Shock!

április 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pantera, Live Life Hard / Teeth Marks - Budapest, 2023. május 30-31.

Hatalmas köpködés, heves anyázás, gyalázkodás és társai után a végén természetesen ebben az esetben is a papírforma jött be. A Pantera visszahozatala kétesélyes húzásnak tűnt, de mivel zeneileg méltó módon hozták tető alá, meggyőződésem, hogy a jelenlegi turné végeztével el fognak csitulni a negatív előjelű megnyilvánulások. Phil Anselmo, Rex Brown, Zakk Wylde és Charlie Benante Budapesten egy heringezős és egy közel teltházas estén állított emléket a csapat legendáriumának, illetve Dimebag Darrellnek és Vinnie Paulnak – és igen, ez a zenekar nem az a zenekar, nem is lehet ugyanaz, viszont aligha tudtak volna közelebb kerülni a forráshoz az itt nyújtottaknál.

pantera_k2023_01

időpont:
2023. május 30-31.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Red Stage
Neked hogy tetszett?
( 99 Szavazat )

Elöljáróban muszáj pár szót ejtenem a helyszínről, és sajnos abszolút nem pozitív előjellel. Igen, mindenki tudta – a szervezők is –, hogy ennek a koncertnek a Papp Lászlóban lenne a helye, de ez az Európa-liga döntője és kiszolgáló infrastruktúrája miatt ugye nem valósulhatott meg. A Budapest Park valami miatt szintén nem játszott, így maradt a Barba Negra „szabadtere" – itt ugye eredetileg a sokat szidott hodálysátor oldalfalainak kiemeléséről volt szó, vagy legalábbis valami ilyesmiről. Ehhez képest úgy alakult, hogy valamiért csak a hátsó ponyvákat távolították el, magyarul telt ház esetén úgy kell elképzelni a helyzetet, hogy aki nem fér el odabent, az kívülről, hátulról sasol be, netán nézi az extra kivetítőt. A hely máris legendás akusztikájával, hangosítási-hangzási problémáival karöltve ez a megoldás finoman szólva is elég hervasztó. Igen, kétségtelenül jó, hogy van kábé az egykori PeCsa szabadterének megfelelő méretű nyári koncerthelyszín Budapesten, Magyarországon pedig zsigerileg imádjuk a sufnituningos, buherált, rozsdásbiciklis-lyukaslavóros megoldásokat, a nemhogy balkáni, hanem egyenesen szovjet találékonyságot. De azért remélem, a jövőben senki sem találja ki, hogy lehetne itt akár Metallicát is rendezni. Hiszen végül is azt is nézhetik az emberek odakintről, a Szállító utcából a kivetítőkön... Kábé az lenne a következő lépés.

teeth_marks_01

Mielőtt bárki azt hinné, hogy csak a kötelező panaszkodhatnék beszél belőlem: az első nap koppra teli, hatezer fős sold outja mellett igen nehezen élhető volt a helyszín, odabent szó szerint mozdulni is alig lehetett. Másnap, „csak" valamivel több mint ötezer emberrel már jobb volt a helyzet, de a kedd neccesnek bizonyult, az ideálistól messze eső körülményekkel. Essünk gyorsan túl az új Barba Negra esetében megkerülhetetlen hangzás témáján is: akárcsak az MVM Dome-nál a Mötley/Leppard-buli esetében, itt sem volt mindegy, ki hol áll, de egyértelmű, hogy az első estén akadtak hiányosságok ezen a téren. A keverő mögött, ahol lecövekeltem – ilyen tömegnyomorban helyet változtatni közben fizikailag is csak bajosan lehetett –, a rendezői jobbon élvezhetően, ám kissé kásásan szólt a főattrakció, a hátrébb álló ismerősök viszont mind kongó, ótvarosan szar megszólalásra panaszkodtak, aminek elsősorban a gyorsabb dalok méregfoga esett áldozatul. Szerdára mindez igen sokat javult, igaz, akkor jóval előrébb is álltam: a második estén szerintem körülbelül kihozták a hely adottságaiból, amit lehetett, és kifejezetten ütősen dörrent meg minden. Úgy hallottam, a hátsóbb régiókban is jobbnak bizonyult a sound, mint az első napon.

