Shock!

november 28.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Jeff Scott Soto, Jorge Salán, Danger Angel, Avatar - Budapest, 2013. április 20.

0422jss8Az utóbbi időben tendenciává vált minifesztivál jellegű, négy-öt előzenekaros bulik sorába illik Jeff Scott Soto idei fellépése is, aminek köszönhetően a nyitó Oziriszt teljes egészében lekéstük, és a megújult Avatar műsorának is csak az utolsó harmadát sikerült elcsípni. Pedig rájuk a korábbi ostorozások ellenére is kíváncsi voltam (pont a váltás és egy ezzel kapcsolatos kemény hangvételű, de pont ezért szimpatikus interjú miatt), és meg kell mondjam, most már egy önálló koncertet is szívesen megnéznék. Már az új énekessel közzétett, modernebb hangvételű, a lakótelep-rock feelinget teljességgel nélkülöző új számuk is tetszett, de az élő hangzásuk is teljesen maivá alakult át. A Gotthard Anytime Anywhere dala (érkezésünkkor pont ezt nyomták) abszolút irányadónak tűnik, és ezt csak üdvözölni tudom. 

Összességében semmivel sem voltak gyengébbek, mint az utánuk következő, Jeff Scott Soto által barátilag-szakmailag támogatott Danger Angel. A görögök lemezét maga Jeff producelte, énekelt is rajta (ebből élőben is kaptunk ízelítőt, mert az egyik refrénnél egyszercsak fenn termett a színpadon ő is) és ennek megfelelően egyik-másik dal igencsak emlékeztetett JSS rockosabb pillanataira. Persze ez egyáltalán nem baj, kellemes volt a Danger Angel műsora, de azért nem kezdtem el vadul keresni őket a neten másnap. Arról pedig sem ők, sem például a Sonata Arctica tagjai nem tehetnek, hogy az „Edda-szinti" nálunk minden felbukkanásakor automatikus megmosolygást nyer – itt pedig végig azon nyomult a billentyűs.

időpont:
2013. április 20.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 23 Szavazat )

Bár Jorge Salán csak JSS révén lett nemzetközileg ismert, hazájában, Spanyolországban neves zenésznek számít már jóideje, és szólócsapatával elég komoly jazzfesztiválokon is rendszeresen fellép. Erről legutóbb DVD is készült, és ezt megpromotálandó, a turné első felére egy szólóblokkot is kapott triójával, amely pont nálunk lépett fel utoljára. Később Jeff ki is cikizte kicsit, hogy na végre, akkor mostantól már ihat velük a bulik után, nem kell a hangja miatt aggódnia másnap. Az énektémákat ugyanis maga Jorge vállalta, amiről társaságunkban is alaposan megoszlottak a vélemények. Szerintem nem énekelt rosszul (való igaz, jól sem), és a spanyol nyelv kimondottan érdekessé tette a Marcello / Aldrich / Norum szellemben fogant saját dalokat, de a többiek szerint egyáltalán nem kellett volna a mikrofonhoz járulnia, pláne nem Bon Jovit énekelni. A Lay Your Hands On Me valóban kicsit kontrasztos volt, hiszen Jorge (latin vér ide vagy oda) egyáltalán nem egy szívtipró macsó típus, de amikor csak zene vagy szóló volt, az parádésan szólalt meg. Egy full instrumentális műsor valószínűleg több lelkesedést váltott volna ki az amúgy pozitív hozzáállású publikumból. Pláne, hogy utóbb a JSS Band is elnyomott egy Salán szerzeményt, amikor a főhős szusszant egyet a műsor közepe felé.

0422jss6

Lehetett is oka szusszanni, mert ha valaki, akkor ő mindig a maximumot nyújtja. Jeff Scott Soto tényleg a vérprofi előadóművész prototípusa, de profizmusa semmiféle mesterkéltséget vagy hidegséget nem sugároz, a kifejezés a lehető legpozitívabb aspektusból értendő. Többször, többféle helyszínen és alkalomból volt szerencsém látni őt ,és mindig tökéletes produkciót kaptam: ahogy mondani szoktuk, ár-érték arány tekintetében a legmegbízhatóbb előadók közé tartozik. És ahogy elnéztem a koncertet, háttérben a logóval, megfogalmazódott bennem, hogy valójában egy zseniálisan felépített brandet látok. És tényleg, JSS ma már nemcsak egy szólóénekes, egy zenekar, ikon vagy fogalom, hanem olyan márkanév, ami rockzenében a biztos minőséget képviseli. Nem véletlenül hívják igen komoly projektekbe, ugyanakkor minden további nélkül játszana akár az én születésnapomom is, és ott is legalább annyira odatenné magát, mint például egy Trans-Siberian Orchestra fellépésen.

