Shock!

július 23.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nile, Suffocation - Budapest, 2015. szeptember 25.

0929nile1Nagyszerű hagyományokat visz tovább a 2010 után végre újra megrendezett Undead fesztivál, hiszen a death/black metal irányultságú eseménysorozattal olyan bandákat sikerült már elhozni hazai színpadokra, mint a Dissection, a svéd Shining vagy a Rotting Christ. Legendás hírű csapatok szempontjából most sem szerepelt rosszul a mulatság, ahol idén a halálfém állt a célkeresztben, a Nile és a Suffocation személyében pedig túlzás nélkül igazi húzóneveket sikerült leigazolni. Más-más okból, de mindkét említett bandára igaz, hogy lemezes teljesítményüket egyre csökkenő izgalommal követem, viszont arra, hogy a színpadon igazi nagyágyúkként fognak üzemelni, kellő bizonyossággal lehetett számítani. Számításaim azután félig-meddig be is igazolódtak egy igazán felszabadító erejű este formájában.

A nap (hűlt helye) még bőven fenn járt az égen, amikor az első külföldi fellépő, az olasz Embryo elkezdte műsorát a nagyszínpadon, akiket így a Kill With Hate-tel egyetemben (újfent) sikerült teljes egészében lekésnem, és bizony már a Suffocation reszelte első nótáinak egyikét, amikor végre a terembe értem. A dicső múlttal, de kevésbé fényes jelenkori teljesítménnyel bíró New York-i kvintett azonban nem csupán amiatt nem tűnt különösebben meggyőzőnek, hogy ekkor még nem lehettem kellően az este örömeire hangolódva. Egy meglehetősen fura összeállításban, a Disgorge-dobos (!) Ricky Myersszel a fronton léptek elénk, akinek sajnos sem a hangja, sem a színpadi jelenléte nincs meg ahhoz, hogy győzelemre vigye a lelkes, de érezhetően leszállóágban lévő alakulatot. Ami ebből számunkra jutott, azt egy korrekt módon betonozó, de maradandó emléket aligha hagyó, szűk órányi élmény.

időpont:
2015. szeptember 25.
helyszín:
Budapest, Dürer Kert, Undead Fesztivál
Neked hogy tetszett?
( 7 Szavazat )

Sajnos a hangzás sem állt igazán az urak mellé, ennek ellenére a brigád meghatározó gitáros-párosának teljesítményére különösebb panaszunk nem lehetett: a Steve Lukatherre hajazó fejszerkezetű Guy Marchais és a gyérülő rasztáival a rendezői balon mosolygósan bólogató Terrance Hobbs koprodukciója zömmel így is élményszámba ment. A vándormadár dobos, Kevin Talley szintén hozta az elvárt teljesítményt, sőt, olykor frontemberként vezényelte a közönséget, ha már az énekesük nem mutatkozott túlzottan aktívnak e téren. Mindeközben azonban egy pillanatra sem lehetett szabadulni attól az érzéstől, hogy amit látunk, az nem több egy tűrhetően kivitelezett hakninál, a Nile számára előkészített porond előterében. A koncert alapján a Suffocation sokadvirágzására sokkal kevésbé lehet számítani, mint arra, hogy néhány évig megbízhatóan elberregnek még a színtéren a kurrens főattrakciók társaságában, és különösebben szégyenkezniük sem kell emiatt.

0929suffo1

Azt, hogy a Nile manapság egészen más szintet képvisel, nem csupán abból lehetett lemérni, hogy a George Kollias dobosguru számára felépített dobszerelés kis túlzással nagyobb volt, mint a Suffocation részére kijelölt komplett színpadtér. Az egyiptológusok élőben pusztán a zenéjükből áradó elemi erő és intenzitás segítségével, gyakorlatilag megerőltetés nélkül képesek ujjaik közé csavarni a jónépet, ezt pedig a zsáner kevés előadójára mondhatjuk ma el. Az este legjobban várt fellépői a kijelölt kezdés időpontjában olyan természetességgel sétáltak be elénk, mintha egy laza haveri sörözésről érkeztek volna éppen, az éltetést szerényen megköszönték, majd módszeresen elkezdték kizsigerelni az egybegyűlteket. Programjuk egy, a Suffocationéhoz hasonló best-of volt, persze korántsem olyan látványos hangsúlyeltolódással a korai klasszikusok felé. Esetünkben annak is örülnünk kell, ha afféle ajándék gyanánt odavetnek egy nótát a kultikus debütalbumról (jelen esetben a The Howling Of The Jinnt), vagy még párat az általam annyira kedvelt korai korszakukból.