teeth_marks_02

A bemelegítés hálás feladatát két magyar csapat kapta. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ha Pantera, akkor Vörös Attila valamilyen formában megkerülhetetlen lesz, így a Live Life Hard kapott lehetőséget az első estén, soraiban a szintén ezer formációból ismerős Takács Jozzyval, Geröly Matyival, Lisztmajer Ádámmal és Partos Bencével. A zene itt kissé más fazonú, mint amit az ember talán várna ezektől az arcoktól: ha nagyon le akarom egyszerűsíteni az ábrát, nu metalos ízekkel, de az Attilára és Jozzyra jellemző csavarokkal nyomott modern, groove-os cucc hol hip-hopos, hol üvöltős, hol dallamos énekkel. A banda feszessége impozáns, így, első élő találkozásra viszont nekem nem annyira jöttek át, bár a bemelegítő szerepre mindenesetre alkalmasnak bizonyultak. Ugyanez a második bulit nyitó Teeth Marksra is áll, soraiban szintén sok ismerőssel: Áron András, Makkai László, Kókai Barnabás és Kaldenekker Ferenc bandája a Live Life Harddal ellentétben egy fokkal old schoolabb, death metalos és sludge-os elemekkel is felpimpelt muzsikát tol, az intenzitás itt is maximálisan passzolt ráhangolódásnak. Attiláékhoz képest ugyanakkor rosszabbul szóltak, amit főleg a gyorsabb, tuka-tukás témák szenvedtek meg, ráadásul Apinál akadt némi gitárgikszer is a műsor végéhez közeledve. Barnabás intenzív rohangászását, mániákus vetődéseit ugyanakkor jó volt nézni.

pantera_k2023_02

Szinte napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt játszott először és utoljára Budapesten a Pantera. Az a buli természetesen legendás, de ahogy öt éve, a visszaemlékezésemben is írtam, helyiértékén kezelve azért ANNYIRA nem volt jó, azt leszámítva, hogy végre itt voltak. Akkor még nem volt egyértelmű, de utólag kiderült, hogy a '90-es évek legfontosabb metálcsapata nagyjából abban az időszakban fordult rá a végromlásba vezető lejtőre, és ugyan a hangszeresek elképesztő feszessége meg az ittlétük miatti eufória simán elvitte a koncertet, a maximális intenzitástól már távol állt a gépezet. Utána pedig mind tudjuk, hogyan végződtek a dolgok – ennek megfelelően szerintem senki sem fogadott volna rá, hogy látjuk még ezt a logót a koncertszínpadokon. Mégis így alakult, és aki a végletes kommentháborúk, gyalázkodások, sírrablózások után eljött a két buli valamelyikére, aligha bánta meg. Teljesen egyértelműen az érintettek is tisztában voltak vele, hogy amennyiben meglépik ezt a nagy lépést, egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak réseket a pajzson. És lehetőleg senki se becsülje le ennek kockázatát. Mert igen, a mérleg egyik serpenyőjében valóban ott a nagy lóvé, az arénakoncertes szint meg a fesztiválheadlineri státusz. Ha viszont nem lenne egyben a sztori, simán a hibátlan örökség látná kárát ennek az egész mutatványnak, Dimebag és Vinnie emlékének meggyalázásáról már nem is beszélve.

pantera_k2023_03

Pan-te-ra! Pan-te-ra! Visszangzik még a fejemben a szerdai fülsiketítő kántálás, és ezt az emléket, meg az egész koncertet elrakom buborékfóliába csomagolva az örök emlékek közé. Én is azok közé tartoztam, akik felhúzták a szemöldöküket a turnéterv hallatán, és valahogy nem tudtam elképzelni Zakk Wylde-ot ebben a szerepkörben. Minek ez, gondoltam, de hát nyilván sokgenerációs zenekar a Pantera és sokaknak esélye nem volt arra, hogy élőben lássák őket bármikor. 1998-ban én láttam, ott szédelegtem a fotósárokban a kis analóg gépemmel, hogy nem hiszem el, és nem nagyon fogtam fel az egészet teljes valójában, meg hát akkor az egy széteső formában lévő zenekar volt egy totál szétcsúszott Anselmóval. Így is örök emlék, nyilván. És akkor hirtelen 2023 májusa lett, a dupla koncert, aminek a második felvonására kaptam akkreditációt, és ahogy akkor este elindult az A New Level, én hirtelen harminc évvel fiatalabb lettem. És ez az érzés bő másfél órán keresztül magával vitt.

Charlie Benante tökéletesen hozta Vinnie-t, elképesztő melót tett bele, Zakk Wylde meg szerényen, totális alázattal dolgozott a két „igazi” Pantera-tag mellett. Rex Brown szikár alakja mellett Phil Anselmo némelyest megemberesedett figurája csodálatos időutazásban részesítette a napi bő hatezres létszámot. Talán ez a turné Phil purgatóriuma, mert a kis mezítlábas alakjával, ahogy éli a dalokat, a ki tudja, milyen régmúltba révedő gondolatokkal a fejében, vélhetően számára mindez egyfajta kései gyászfolyamattal kevert megtisztulás. Beszédesnek tűntek azok a messze révedő pillantások, amelyek mögött emlékek sokasága torlódhatott fel a jól ismert riffekre, a nagy ívvel elindított, majd gyorsan óvatossá váló mozdulatok, ami a régi reflexek, a sok éve tartó testi fájdalom sosem múló keveréke lehet. És ott volt sokszor eltakart szeme, ahogy olykor tényleg a könnyeivel küszködhetett a közönség ovációja miatt, meg talán nem véletlenül kaptunk plusz dalt, mert ők sem akartak lemenni a színpadról. Méltó módja volt ez a megemlékezésnek, nem lehetett volna tiszteletreméltóbban és egyben örömtelibben megcsinálni, köszönet érte.

