrol, hogy unalmas és hiányoznak a thrash számok, egy KURVANAGY FASZSÁG.
Ember..., szerintem Te valami más albumot hallgattál... :-)
Ennél változatosabb lemezuk szerintem csak az Act III volt (ami szintén klasszikus), és az olyan dalokra mint a: The Moth, Father of Lies, Hell to Pay, Breakaway azt mondani, hogy nem riff kozpontu thrash számok, szintén KURVANAGY FASZSÁG.
Idézet
 
 
+5 #10 suizidium 2016-06-22 10:52
A Death Angel odabasz! Sosem hallgattam őket huzamosan mert tul sok zene van és tul kevés idő de mindig belefüleltem az ujonnan érkezett cuccokba és annyi szent, hogy minőségi thrasht tolnak és ezért megy nekik a turborespekt!
Idézet
 
 
-3 #9 TomTom86 2016-06-22 10:08
Idézet - NOLA:
Idézet - TomTom86:
Nagyon szeretem a DA-t, több koncerjükön is volt szerencsém részt venni. Viszont ez az album borzasztóan unalmas lett...végüis csak a riff központú thrash számok hiányoznak róla. Nekem eddig az év csalódása...

"ez az album borzasztóan unalmas lett...végüis csak a riff központú thrash számok hiányoznak róla."
Bocs, de Te süket vagy?


Lehet, hogy senki nem hallgatta meg az Ultra-Violence albumukat??? Ha ez lenne az első lemezük simán a középszerűség mocsarába fulladtak volna
Idézet
 
 
+7 #8 NOLA 2016-06-22 09:51
Idézet - TomTom86:
Nagyon szeretem a DA-t, több koncerjükön is volt szerencsém részt venni. Viszont ez az album borzasztóan unalmas lett...végüis csak a riff központú thrash számok hiányoznak róla. Nekem eddig az év csalódása...

"ez az album borzasztóan unalmas lett...végüis csak a riff központú thrash számok hiányoznak róla."
Bocs, de Te süket vagy?
Idézet
 
 
-17 #7 TomTom86 2016-06-21 10:16
Nagyon szeretem a DA-t, több koncerjükön is volt szerencsém részt venni. Viszont ez az album borzasztóan unalmas lett...végüis csak a riff központú thrash számok hiányoznak róla. Nekem eddig az év csalódása...
Idézet
 
 
+9 #6 Tulus 2016-06-20 18:22
Ez bizony fasza lemez lett, megérdemli a tízpertízet.
Idézet
 
 
+16 #5 NOLA 2016-06-20 14:31
Energiabomba!
Az album hangzása pedig kulon "fulet gyonyorkodteto"..., végre faszán hallani a basszust is egy thrash albumon. :-)
Idézet
 
 
+13 #4 James Smith 2016-06-20 14:28
Ez bizony kőkeményen max pontos!
Idézet
 
 
+17 #3 Chris92 2016-06-20 13:52
Komolyan kételkedtem, hogy a Dream után vajon képesek Osegueda-ék egy hasonlóan kirobbanó, brutális sodrású, riffgazdag, ugyanakkor kellően dallamos és hangulatos remekművet lerakni. Hát kérem felesleges volt az aggódás, félelmetes, ahogy lemezről lemezre képesek emelni a szintet. A Lost már most 2016 egyik legnagyobb metálhimnusza számomra, a lemez 10/10 és továbbra is tartom a véleményem: Ma a Death Angel sokkal jobb, mint a hőskorszakban. Csak így tovább fiúk!
Idézet
 
 
+14 #2 Anomander 2016-06-20 13:51
Csatlakozom, ez egy iszonyatosan erős lemez lett! Engem a Lost-tal vettek meg végleg, addig is éreztem, hogy nagyot üt a zene, de az a dal végleg levett a lábamról. Dallamos, és energikus, ugyanakkor nem hagyományos dal, igazi thrash "sláger".
Ennyi idő után ekkora thrash lemezt alkotni, le a kalappal.
Mondjuk most egész jó időszak van a műfajban, a Vektor új lemezének a lejátszását sem bírom nagyon abbahagyni...
Idézet
 
 
+14 #1 kaffer 2016-06-20 13:23
Minden szóval egyetértek !
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.