Ugyan a brigád jelenleg a friss anyag, a What Should Not Be Unearthed lemezbemutató köreit futja, az új nótákat mintegy „észrevétlenül" csempészték bele a koncertprogramba – megtehették, hiszen az utóbb megszokott színvonalat ezek a nóták is simán hozzák. A Sacrifice Unto Sebektől kezdődően a zenekar és közönsége is fokozatosan melegedett bele az aprításba, hogy aztán a programzáró Black Seeds Of Vengeance refrénjét már egy emberként üvöltse mindenki, aki a teremben tartózkodott. Távol álljon tőlem, hogy a „death metal ünnepeként" vagy hasonló közhelyekkel minősítsem ezt a fellépést, de tény, hogy olyasmi energia vibrált itt a levegőben, ami semmiképpen sem mindennapi. Sandersék is láthatóan így érezték ezt, hiszen olykor szabályos meghatottság látszott pókerarcukon a szokottnál is emelkedettebb klubhangulatban.

0929nile2

Lendületükben még az sem akasztotta meg őket, hogy (a mellékállásban a samplert is kezelő) Karl Sanders kezdeti hangszerproblémái miatt egy nótát szinte végig egyetlen gitárral kellett prezentálniuk. A főnök jelenlétét élőben még a lemezes teljesítménynél is meghatározóbbnak érzem, jól láthatóan ő az, aki azt a bizonyos pluszt a zenéhez pakolja. A „frontember" Dallas Toler-Wade és a látszatra keresztre feszített Krisztusként szenvedő Kollias ehhez képest a gépezet bombabiztos talapzatának tekinthetők, ők szintén embertelen képességek birtokosai. A Sandersnél éppen 30 évvel fiatalabb, új bőgős még némi mozgást is eszközölt a jobbára mozdulatlan társak között, ami szintén nem tett rosszat az összképnek. A Nile különlegességének része, hogy a fronton hárman is hallatják hangjukat, egyértelmű ez a szépen kiosztott vokál és a pengeéles hangzás volt a hab ezen a péntek esti tortán.

Az Undead fesztivál életképessége a leírtak, és a kellő mennyiségű szabadidő hiányában most elszalasztott élmények fényében, no és persze a rengeteg vigyorgó arcot látva aligha kérdőjelezhető meg, az esemény ettől kezdve remélhetőleg újra rendszeres állomása lesz a hazai klubéletnek. Ez az este abszolút méltó hívószó volt erre!

0929nile3

Fotó: Adrián Zoltán, Dürer Kert

 

Hozzászólások 

 
+1 #11 Thasaidon 2015-09-30 19:54
Örülök, hogy láthattam a Suffocationt (az Embryóról lecsúsztam), a Nile pedig bitang jó koncertet tolt (nehezen tud másmilyet); buli után készültek közös fényképek, öt albumot dedikáltattam minden taggal, és egyáltalán, ez a nap pirosbetűs ünnep volt a naptáramban, de csak nekem tűnt fel, hogy a három új lemezes számot plusz a Lashed to the Slave Sticket leszámítva az összes dal előkerült már a 2013-as turnén is?
Idézet
 
 
+9 #10 Sanctus 2015-09-30 15:19
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Ezerszer leírtuk, de leírom még egyszer, aztán majd nyilván kapom a mínuszokat, de nem baj: egyikünk sem a Shock!-ból él. Vagyis hiába lenne az az ideális, ha ott lennénk egy sokzenekaros fesztiválon kapunyitáskor, ez sokszor nem megoldható. Nem tudom, a konkrét esetben mi volt az ok Balázsnál, mert éppen ezért soha nem is szoktuk emiatt egymást cseszegetni, így csak a magam nevében tudok beszélni: nekem például a különböző melóim és a két gyerekem szállítása-istápolása mellett fizikailag gyakorlatilag megoldhatatlan hétköznap odaérni bárhová este 8 előtt, ha pedig mégis így van, akkor előtte hosszas szervezést igényel. Ha ez szánalmas, hát legyen, de akkor is van az életben egy prioritási sorrend. És mint mondtam, ez nem munkahely.

És ez ugyan nem egy ilyen fesztivál volt, de egyébként a sokelőzenekaros feszteken, koncerteken általában konganak a helyek a műsornyitó csapatok alatt, ezt is tegyük már hozzá. Vagyis nem kizárólag mi járunk ebben a cipőben.