Valentin Szilvia

Márpedig a Pantera abszolút biztosra ment ezen a téren. Egyéb tekintetben meg talán kicsit túl is kompenzálnak. Pár napig ugye ez a turné is hajszálon függött a német meg osztrák zöldek túlmozgásos betiltósdija miatt, szóval sok forog kockán – a konföderációs zászlók elvétele a közönségtől talán érthető, hiszen az ezekről készített fotókat véres kardként lehetne utána körbehordozni az amerikai metáloldalakon, az meg senkinek sem hiányzik. Phil Anselmo sokszor megégette már magát a meggondolatlan hülyeségeivel, több hibalehetősége nem nagyon van, főleg így, hogy most tényleg mindenki rájuk figyel. Ha viszont igaz, amit kommentben nálunk is jeleztek, miszerint ilyen motívumokat ábrázoló pólókban érkező embereket be sem engedtek a bulira, az azért elég erős túlzásnak tűnik nekem. Húsz éve még zenekarok egész sora alkalmazta ezeket az ábrákat, nekem is volt konföderációs logós, hivatalos Pantera-pólóm, pedig nem vagyok a Ku Klux Klan tagja, és igen, azóta sokat változott a világ, de egyrészt Európa nem Amerika, másrészt mondjuk a Hazárd megye lordjaiban sem érzem szükségét kiblőrözni a zászlót a kocsin utólag. Mert az teljesen oké, hogy a jövőbeli verziókra – ha lesznek – már nem rakják fel, a kettő viszont nem ugyanaz. Örök és parttalan vita megnyitva, zárójel bezárva.

És akkor a lényeg: a megújult Pantera zeneileg egészen parádés formát mutatott mindkét este. Tavaly nyáron, az Official Live klasszikban még én is kétségeimet fejeztem ki, megfelelő lesz-e ez a személyi összetétel, de már az első dél-amerikai videókon is látszott, hogy feleslegesen károgtam. Élőben pedig tényleg mindent elsöprőnek bizonyult az élmény, és aki ott volt, szinte bizonyosan maradéktalanul meggyőzte a zenekar. Ami a két régi tagot illeti, Rex kapcsán nyilván sosem merülhettek fel kérdések, a basszer mindig is betonbiztos alapembernek számított, most is tökéletesen hozta a jellegzetes basszusfutamokat az intenzív színpadi mozgással együtt. De Philt is nagyon összerakták: annyi hátprobléma és műtét után így, 55 éves fejjel nyilván nem szakad ketté az ugrálásban, hangilag viszont maximálisan beletett mindent a buliba. Persze spórol is, ahol lehet, de okosan csinálja: amit kitol magából, az ott van a szeren, még a nagy ordítások is jól mentek neki. A lelazult, pozitív, higgadt kiállás pedig igencsak éles ellentétben áll a '98-as bulira két üveg borral felsétáló, hőzöngős redneck alteregójával szemben. Vicces bónusz volt, ahogy kis szőnyegén végig mezítláb sétálgatva, rágózva vezényelte a koncertet – az ember önkéntelenül is elmosolyodott, ahogy figyelte.

pantera_k2023_04

A két póttagot illetően Zakk Wylde-nál sejteni lehetett, hogy nem fog szégyent vallani Dime halhatatlan témáival. Mint előéletéből is várható volt, persze a doomos, sabbathos témák fekszenek neki leginkább a repertoárból (I'm Broken, 5 Minutes Alone), szorosan mögöttük a groove-os, staccato zúzdákkal (A New Level, Yesterday Don't Mean Shit, Walk), és a thrashes gyorsulások (Strength Beyond Strength, Use My Third Arm) állnak neki kézre legkevésbé. De utóbbi is relatív, összességében minden a legnagyobb rendben volt. A szólókat nyilván a saját képére alakította, amin lehet éppen vitázni, csak nem érdemes: egy ilyen kaliberű arc esetében, aki önállóan is több mint harminc éve márkanév a színtéren, elég furcsa lenne, ha mindenütt szolgaian ragaszkodna az eredeti verziókhoz. Bár utóbbira is akadt azért példa, mert a This Love-ot vagy a Walkot szinte egy az egyben nyomja. Sőt, érdekes volt megfigyelni, hogy a két estén is másképp közelített egyes témákhoz: egyik kedvenc Dime-szólóm az I'm Brokenben például érezhetően eltért kedden és szerdán, de mindkétszer remekül működött. Zakk ráadásul pontosan érezte, hogy miről szól ez a poszt néhai jóbarátja helyén. Végig alázatosan, csakis a játékra összpontosítva hozta a témákat, eszében sem volt villogni, extra reflektorfényt követelni magának.

