Shock!

augusztus 22.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Tarja Turunen - Budapest, 2017. február 1.

0206tarja4Tarjával valahogy felemás a viszonyom, ugyanis annak ellenére, hogy nagyon szeretem a hangját, és túlnyomórészt a Nightwishsel készített lemezeit is, szóló-cuccai sajnos sosem kaptak el igazán. Az aktuális The Shadow Selffel is próbálkoztam becsülettel, de igazán ezzel sem győzött meg. Élőben azonban ennek ellenére bármikor vevő vagyok rá, így nem is volt kérdés, hogy ezúttal is itt a helyem. Február elsejét ugyanakkor borzasztó sűrűre sikerült összeszerveznem, így az is kérdéses volt, hogy eljutok-e egyáltalán Tarja budapesti koncertjére, mely a The Shadow Shows turné nyitánya is volt egyben. A Barba Negrába végül megérkeztem ugyan, viszont pont Tarja első nótájának kezdetekor estem be, így sajnos mindkét előzenekar, azaz az AnVicion és a Devilfire műsoráról is lecsúsztam.

időpont:
2017. február 1.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 6 Szavazat )

Legutóbb két éve, Fehérváron láttam a szimfonikus metal finn nagyasszonyát, az akkori buli pedig a mai napig úgy él emlékezetemben, mint egy tökéletesen felépített, azonban spontaneitástól teljesen mentes one man show. Ehhez képest a Barba Negra színpadán sokkal inkább egy igazi zenekar volt látható, azaz ha az ember ismeretlenül tévedt volna le erre a bulira, valószínűleg meg nem mondta volna, hogy Tarja mellett a többiek (talán az egy szem Max Lilja kivételével) bármikor lecserélhető epizodisták. A csellista Lilja az egyetlen konstans tényező az énekesnő mellett, a többiek ugyanis időről időre cserélődnek. Ezúttal sem Mike Terrana, sem Doug Wimbish nem tartott a turnéval, helyüket pedig többnyire rutinos, de még az undergroundban sem túlzottan ismert muzsikusok vették át. A bőgős Kevin Chown (lásd Artension, Magnitude 9 és Tony MacAlpine band) és a gitáros Alex Scholpp (Farmer Boys és Sinner, illetve számos Tarja-dalban is közreműködött már) mindketten hatalmas fazonok, igen komoly rocksztár-potenciállal, így ezeken a posztokon túlzottan nem is hiányoztak a nagy nevek. Mike Terranát viszont nem könnyű pótolni, és fiatal Timm Schreiner nem is birkózott meg a feladattal. Nem dobolt ugyan rosszul a srác, de kifejezetlen sótlannak és szürkének tűnt az öreg mohikán helyén.

0206tarja1

A kifejezetten lelkes Lilja, illetve Christian Kretschmar billentyűs társaiknál sokkal kevesebb teret kaptak, de becsületesen tették a dolgukat ők is, a fontos azonban sokkal inkább az, hogy egy laza, jó hangulatú zenekart láttam a színpadon, ahol nyoma sincs azoknak az igen komolyan vett pozícióknak, amikről a fezenes buli kapcsán írtam. A Tarja-band tehát csapatként funkcionál, ahol még szólisztikus részek is jutnak a muzsikusoknak, hogy Tarja is fújhasson kicsit. Szüksége is volt némi pihenőre, hiszen a ráadásokkal együtt tizenhat tételesre hizlalt program egészen pontosan két órát tett ki, ennyit végigénekelni pedig valóban embert próbáló feladat.

Mivel ez volt a turné első koncertje, benne volt a pakliban, hogy lesznek apró bakik, pontatlanságok, hiszen még egy összeszokott bandának is szüksége van néhány bulira, hogy összerázódjon a produkció, ha pedig részben új felállású zenekar kíséri a főhőst, mindez hatványozottan igaz. Ennek ellenére semmi ilyesmi nem történt, a zenekar végig feszesen és pontosan játszott, senki nem lépett be rosszkor és még a háttérben futó kisfilmek sem fagytak le egyszer sem. Tarja pedig természetesen hibátlan és bájos volt; annak a jégkirálynő-attitűdek, ami a Nightwishben jellemezte, mára nyoma sincs. Mikor pedig olyanokat mondott nekünk magyarul, hogy „Jó látni benneteket!" meg „Fantasztikus!", akkor tényleg már-már annekei magasságokba emelkedett a cukiság-mérő.