Ádám, ez így akkor sem járja. Ingyen hozzáférhetünk kritikákhoz, cikkekhez, koncertbeszámol ókhoz, interjúkhoz, fényképekhez, de ez így akkor sem elég. Igenis, legyetek ott időben, mert én is kifejezetten hiányolom az olasz világsiker, az Embryo 3 soros bemutatását. És kérlek, eszedbe ne jusson arra gondolni, hogy én, szerencsétlen fotelrocker a kisujjamat sem mozdítottam meg azért, hogy MEGNÉZZEM ezeket a zenekarokat - OLVASNI akarok róluk, mert csak így lehet teljes az életem.
Idézet
 
 
+9 #9 Draveczki-Ury Ádám 2015-09-30 05:25
Idézet - Tom:
(nem lehetne inkább nekem adni a meghívót a koncertekre?
Én, ígérem, Egerből időben felérek a buli kezdetére, ami egy helyinek nem szokott sikerülni. Mert valahol már rohadtul szánalmas azt olvasni, hogy a koncertről író, Budapesten élő ember nem képes időben odaérni a helyszínre.

Ezerszer leírtuk, de leírom még egyszer, aztán majd nyilván kapom a mínuszokat, de nem baj: egyikünk sem a Shock!-ból él. Vagyis hiába lenne az az ideális, ha ott lennénk egy sokzenekaros fesztiválon kapunyitáskor, ez sokszor nem megoldható. Nem tudom, a konkrét esetben mi volt az ok Balázsnál, mert éppen ezért soha nem is szoktuk emiatt egymást cseszegetni, így csak a magam nevében tudok beszélni: nekem például a különböző melóim és a két gyerekem szállítása-istápolása mellett fizikailag gyakorlatilag megoldhatatlan hétköznap odaérni bárhová este 8 előtt, ha pedig mégis így van, akkor előtte hosszas szervezést igényel. Ha ez szánalmas, hát legyen, de akkor is van az életben egy prioritási sorrend. És mint mondtam, ez nem munkahely.

A "ki megy be ingyen"-kártyát szintén tök felesleges megint kijátszani. Mint ahogy ezt is leírtuk már párszor, ha van vendéglista egy bulin (mert egyébként bármilyen hihetetlennek is tűnik, nincs mindig, vagy nem vagyunk fent rajta mindig mindenhol), az NEM azért van, mert utólag az adott rendezvény minden egyes pillanatáról írni KELL, hanem mert előzetesen promóztuk a bulit. (Vagyis eleve nem ingyen megyünk, de ez már messzire vezet.) Kevésbé értem, mit nem lehet ezen megérteni, de lassan már kezdem feladni. :)

És ez ugyan nem egy ilyen fesztivál volt, de egyébként a sokelőzenekaros feszteken, koncerteken általában konganak a helyek a műsornyitó csapatok alatt, ezt is tegyük már hozzá. Vagyis nem kizárólag mi járunk ebben a cipőben.
Idézet
 
 
+4 #8 RobertThorn 2015-09-30 01:31
Alapvetően nekem is mindig furcsa volt, hogy egy pesti újságíró mi a túróért nem képes időben megérkezni egy koncertre ami szinte 'házhoz jön', aztán ha jobban belegondolok, akkor azért eszembe jut, hogy 'vidéki' lévén nekem a koncert napján alap, hogy szabadságot veszek ki a melóhelyen (mert anélkül árva esélyem se lenne rá, hogy eljussak), s így én persze, hogy időben oda tudok érni, mert nekem nem kell még aznap azt is kivárni, hogy leteljen a munkaidő, hazavigyem a melós cuccot letenni/átöltözni, majd megint be autóval vagy netán tömegközlekedés sel egy netalán dugóval terhelt belvárosba..

Szóval valahol megértem én a késők indokait is (pláne, ha család is van a meló mellett), de azért kis kreativitással biztos megoldható lehetne ez is. Uff.

A legjobb nyilván az lenne, ha lennének rendszeresen máshol is koncertek, szépen kiegyenlítetten . De persze álmodik a nyomor :D
Idézet
 
 
+12 #7 Tom 2015-09-29 17:46
(nem lehetne inkább nekem adni a meghívót a koncertekre?
Én, ígérem, Egerből időben felérek a buli kezdetére, ami egy helyinek nem szokott sikerülni. Mert valahol már rohadtul szánalmas azt olvasni, hogy a koncertről író, Budapesten élő ember nem képes időben odaérni a helyszínre.
(Ha a cikk szerzője a saját zsebpénzéből ment be a koncertre, akkor csak félig érezze magát letolva.) )
Idézet
 
 
+5 #6 redriot 2015-09-29 16:51
Nagyon élmény volt ez az este, nem hinném hogy volt olyan aki csalódottan távozott.