pantera_k2023_05

A nagy meglepetésember ugyanakkor ezzel együtt is Charlie Benante, aki legutóbbi találkozásunk alkalmával az Anthraxben elég rendesen alulteljesített. Itt ehhez képest egészen megalázó tökéletességgel hozta Vinnie Paul témáit, és ha nem tudnám, amit sajnos tudok, bizony simán elhittem volna, hogy az idősebbik Abbott tesó ül a cucc mögött... Pedig ezek a dalok lényegesen fifikásabbak a dobtémák terén az Anthrax szintén nem bárgyú repertoárjánál, szóval a franc sem érti ezt. Mindenesetre amikor Charlie az A New Level – Mouth For War – Strength Beyond Strength nyitótriász utáni Becoming legendásan beteg és kiüthetetlen-kitaposhatatlan témáit is maradéktalanul hozta, virtuálisan fejet hajtottam előtte. Megszenvedett amúgy Vinnie ritmusaival, láthatóan sokat kivesz belőle ez az egész, de csakis maximális elismerést érdemel ezért a teljesítményért. És mivel ugye ő is, Zakk is a tesók cuccaival, beállításaival, technikusaival nyomul ezen a turnén, a zenekar is a lehető legautentikusabban szólalt meg.

pantera_k2023_06

A dalválasztásokat illetően egy efféle turnén a biztos recept a legjobb, így aztán egy lehetséges greatest hits programot tolt a zenekar pár kuriózummal. A fentebb már említett kihagyhatatlan alapművek mellé ennek megfelelően befért minden idők legszélsőségesebb Pantera-témája, a Suicide Note Pt. II, a második estén előkapták az említett Use My Third Armot, és igen, hatásvadász, de kifejezetten megindító volt a Cemetery Gates intrójával, Dime- és Vinnie-háttérvetítéssel elnyomott Planet Caravan is. Nincs okom kétségbe vonni, hogy nekik is sokat jelent ez az egész. Csúcspontokról nem nagyon van értelme elemzésekbe bonyolódni: a Fucking Hostile, az első estén Csihar Attilával megerősített Walk vagy a műsorzáró Cowboys From Hell generációs alapművek, ennek megfelelő fogadtatásban részesültek odalent.

pantera_k2023_07

Ugyanakkor még ehhez képest is volt valami megfoghatatlan érzelmi többlet ebben az egészben, mindkét buli egészen sajátos hangulatban zajlott. A jelenlévők egy része nyilván már csak életkori okokból sem láthatta soha az igazi Panterát, így mintha éveken-évtizedeken át elnyomott energiák szabadultak volna fel a nézőtéren az egytől egyig klasszikus dalokra. Nem túlzás, tényleg elementáris, barátian euforikus volt végig a légkör, hatalmas, fülsiketítő együtténeklésekkel, spontán kialakuló, gigantikus moshpitekkel a nézőtér minden fertályán, ez pedig láthatóan a csapatot sem hagyta érintetlenül. Márpedig ahogy Phil az első, majd főleg az egy fokozattal még forróbb, még bensőségesebb hangulatú második este végén hálálkodott, annak láttán senkinek sem lehetnek kétségei: nekik is baromi fontosak ezek a koncertek. És nemcsak azért, mert kaszálnak velük (ami tény), hanem mert talán megadják az illúziót Anselmónak és kisebb mértékben Rexnek, hogy helyre tesznek bizonyos dolgokat, amiket a tesók életében sajnos nem sikerült.

pantera_k2023_08

Túlmagyarázom? Lehet, de igazából nem hinném: ahogy Phil a második estén csak állt ott, és láthatóan teljesen megilletődve, meghatódva, könnyeivel küszködve nézte a közönséget, hogy aztán a végén már Rex terelje ki a deszkákról, az bizony minden szónál többet elárult. Eleve plusz ráadás is csak nálunk volt: a Use My Third Arm szerdán eredetileg a keddi Yesterday Don't Mean Shit helyére került volna be, de aztán akkora ovációval ünnepelték őket, hogy spontán módon végül utóbbit is beszúrták a második estén. A kattant dél-amerikai közönségek után nem kis elismerés a magyar rajongóknak, hogy mi kaptunk eddig egyedüli bónuszt...

