Shock!

december 14.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

System Of A Down - Krakkó, 2017. június 17.

0624soad31998. október 27-én, a Diabolus In Musica turnéjának keretében Budapestre érkezett a Slayer, előzenekarukként pedig egy akkor még szinte teljesen ismeretlen, egylemezes amerikai zenekar, a System of a Down lépett fel a Petőfi Csarnokban. Ekkor 16 éves voltam, és ez volt az első alkalom, hogy élőben láthattam kedvenc zenekaromat. A Slayert. Őket azóta számtalanszor sikerült már elcsípnem, ahhoz viszont majd' két évtizednek kellett eltelnie, hogy a kettes Toxicityvel hatalmasat robbantó, és ezzel az egykori turnétársat népszerűségben többszörösen leköröző SOAD-dal ismét találkozhassak. Igaz ugyan, hogy Serj Tankian szólóban eljött a 2008-as Szigetre, ez azonban meglehetősen sovány vigaszt jelentett a zenekarra kiéhezett rajongóknak, ráadásul az a koncert elég gyengécskére is sikeredett.

Ugyan a zenekarnak volt egy kevésbé aktív időszaka, 2011 óta viszont újra rendszeresen koncerteznek, mégsem fújta őket erre a szél, és természetesen a 2017-es, egyébként egészen alapos turné is elkerült minket. Sosem fogjuk megtenni, hogy az azeri baltás, a 27 százalékos áfa vagy a vélelmezett alacsonyabb fizetőképes kereslet miatt, de tény, hogy aki látni akarta a Systemet, annak ismét csak utaznia kellett. Mondjuk a Nova Rockig vagy Krakkóba. Az én választásom pedig a lengyel ékszerdobozra esett, mert ugyan a Nickelsdorfban Tankianék előtt fellépő Prophets Of Rage-et is szívesen csekkoltam volna, a borscs, a zubrowka és a zurek összességében még így is komolyabb vonzerőt jelentett, mint a Pannónia mező portengere.

időpont:
2017. június 17.
helyszín:
Krakkó, Tauron Arena
Neked hogy tetszett?
( 13 Szavazat )

Nem állítanám, hogy a zenekar zsenialitása kapásból átjött 1998-ban, a Slayerre várakozva, de mint oly sokaknak, pár évvel később nekem is leesett a tantusz, amikor szembesültem a hamar komoly slágerré vált Chop Suey!-val, és onnantól kezdve abszolút vevő voltam a bandára, így két héttel az Aerosmith után ismét csak a Tauron aréna küzdőterén találtam magam, ahol sokezer társammal vártam felfokozva, hogy elkezdődjön az est fénypontja, azaz a SOAD. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem egy önálló buli volt, hanem egy fesztivál-fellépés, a többségében lengyel előzenekarok azonban teljesen hidegen hagytak, így bőven elégségesnek tartottam, ha csak nyolc körül érkezem. A kiemelt álló rész ugyanúgy a küzdőtér kétharmadát foglalta el, mint két hete, és természetesen ezen a részen is iszonyatos heringjárat volt, azaz a System igencsak alapos programját kénytelen voltam úgy végigélvezni, hogy a koncert teljes ideje alatt négy oldalról ért hozzám rockertársaim izzadt, felhevült teste. Ez volt talán a koncert egyetlen igazán komoly hátulütője, hiszen ugyan a hangzás is lehetett volna izmosabb (Serj mikrofonja néhol kifejezetten halknak bizonyult, illetve a sistergő dobsound sem volt az igazi), de annak gyengeségei nem voltak kimondottan zavaróak.

0624soad1

A zenekar végül a kiírt kezdési időponthoz képest talán tíz perc csúszással érkezett, és 90 percben, mindennemű cicoma nélkül az arcunkba csavart egy iszonyúan tömény, harminc dalból álló programot. A puritánságot pedig szó szerint kell érteni, hiszen a színpadra felszerelt, hol pirosan, hol kéken villogó lámpákon, illetve a kivetítő előtt időnként fel-le mozgó „fém" téglalapokon kívül semmilyen látványelemet sem vetettek be, illetve a madárijesztőnek öltözött Daron Malakianen kívül szimpla fekete cuccban nyomuló tagok sem árasztottak el minket kinyilatkoztatásokkal. Nem túlzás, hogy a koncert kétharmadáig még csak annyi sem hangzott el, hogy „na helló, röfik", addig viszont szünet nélkül sorjáztak a legnépszerűbb SOAD-tételek, sok esetben konkrétan úgy, hogy amint vége volt az egyiknek, John Dolmayan már számolt is be, és jött a következő. Ráadásul a dalok tempóját is sok esetben felhúzták, így tényleg szinte percenként érkeztek az újabb és újabb darabok, amik alatt Shavo Odadjian mászkált egyedül, Daron és Serj ugyanis jórészt egyhelyben állva tolta végig a koncertet. Utóbbi mindezt jellegzetes, jó értelemben vett ripacskodó gesztikulálással kísérte, minduntalan egy visszafogottabb Mike Pattont juttatva az eszembe.