0206tarja3

A minden tekintetben grandiózus program döntően a The Shadow Selfre épült, amelynek tizenegy tételéből kilenc került napirendre, kiegészítve a Colours In The Dark mára megkerülhetetlenné vált slágereivel, a 500 Lettersszel, a Lucid Dreamerrel és a Victim Of Rituallel, illetve egy-egy tétellel a My Winter Stormról és a What Lies Beneath-ről. A Nightwish-érát mindösszesen egy négy dalból összerakott medley (benne a totál meglepetés Tutankhamennel és az instru The Riddlerrel) képviselte, illetve volt egy jópofa akusztikus blokk is, többek között I Walk Alone-nal.

Tarja tehát zenéjének valamennyi oldalát megmutatta ezen az estén, annak ellenére, hogy a turnét nyilvánvalóan legutolsó lemezére hegyezte ki. Emellett sokat beszélt arról is, milyen sokat jelent neki az, hogy zenét írhat, dalait pedig élőben is előadhatja, az a végtelenül szimpatikus személyiség, amelyről pedig tanúbizonyságot tett, rendkívül sokat tett hozzá az este hangulatához. A Barba Negrát csaknem csurig megtöltő, kifejezetten heterogén közönség maximálisan kiszolgálhatva érezhette magát.

0206tarja2

Fotó: Barba Negra

 

Hozzászólások 

 
+3 #1 Pasolini 2017-02-06 12:52
Hetedik alkalommal volt szerencsém Tarját élőben látni illetve hallani, ebből három alkalom még a Nightwish korszak volt. Ismét lenyűgözött, attól függetlenül, hogy a szóló lemezei valahogy elmennek mellettem. Akárcsak a cikk írója, én is többször próbálkoztam már velük, de valahogy 1-2 dal kivételével nem tudok összebarátkozni velük. Tarja hozta a formáját, kedves, mosolygós nő, aki elég szépen ejtett ki a magyar szavakat többször is a 2 órás koncert alatt. Rá nem lehet panaszom.
Kevin Chown egy szimpatikus figura, ám nekem így is hiányzott Doug Wimbish. Mike Terranaról nem is beszélve... Amit ez a két ember leművelt 2007-ben (10 éve, te jó ég...) és 2009-ben a PeCsában, az maga volt a katarzis, attól függetlenül is, hogy azért Tarja mellett eléggé levannak korlátozva, szóval értitek.
A mostani dobos...élettelen volt, szürke és valahogy azt láttam rajta akárhányszor rá néztem, hogy rohadtul nem élvezi ezt az egészet. Szóval sürgősen vissza Terranát, vagy ha őt nem, akkor egy másik dobost mindenképp.
Ezt leszámítva tényleg egy jó koncert volt ez. Az AnVision számomra unalmas volt, bár volt benne egy-két jó rész, mindaddig, amíg az énekes meg nem szólalt. Kétlem, hogy valaha is főzenekarként találkozunk majd velük Budapesten vagy Lengyelországon kívül akárhol máshol, Ellenben a Devilfire kifejezetten tetszett, nincs bennük semmi újdonság, de azt, amit játszanak jól csinálják. A szőke gitáros srác első ránézésre kiköpött Thranduil, ám ha odaképzeled a fekete hajat, akkor már tisztára Dregen...
Vissza Tarjára, megígérte hogy hamarosan újra találkozunk, de nála ez nem meglepő, jóformán hazajár hozzánk, David Coverdale példát vehetne róla. :)

És a végére egy kérdés, talán tud valaki segíteni: ha már szó esett Kevin Chownról, tud valaki valamit John Westről? Ideje lenne már valamit hallani tőle.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.