pantera_k2023_09

Sokakban voltak/vannak kérdőjelek ezzel az egész visszatéréssel kapcsolatosan, még csak azt sem mondom, hogy nincs alapja némelyiknek. De az a több mint tízezer ember, aki eljött ezen a két estén megünnepelni minden idők egyik, ha nem „A″ legtökéletesebb metálbandájának örökségét, garantáltan úgy távozott, hogy ennél méltóbb módon tényleg nem lehetne emléket állítani ennek a csapatnak. Aki pedig otthon maradt, tényleg életre szóló élményt hagyott ki.

pantera_k2023_10

pantera_k2023_11

 

Hozzászólások 

 
#42 Levike 2023-06-05 10:56
Halkan jegyzem meg, hogy a tegnapi Powerwolf is valami embertelenül gyalázatosan gyatrán szólt, az előzenekarokkal együtt. Ez nem lehet véletlen.
Idézet
 
 
#41 Edward_Richtofen 2023-06-05 10:55
Idézet - TFL:
Idézet - Edward_Richtofe n:
Azért messze nem ennyire szar a Barba, mint ahogy itt a kommentekben le van festve. Oké, retek helyen van, én sem szeretek kimenni oda, többször taxiznom kellett haza, de magával a hellyel kapcsolatban én nem tapasztaltam a sokat emlegetett parákat. Amellett meg nem tudok elmenni, hogy rég volt ekkora kínálat koncertekből, konkrétan a szabik limitáltsága miatt rendesen szelektálnom kellett, hogy mire megyek el - ennek lett az áldozata a Pantera is.

A Trackkel ellentétben mindig kaptam sört emberi sorbanállás mellett, és szarul is csak a Trivium szólt eddig azok közül amiket ott láttam, és még az is a vállalható mezsgyén belül maradt. Ha már mindenképp bele akarnék kötni valamibe, akkor az az, hogy csak egy ruhatár van. Múltkor simán megittunk még két sört, mire elfogyott a sor.

A Panteráról meg annyit, hogy én azok közé tartoztam akik különösebben nem lelkesedtek a projekt iránt, pedig Zakk mellett Charliet is nagyon nagyra tartottam mindig is. Egyszerűen bennem túl nagy üresség volt amikor belegondoltam h most el kéne hinnem, hogy tényleg visszatért a Pantera. És kicsit ellentmondva a fentieknek, ehhez az érzéshez az is hozzátett h a Barbába került a koncert. Nem azért mert ennyire fos, hanem mert egyszerűen kicsi, méltatlan méret. Nem látom át a logisztikai hátterét a bulinak, de megepne, ha egy félházas Papp Lacit nem töltött volna meg röhögve a produkció. Persze ott meg lehetett volna epét okádni h egy kör piáért ott fogsz hagyni tízezret.:))

Mindenesetre a rengeteg pozitív komment alapján most már kicit bánom h egyik nap sem mentem ki, nem gondoltam h Phil még ennyire jó formát tud hozni. A többieken nem vagyok meglepve, Zakk és Charlie egyértelmű volt, h alázatosan és precízen fogják megoldani a feladatot. Rex meg mindig is stabil alapember volt. Csak hát na, szabi nélkül melóból kb. pont a Pantera elejére értem volna oda, azon meg meg lettem volna sértődve ha a sátoron kívül kell sasolnom a dolgokat.


Ne csak kommentelj, olvass is. A cikkben ott van, hogy miért nem a Papp Laciban volt a koncert.

Barbával nekem is vegyesek az élményeim, voltam bika hangzású koncerten meg szarul szólón is. A levegőtlenség zavar, a wc sokszor rettenetes, de legalább nincs most tél, hogy megfagyj, ha ki kell menni. Az nagyon balkán.


Mea culpa, csak a koncertről szóló részt olvastam, ez így tiszta sor.
Idézet
 
 
#40 TFL 2023-06-05 10:40
Idézet - Edward_Richtofe n:
Azért messze nem ennyire szar a Barba, mint ahogy itt a kommentekben le van festve. Oké, retek helyen van, én sem szeretek kimenni oda, többször taxiznom kellett haza, de magával a hellyel kapcsolatban én nem tapasztaltam a sokat emlegetett parákat. Amellett meg nem tudok elmenni, hogy rég volt ekkora kínálat koncertekből, konkrétan a szabik limitáltsága miatt rendesen szelektálnom kellett, hogy mire megyek el - ennek lett az áldozata a Pantera is.