0422jss7A mostani buli látogatottsága nagyjából megegyezett a korábbiakkal, és – alig meglepő módon – azoknak is bőven tartogatott meglepetéseket, akik minden eddigi magyar JSS koncerten voltak. Nekem, aki tavaly és tavalyelőtt nyáron is láttam a bandát, picit kevesebbet hozott (a Talisman medley például egy az egyben ugyanaz volt, mint két éve a Bang Your Headen), de ettől függetlenül nehéz lett volna ennél ütősebb setlistet összehozni. Persze örültünk volna a One Love mellett más W.E.T. szerzeménynek is, és ezúttal a Malmsteen-érát sem idézték meg, viszont a Shot In The Darkra tuti nem számított senki. Utóbbi, ha jól emlékszem, egy kis basszusszólós évődésből bontakozott ki, nyilván nem spontán, de jópofán. Zenei gegekkel persze mindig szeret játszani a JSS Band, ilyesmire már csak azért is van lehetőségük, mert a brazil-spanyol csapat nagyon összeért az elmúlt években.

A profi kiállás érdekében Jeff ezúttal amerikai basszert rekrutált (David Z ráadásul földije Brooklynból), és végre a dobos Edut is összeeresztették egy stylisttal, aminek köszönhetően talán már kaphat alkoholos italt is a backstage-ben. Zenélni továbbra is boszorkányos módon tudnak együtt, többszólamú vokáljaik pedig egyszerűen zseniálisak, a mai gépvokál-korszakban ilyesmit látni-hallani egészen különleges élmény. Ha valahol, akkor itt biztos nincs mankó, ha pedig mégis, akkor örökre leteszem a tollat. Saját énekhangját – már csak a miheztartás végett is – mindenki külön-külön is megmutathatta a Rockstar filmes Livin' The Life-ban, a szintén onnan való Stand Upban pedig a Danger Angel énekese duettezett-sikolypárbajozott Jeff-fel. A lényegében tökéletes koncert (ezúttal kivételesen elhiszem a színpadon mondottakat, miszerint ez a turné eddigi egyik legjobb bulija volt a zenekar számára is) egyetlen negatívuma, hogy a roadoktól pakolás közben elkunyerált setlisten még a Give A Little More is szerepelt, de ezt nem játszották el.

Ahogy az elején mondtam: Soto vérprofi. Ha majd egyszer megtehetem, és kultúrmisszionáriuskodni is kedvem támad, ötösével fogom venni a jegyeket a koncertjeire, és rockidegen ismerőseimnek fogom ezeket osztogatni. Nem tudok ugyanis olyan embert elképzelni, akit ez a produkció ne dobna fel.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+1 #8 totopad 2013-04-26 18:05
Lehet, hogy csak városi legenda, de én úgy tudom, esélyes volt a Queen-be! Nem véletlenül csinálta meg a Queen dvd-jét!
Idézet
 
 
+4 #7 Generica 2013-04-26 07:35
Nem véletlenül rúgták ki a Journey-ből 2007-ben. Amíg koncerteztek, addig minden OK volt, de amikor új dalokon kezdtek dolgozni, akkor kiderült, hogy Neil Schon és társainak egy tökéletes Steve Perry klónra van szükségük, és nem egy olyan erős egyéniségre, mint Jeff.

Arról szerintem szó sem volt soha, hogy ő legyen a Queen énekese. Jóban van ugyan Brian-al, és Roger-el, de mivel nem az ő korosztályuk, és nem olyan ismert arc a médiában, mint Paul Rodgers, nem sok értelme lett volna. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 2003-as Live at Queen Convention DVD tökéletes, a legjobb Queen tribute cucc, amit valaha láttam.