Nekem a Suffo is nagyon tetszett. Az igazat megvallva egyébként sem Frank Mullen hangja tetszik a zenéjükben így nem éltem meg tragédiaként hogy nem ő "énekel". Egyedül azt sajnáltam hogy Terrence Hobbs szólóit az első pár számban alig lehetett hallani pedig azokra nagyon fentem a fogam. :) Jobban ráhangolták a közönséget a Nile-ra mint két éve az Ex Deo.

A hatalmas Nílus pedig elpusztított mindent ami útjába került! Még nagyobb élmény volt mint két éve a Club202-ben - jobb volt a hangulat, erősebb volt az atmoszféra. Egy perc üresjárat nem volt. Olyan gyorsan lepergett az idő hogy csak néztem milyen hamar vége lett! Az új számok is jól működtek élőben. Az biztos hogy ezt a bulit sokáig nem fogom elfelejteni!
Idézet
 
 
+5 #5 Sanctus 2015-09-29 13:53
Idézet - norb:
Idézet - NOLA:
Ezen a mostani koncerten, a Nile engem is konyortelenul leláncolt a rabszolgái kozé, akik már orokké az egyiptomi sivatagban fognak bolyongani... :-)


mindig éreztem, hogy a nile rajongók túltolják...


Jaja, tök felelőtlen dolog rajongani valamiért, akár egy kicsit gyermekien is... ki kíváncsi erre, inkább sírdogáljunk tovább valami miatt.
Idézet
 
 
+9 #4 Dokibácsi 2015-09-29 12:54
Idézet - norb:
Idézet - NOLA:
Ezen a mostani koncerten, a Nile engem is konyortelenul leláncolt a rabszolgái kozé, akik már orokké az egyiptomi sivatagban fognak bolyongani... :-)


mindig éreztem, hogy a nile rajongók túltolják...

Egye fene, én is túltolom, vállalom. :) Mondhatni, önálló minőséget képvisel a banda. Élőben (is) egyszerűen hibátlanul pusztítanak és lemezt is csak kétfélét adtak ki eddig: jót és kiválót.
Idézet
 
 
-6 #3 norb 2015-09-29 12:35
Idézet - NOLA:
Ezen a mostani koncerten, a Nile engem is konyortelenul leláncolt a rabszolgái kozé, akik már orokké az egyiptomi sivatagban fognak bolyongani... :-)


mindig éreztem, hogy a nile rajongók túltolják...
Idézet
 
 
+4 #2 NOLA 2015-09-29 11:51
Vasárnap volt szerencsém látni ezt a csomagot Kassán.
Szerintem az Embryo és a Suffocation is nagyon faszán tolta, de amit a Nile lemuvelt, azt nehéz szavakba onteni...
Egy életre szóló, mondhatni szurreális élmény, hogy milyen lazán, mosolygósan nyomják ezt a hihetetlenul nehéz muzsikát. A koncertjuk után az ember csak áll foldbe gyokerezett lábakkal, egy nagy kérdojellel a szeme elott, hogy: mi van?... :-)
Aki szereti az extrém zenéket, annak egyszeruen muszály megnéznie egy Nile koncertet.
Utóljára Crowbar-on volt ilyen élményem, ami teljesen elvarázsolt.
Ezen a mostani koncerten, a Nile engem is konyortelenul leláncolt a rabszolgái kozé, akik már orokké az egyiptomi sivatagban fognak bolyongani... :-)
Idézet
 
 
+6 #1 Hekele Attila István 2015-09-29 10:39
Kegyetlen jó buli volt szerintem is, már most várom a következőt. :) Ricky Myers teljesítménye nekem sem jött be egyáltalán, de mindenképp nagyon jó volt megint, amit műveltek, és megtisztelő érzés látni egy ilyen klasszikus zenekart. A Nile-ról meg szuperlatívuszo kban érdemes csak beszélni. Mindamellett, hogy csúcskategóriás zenészekről van szó, újfent egy élmény volt tapasztalni, hogy mennyire imádják, amit csinálnak és mennyire imádják a közönségüket.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.