A Trackkel ellentétben mindig kaptam sört emberi sorbanállás mellett, és szarul is csak a Trivium szólt eddig azok közül amiket ott láttam, és még az is a vállalható mezsgyén belül maradt. Ha már mindenképp bele akarnék kötni valamibe, akkor az az, hogy csak egy ruhatár van. Múltkor simán megittunk még két sört, mire elfogyott a sor.

A Panteráról meg annyit, hogy én azok közé tartoztam akik különösebben nem lelkesedtek a projekt iránt, pedig Zakk mellett Charliet is nagyon nagyra tartottam mindig is. Egyszerűen bennem túl nagy üresség volt amikor belegondoltam h most el kéne hinnem, hogy tényleg visszatért a Pantera. És kicsit ellentmondva a fentieknek, ehhez az érzéshez az is hozzátett h a Barbába került a koncert. Nem azért mert ennyire fos, hanem mert egyszerűen kicsi, méltatlan méret. Nem látom át a logisztikai hátterét a bulinak, de megepne, ha egy félházas Papp Lacit nem töltött volna meg röhögve a produkció. Persze ott meg lehetett volna epét okádni h egy kör piáért ott fogsz hagyni tízezret.:))

Mindenesetre a rengeteg pozitív komment alapján most már kicit bánom h egyik nap sem mentem ki, nem gondoltam h Phil még ennyire jó formát tud hozni. A többieken nem vagyok meglepve, Zakk és Charlie egyértelmű volt, h alázatosan és precízen fogják megoldani a feladatot. Rex meg mindig is stabil alapember volt. Csak hát na, szabi nélkül melóból kb. pont a Pantera elejére értem volna oda, azon meg meg lettem volna sértődve ha a sátoron kívül kell sasolnom a dolgokat.


Ne csak kommentelj, olvass is. A cikkben ott van, hogy miért nem a Papp Laciban volt a koncert.

Barbával nekem is vegyesek az élményeim, voltam bika hangzású koncerten meg szarul szólón is. A levegőtlenség zavar, a wc sokszor rettenetes, de legalább nincs most tél, hogy megfagyj, ha ki kell menni. Az nagyon balkán.
Idézet
 
 
#39 Edward_Richtofen 2023-06-05 10:26
Azért messze nem ennyire szar a Barba, mint ahogy itt a kommentekben le van festve. Oké, retek helyen van, én sem szeretek kimenni oda, többször taxiznom kellett haza, de magával a hellyel kapcsolatban én nem tapasztaltam a sokat emlegetett parákat. Amellett meg nem tudok elmenni, hogy rég volt ekkora kínálat koncertekből, konkrétan a szabik limitáltsága miatt rendesen szelektálnom kellett, hogy mire megyek el - ennek lett az áldozata a Pantera is.

A Trackkel ellentétben mindig kaptam sört emberi sorbanállás mellett, és szarul is csak a Trivium szólt eddig azok közül amiket ott láttam, és még az is a vállalható mezsgyén belül maradt. Ha már mindenképp bele akarnék kötni valamibe, akkor az az, hogy csak egy ruhatár van. Múltkor simán megittunk még két sört, mire elfogyott a sor.

A Panteráról meg annyit, hogy én azok közé tartoztam akik különösebben nem lelkesedtek a projekt iránt, pedig Zakk mellett Charliet is nagyon nagyra tartottam mindig is. Egyszerűen bennem túl nagy üresség volt amikor belegondoltam h most el kéne hinnem, hogy tényleg visszatért a Pantera. És kicsit ellentmondva a fentieknek, ehhez az érzéshez az is hozzátett h a Barbába került a koncert. Nem azért mert ennyire fos, hanem mert egyszerűen kicsi, méltatlan méret. Nem látom át a logisztikai hátterét a bulinak, de megepne, ha egy félházas Papp Lacit nem töltött volna meg röhögve a produkció. Persze ott meg lehetett volna epét okádni h egy kör piáért ott fogsz hagyni tízezret.:))

Mindenesetre a rengeteg pozitív komment alapján most már kicit bánom h egyik nap sem mentem ki, nem gondoltam h Phil még ennyire jó formát tud hozni. A többieken nem vagyok meglepve, Zakk és Charlie egyértelmű volt, h alázatosan és precízen fogják megoldani a feladatot. Rex meg mindig is stabil alapember volt. Csak hát na, szabi nélkül melóból kb. pont a Pantera elejére értem volna oda, azon meg meg lettem volna sértődve ha a sátoron kívül kell sasolnom a dolgokat.
Idézet
 
 
#38 Verebélyi Gábor 2023-06-05 09:22
Sziasztok!
Olvasom ezt a sok hozzászólást, és teljes a döbbenet. Mi ez a sok gyalázkodás, köpködés, elégedetlenség? Tényleg idáig süllyedtünk?
Idézet
 