Ha valakinek lehetősége van, mindig nézze meg Soto-t élőben, mert ritka extra élmény a fickó.
Idézet
 
 
+2 #6 totopad 2013-04-25 19:39
Én, ha tehetem mindig megfogom nézni őt! 2008-ban a hajón láttam először! Ismertem 1-2 lemezét, tudtam, milyen munkákat csinált és a hangja is bejött, de úgy különösebben nem mozgatott addig, de mivel annyira nagy neve volt a szakmában, úgy gondoltam meg kell nézni élőben! Életem egyik legjobb döntése volt! Az a 40-50 perc, amit a Tempestt társaságában töltött a színpadon, megváltoztatta a zenéhez való viszonyomat és sok mindent újragondoltam. Onnantól meg elkapott az úthenger és sorra hallgattam mindent, amin csak megszólalt valaha!
Valahol értem amúgy, miért nem került be annak idején se a Journey-be, se a Queen-be! Akkora egyéniség ez a fazon, hogy teljesen elvinné ezeket az intézményeket!
Idézet
 
 
+2 #5 Joel Simoni 2013-04-25 07:56
Valami hasonlót éreztem én is, mikor megnéztem JSS-t a Lost in the Translation turnén 9 évvel ezelőtt. Az valami döbbenet volt, át kellett értékelnem néhány dolgot a zenével kapcsolatban azok után, amit láttam/hallottam. Ismertem ugyan a munkásságát a '90-es évek eleje óta, de akkor ott új időszámítás kezdődött nálam zenei téren.

Sajnos a többi országban sem telt házzal fut a turné, a 4 évvel ezelőtti Diesel Club-os buli tuti bukta volt az akkori szervezőnek. Vajon most ki jött e nullszaldóra?

Mivel Soto Bulgáriába szinte hazajár, miután az utóbbi években kialakult ott egy hatalmas fanatikus tábor, nem mellesleg a felesége is bolgár, a hivatalos turnék rajtunk keresztül vezetnek, így mindig lesz esély, hogy láthassuk.
Kelet-Európában ez csak a magyaroknak és a bolgároknak adatott meg.
Idézet
 
 
+3 #4 Antal Gábor 2013-04-24 20:39
92 óta Soto a nagy kedvencem!Nem csak énekhangja és zenéje,hanem emberi mivolta miatt is tisztelem.A koncert után azon gondolkodtam,mi nek is menjek ezek után koncertre.
Ilyen élményt nem sokan nyújtanak.Elszomorított hogy egy ilyen kaliberü előadó nem világsztár,és nálunk alig ismerik.
Megérdemelt volna egy totális telt házat!
vajon látjuk még?....
Idézet
 
 
+3 #3 TattooedAngel 2013-04-23 23:21
A koncert közben végig arra gondoltam, hogy vajon magyar zenekartól mikor fogunk ilyen színvonalat látni? A jó showhoz itt elég volt 5 kreatív, tehetséges ember, nem kellettek dollármilliók... Az meg külön szívfájdalom, hogy csak annyian voltunk, amennyien, de a Road/Depresszió jellegű szarokon meg mindig teltház van. Nem baj, a tömeg egye csak a szart, de aztán nem kell csodálkozni, hogy a színvonalas produkciók egyre nagyobb ívben kerülnek ki minket...
Idézet
 
 
+5 #2 Joel Simoni 2013-04-22 14:09
JSS fanatikusként nehéz bármi objektívat mondanom, most láttam főhősünket 12. alkalommal (beleértve a Talisman, Soul SirkUs, Journey, TSO bulikat is), de mindig "padlóra küld" a jó öreg Jeff barátunk.

David Zablidowsky beugrása a turnéra kiváló ötlet volt, nagyon feldobta a show-t. Nem akarom bántani a spanyol bőgős arcot Fernando Mainert, aki most nem tudott eljönni a turnéra, de ég és föld volt a különbség.

Jorge Salánt is kezdem megszeretni, bár nekem a Howie Simon féle felállás lesz mindig is a kedvencem.

A merch kínálatban jelentős előrelépés történt a korábbi turnékhoz képest, igazi csemegéket lehetett kapni a bőséges felhozatalban, de az árak valami brutálisak voltak.

A Danger Angel kellemes meglepetés volt, és Jorge önálló műsorát is élveztem.

Mindent összevetve nagy köszönet a szervezőknek, hogy harmadszor is elhozták JSS-t Budapestre.
Idézet
 
 
+3 #1 bogar 2013-04-22 12:27
Ez is olyan koncert volt, ami után muszáj venni egy pólót! :-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.