0624soad4

Bár a zenekarnak mindig is elég konkrét és világos üzenete volt, a dalokat kísérő, kacsatáncot, lézerszemű kiscicát és smároló apácákat is felvonultató, igen király vetítésből azért lejött, hogy nem veszik magukat véresen komolyan, azaz szó sincs arról, hogy itt négy váteszt kellene a színpadra vizualizálnunk. Ez a négy arc azért jött, hogy szórakozzon és szórakoztasson, és ezt meg is tették. Bár néha látványosan betévedtek az erdőbe, egyetlen dal sem esett szét, és összességében simán átjött az az energia, ami lemezen jellemzi őket, a SOAD lényege pedig pontosan ez a lehengerlő vehemencia. Mivel ahogy fentebb is írtam, a minden lemezükről bőven merítő szett harminc tételt vonultatott fel, így tényleg mindent eljátszottak, amit csak az ember kívánhatott. És bár nagyon szeretem a Systemet, ebből a tömény muzsikából ennyi számomra pont ideális mennyiség is volt.

Nem volt ugyan hibátlan ez a koncert, mégis bármikor befizetnék rá újra, a zenekarban uralkodó, láthatóan baráti és fesztelen hangulatot figyelembe véve pedig egyre kevésbé fázom egy új lemez gondolatától.

0624soad2

 

Hozzászólások 

 
+2 #4 Vanishpower 2017-06-25 10:02
Én a Download Festival-on láttam őket, Angliában. Nekem is meghatározó zenekar a SOAD, de mivel láttam már itt pár bandát élőben ezért sajnos rá kellett jönnöm arra, hogy ők nem igazán egy élő zenekar. Bár a koncertet tagadhatatlanul élveztem, azért el kell ismernem, hogy a Daron olyan feszetlenül játszik, hogy az már szégyen, Serj elcsúszik a hangokkal és erőtlen az éneklése. Az egész produkciót Shavo és John tartja egyben, ők viszont még mindig nagyon jók! Nem tudom, hogy az évek koptatták-e meg így őket vagy a drogok vagy már csak simán munkának tekintik a zenekart, de azért egy kicsit elszomorodtam mikor megszólaltak a kedvenc számaim élőben. Panaszra mondjuk így sincs okom mert végre láttam őket! :)
Idézet
 
 
+3 #3 nemmondommeg 2017-06-24 22:43
Én is a Nova Rockon voltam. Előzetesen én féltem, hogy egy nagyon lelketlen koncertet fogok látni, mert a turné elején az első pár koncert borzalmas volt ilyen szempontból. Serj olyan leszarom stílusban nyomta, hogy egy csomó szám közben rágózott. Sokan írták hogy Chris Cornell halála miatt van az egész, ami lehetséges, mert Nova Rockon már jóval életteltelibb volt és szerintem jól is érezte magát. Az igaz, hogy 3 mondatnál többet nem beszélt a közönséghez, de ez már évek óta így megy minden koncerten ahogy észrevettem. Én csak Daront éreztem kedvtelennek, kihagyta a Cigaro előtti átvezetőt is (amikor 1 szál gitárral énekli, hogy my cock is much bigger than yours :D ). A koncert nekem ettől függetlenül nagyon jó volt, most láttam őket elsőnek, és nem volt semmi olyan számokat élőben hallani, mint mondjuk a Radio/Video vagy a Toxicity.
Idézet
 
 
+24 #2 valarmorgulisz 2017-06-24 10:05
Novarockon néztem meg őket, és meg tudom erősíteni mindazt, amit Gábor írt. De!

Számomra azon az estén pár dolog világosságot nyert:
1. Szerintem ez a srácok nagyon nem barátok. Daron és Serj konkrétan méterekre távolodtak el egész este egymástól. Nem volt ölelkezés, együtt éneklés, pacsi, de még egy felelősségtelje s egymásra sandítás sem.

2. Engem zavart, hogy ennyire futószalagon érkeztek a dalok. (A setlist hibátlan volt egyébként). Jó lett volna tőlük néhány szöveget, köszönést hallani. Talán egy óra után volt egy "hello novarock, are you ready?". Így az egésznek volt egy "legyünk túl rajta" hangulata és abszolút nem az jött le, hogy élvezik.

3. Bár John a végén nagyon jó fej volt, bedobált vagy 20 pár dobverőt (az elsőt konkrétan keresztülbaszta a partyzónán :D, hiába na, nem kis darab fickó), de az megdöbbentő volt, hogy a híresen antiszoc Malakiannak azért még egy thankyou-ra sem futotta. Letelt a Sugar, és kiment a színpad végén. Pengetőjét is hanyagul bedobta a közönségbe (nem is repült el csak a szekusokig). Serjnek azért egy köszönömre futotta.

Összességében nekem a rock-metal rajongásom második (és azóta folyamatosan tartó) időszaka velük és a byob-bal kezdődött 2005-ben, így kiemelt fontosságúak az életemben, ezen az estén inkább azt éreztem, mintha előtte a backstageban összeugató durcás fiúkat, semmint egy magával megbékélt, egymást ismerő, tisztelő, amit csinálnak élvező bandát látok. Ezek után azt gondolom dőreség itt új lemezt, új aranykort és / vagy barátságot remélni, vizionálni. Véleményem szerint egy pénzt kereső, muszájból egymást elviselő zenekar a soad, semmint egy jól működő gépezet.
Idézet
 
 
+7 #1 revdav11 2017-06-24 09:47
Én a Nova Rockon néztem meg őket.
10 éves korom óta a number1 zenekar nálam, de engem is meglepett olyan jól szóltak. Még Serj is elég aktív volt.

Annak ellenére, hogy az osztrák közönségnél gagyibbat még nem láttam, felejthetetlen élmény volt!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.