 
#37 Ambrus Zsolt 2023-06-05 04:30
Idézet - rockart:
Olvasva a korábbi kommenteket, és a kritikán aluli helyszínre tett megjegyzéseket, nagyon jól döntöttem, hogy NEM mentem ki megnézni azt a PanterA-t, amelyet még így "tartalékosan" is lesajnálva érzek, hogy nem sikerült őket berakni egy kulturált, méltó helyre! (Mondjuk eleve tudtam/tudom milyen puttó egy hely az a környék, még a "proli" Csepelnek is a peremén a Szabadkikötő út mellett a nagy semmi közepén kb.!) Szerencsére őrzöm a '98-as koncert örök emlékeit, és szerencsére ez a kép van meg bennem róluk, és nem a mostani. És pontosan azért nincs hiányérzet bennem, hogy most nem voltam ott, mert én még a nagybetűs eredeti PANTERA-t láthattam, sőt! Találkozhattam személyesen velük a koncertet megelőző nap az MCD-s dedikáláson! Ezeket az élményeket nem tudta volna felülírni 10 egymás utáni Barban Negrás fellépés sem! Ez a turné azoknak szól érzésem szerint, akik tényleg nem láthatták őket akkor az életkorukból adódóan, viszont a tábor időközben akkorára nőtt, hogy logikusnak tűnt előbb-utóbb összehozni egy ilyen produkciót. Pénzügyileg már nem is beszélve! Bent hagyni ennyi "beragadt" dollárt hülye lett volna bárki is, hogy elégessen csak úgy! Az más kérdés, hogy az Abbott tesók akaratával, de elsősorban Vinnie Paul végakaratával teljesen szembemegy, hogy Dime nélkül újra színpadon legyenek ilyen név alatt! De hát, a holtak már csak olyanok, hogy ők az élők dolgaiba már nem tudnak beleszólni! Végül arról, hogy ha már tényleg a két elhunytnak szerettek volna emléket állítani teljes mértékben, és erre lett felfűzve marketing oldalról a történet, akkor tényleg nem tudom hova tenni, hogy Zakk Wylde Dime szólóit "csak úgy" magára szabta, és sokszor tényleg közük nem volt az eredetihez! Csak lestem én is, amikor (YouTube videók alapján) belehallgattam egy párba! Azt gondolom, hogy több Pantera tribute zenekar gitárosa is lejátszaná őt a színpadról ezekkel a dalokkal, de ráadásul messzire sem kell mennünk, mert van belőle egy magyar is, akinek a gitárosa talán az egyik legjobb ebben! Szóval, igen is lehet hozni Dime szólóit élőben ugyanúgy mint ő, amit nem hiszem, hogy ne tudott volna megugrani egy olyan szintű gitáros, mint Zakk. De így... Kicsit méltatlan az örökséghez! Bár, egy Anselmo/Rex van mellette minden este a színpadon, ha nekik így jó, és nem szólnak/szóltak érte... Szerintem halál ciki, de ez hadd legyen szintén az én szubjektív véleményem!


Köszönjük szépen ezt a remek okfejtést.Valószínűleg ezt olvasván Zakk szögre akasztja a gitárt.
Idézet
 
 
#36 hjules 2023-06-04 23:58
Háát, aki PANTERA-ra indult ezen a koraestén és nem pedig a "Törött" PANTERA-ra, az bizony benézte a randit. Ráadásul a Pecsa szabadtérre készült menni:) Pedig bárcsak! :(
Jól szólt, Zakk tolta Zakkosan a haverja helyett. Benante úgyszintén és nem akárhogyan. Most bevenni erre egy imitátort aki gyerekkora óta ezen nőtt fel és lett gitáros, valóban úgy és olyan ízzel játszaná ezeket a dalokat? Szerintem az kegyetlenebb lenne az örökségre nézve.
Most már pattannak fel a telós felvételek és azért Aselmo most is "úr" a helyén (labda feldobva:)
Részemről olyan volt a buli, hogy két napig nagy nyílt seb tátongott a szívemen, amit csak egy újabb Pantera koncerten tudnék bevarrni:) Innentől én mindenféle kritikát személyes sértésnek veszek:)
Idézet
 
 
#35 Csimpőc 2023-06-04 09:57
...nem értem miért szidja mindenki az új barbát, annyira azért nem szar, mint amilyen messze van!
Idézet
 
 
#34 the raven 2023-06-04 00:28
Érdekes,hogy szidta öket mindenki...hogy merészelnek Pantera név alatt...blablabla...hát,nekik volt igazuk,és ezt tudták.
Idézet
 
 
#33 queensryche999 2023-06-03 23:40
Idézet - Vastestvér:
Én már 1991-ben mekkora true face királycsávó voltam, amikor nagyon jól döntve NEM mentem ki megnézni a Monsters Of Rockra a Bon Scott nélküli AC/DC-t és a Cliff Burton nélküli MetallicA-t, hiszen azok addigra már megvoltak halva. Ráadásul abba a külső-Zuglóba rakott lepukkant és omlófélben lévő Népstadionban rendezték ami igazán méltatlan egy igényes metál rajongóhoz. Egy olyan magára adó metálos mint én 1989 óta EL SE MENT már koncertekre.


Irónia ON: így is van, Vastesó! Amióta nem Terry Glaze a Pantera énekese és átmentek acsarkodós metalba, számomra meghaltak!!44né gynégy!!

Irónia OFF: ahogy a kommentszekció is mutatja, van itt mindenféle vélemény. Úgy tűnik, hogy azok többsége, akik látták és hallották elégedettek a zenekar teljesítményéve l. Örülhetnek; kaptak egy élményt, ami a mai őrült világban tök jó dolog. Aki olvasgatja a hozzászólásaima t tudja, hogy a kritikusabb hangokhoz tartozom ebben a témában, ugyanakkor örülök, ha a többség számításaival-elvárásaival találkozott az, amit kaptak. Láttam pár yt-ra feltöltött dalt a buliról és azok korrekt módon szólnak. A szervezést ért kritikák pedig vagy meghallgatásra kerülnek, vagy nem.
Idézet
 
 
#32 Vastestvér 2023-06-03 19:19
Én már 1991-ben mekkora true face királycsávó voltam, amikor nagyon jól döntve NEM mentem ki megnézni a Monsters Of Rockra a Bon Scott nélküli AC/DC-t és a Cliff Burton nélküli MetallicA-t, hiszen azok addigra már megvoltak halva. Ráadásul abba a külső-Zuglóba rakott lepukkant és omlófélben lévő Népstadionban rendezték ami igazán méltatlan egy igényes metál rajongóhoz. Egy olyan magára adó metálos mint én 1989 óta EL SE MENT már koncertekre.
Idézet
 
 
#31 pelu 2023-06-03 16:59
Anselmo-t kritika nem érheti. Remek formában van hangügyileg émentálisan is. Jó volt látni így.

1.nap a Caravan epic volt, a koncert egyik csúcspontja. Hidegrázós.
Idézet
 
 
#30 Venom.ádi 2023-06-03 16:06
Idézet - rockart:
És még egy beszorult mondat a PanterA-val kapcsolatban, hogy ez a "nyugger" Anselmo a Down-ban még jól mutat a színpadon, de a PanterA nekem mindig is a nyers erőt, dühöt, agresszivitást testesítette meg, miközben felszántották a tagok a világot jelentő deszkákat koncert alatt. Most meg mint egy karmester a karjaival úgy vezényel már csak Anselmo. Jó, tudom műtétek sora, meg fájdalom, de pont azért soha nem fogja tudni már hozni a PanterA az egykori szintet, amit nem is lehet elvárni joggal egy 60-hoz közeledő frontembertől, főleg ilyen intenzitású zene mellett.


Most akkor jót beszélgettél magaddal. Ha minden másképp alakult volna, most te is kint lettél volna, és Anselmo több mint valószínű, egy jottányit se lenne más kondiban vagy szellemileg, mint perpilllanat. Mert ezek ugye, mint ismeretes, nem a tragédiák óta alakultak ilyenné. Egy deka hibát nem találtam a színpadi megjelenésében, a hangjában most pláne nem (a Caravan gyengusz volt, igaz), ez egy ilyen múlttal és ennyi idősen a legreálisabb.

Azóta láttam, a Clutch is ott fogja nyomni, kíváncsian várom, az a sound is oda lesz-e baszva a falhoz. Akkor asszem végeztünk ott is.
Idézet
 
 
#29 Aloneinthelight 2023-06-03 13:38
Hát pedig a mai Phil sokkal jobb arc mint a 90es évekbeli...
Idézet
 
 
#28 rockart 2023-06-03 11:12
És még egy beszorult mondat a PanterA-val kapcsolatban, hogy ez a "nyugger" Anselmo a Down-ban még jól mutat a színpadon, de a PanterA nekem mindig is a nyers erőt, dühöt, agresszivitást testesítette meg, miközben felszántották a tagok a világot jelentő deszkákat koncert alatt. Most meg mint egy karmester a karjaival úgy vezényel már csak Anselmo. Jó, tudom műtétek sora, meg fájdalom, de pont azért soha nem fogja tudni már hozni a PanterA az egykori szintet, amit nem is lehet elvárni joggal egy 60-hoz közeledő frontembertől, főleg ilyen intenzitású zene mellett.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.