Shock!

június 25.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Amorphis, Soilwork, Jinjer - Budapest, 2019. január 25.

Ugyan még az év elején tartunk, de már döbbenetes tempóban telítődik a koncertnaptáram, metalfronton az idei évem erősen indult: a január végi Amorphis és Soilwork kettőst kimondottan vártam. Azt csak zárójelben jegyzem meg a saját listázásmániám kedvéért, hogy az idei koncerlátogatást két nappal előtte kezdtem, méghozzá az arénás, durván teltházas Ennio Morricone hangversennyel, ami nyilván másféle élményt nyújtott. A teltház pénteken is megvolt, és ugyan a Barba Negra klub meglehetősen kényelmetlen tud lenni ennyi emberrel megtelítve, a forró hangulat legalább adott volt ezen a hideg januári estén.

amorphis_k2019_01

Sajnos az utóbbi hetek munkahelyi hajtása miatt az első zenekarról teljesen lemaradtam, a Jinjer is bőven játszott, mikor a helyszínre érkeztem – és sajnos csak most sikerült leülni és összefoglalni is a koncertet. Stábunkban örökifjú Vincénk jó ideje rákattant az ukrán metalcore-szerű zenekarra, jó néhány alkalommal látta őket, dicsérte is eleget. A zenekar szekere is jól halad, felfelé ível a karrierjük, vélhetően még csak a jövőben készülnek nagyobb dobásokkal, meg is dolgoznak érte. Lehet, a hiba az én készülékemben van, de nekem „nem jött át” a zenéjük, ez a tipikus groove-os, metalcore-os szerzemények szürke masszaként hömpölyögtek tova.

időpont:
2019. január 25.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 11 Szavazat )

A csapat élén egy tűzrőlpattant, most épp fehér overallt viselő, öblösen hörgő , majd dallamos éneklésre váltó csajszi áll, aki el is viszi a hátán az egész produkciót. Tatiana Shmailyuk klasszul bemozogta a színpadot, kokettált a közönséggel, elvitte a show-t száz százalékban, mögötte a zenekar többi tagja szürke eminenciásnak tűnt számomra. A közönség jó része vette a lapot, meg láthatóan a zenekar rajongói is gyarapodnak, de nekem túlságosan egykapta, összefolyós volt a produkció, és nem hallottam egy Dalt sem, ha értitek, mire gondolok.

jinjer_k2019_01

A Soilwork új lemeze első hallgatásra betalált nálam, de olyan NAGYON, hogy már most biztos vagyok abban, hogy az év végi listámon az élbolyban lesz. Bizony, örömmel üdvözlöm a thenightflightorchestrásodást, és valószínűleg szívügyebb lehet a diszkócsapat náluk is, ha a patinás anyazenekaron is ezt a hatást lehet hallani. Persze azért a durva részek is megmaradtak, ellenben amit az előbb hiányoltam, az új lemezen tömegesen megkaptam: a Dalokat. Kíváncsi is voltam, hogy élőben miképp fognak tündökölni az új szerzemények. Főleg, hogy a zenekar mostanában valamiért nem túl gyakori vendég nálunk, én meg ha jól számolom, 2006-ban (!) láttam őket utoljára, ami embertelenül rég volt. A páratlan dallamérzékkel rendelkező Björn Stridhez szerencsére volt szerencsém tavaly év vége felé a Hajón, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy ez nem egyszeri találkozás volt. Björn mögött a zenészek nagyrészt kicserélődtek, mióta láttam őket (egykori dobosuk ugye egy ideje a Megadeth-ben zenél), csupán a billentyűs, Sven Karlsson maradt az akkori gárdából. A TNFO-ban gitározó David Andersson helyén egy hosszú hajú, nagyszakállú arc zenélt a színpad rendezői balján, vélhetően ideiglenesen.

soilwork_k2019_01

A koncert az új lemezes intróval és az Arrivallel kezdődött, a blastbeates és fogós dallamokat hozó szám megalapozta a hangulatot, később a Full Moon Shoals, a dögös rockos The Nurturing Glance (amit nagyon vártam), a még dögösebb Witan következett, majd a záró ♥ Stålfågel ♥, ami abszolút a kedvencem, amit elmondhatatlanul vártam, és sokkal nagyobbat hasított, mint amire számítottam. Tény, hogy ez a dal a TNFO repertoárba is pontosan beillene, kicsit hátrébb tolt gitárokkal és előrébb hozott szintikkel. Mindezek mellett olyan kihagyhatatlan bombákkal szórták meg a közönséget, mint a The Crestfallen, a Nerve, a különleges hangolatú Death In General, de akadt a 2001-es A Predator’s Portrait lemezről is csemege, a Bastard Chain és a Like An Average Stalker képében.

soilwork_k2019_02

Az As We Speak és a Stabbing The Drama meg a zenekar kvázi két Enter Sandmanje, tehát kihagyhatatlanok, most is nagyot szóltak – volna, ha a hangzás az egész koncert alatt a dalokhoz méltó lett volna, de sajnos az arányokat nem lőtték be túl jól, és nem is hangerőt hiányoltam, mert ki akar feleslegesen megsüketülni, inkább olyan furán zsezsegős volt a sound, kevés mélyebb regiszterrel. A Soilwork pazar életműből tud válogatni, nem is tehetnek mindenki kedvére, én mai fejjel a késői lemezeket favorizálom jobban a koncerteken. Mindenesetre pöpec előadás volt, tényleg jöhetnének gyakrabban hozzánk.

soilwork_k2019_03

Nem tudom megfejteni, mi lehet az oka, de akármikor, akármilyen körülmények között, akármilyen hangulatban láttam az Amorphist, valahogy mindig népünnepélyt és sodró jókedvet csináltak (még akkor is, amikor a hajós koncertjükön sok-sok éve eltörtem az ujjaimat a backstage-ben). Most sem volt ez másképp, pedig szinte semmi nem változik a színpadon, tökugyanolyanok mindig – bár azért rajtuk is látszik az öregedés bizonyos formája –, és valahogy nem tudom másképp megfogalmazni, hogy ezek a finn „srácok” aranyosak. A zenekar most klasszul bemozogta a színpadot, nemcsak az örökmozgó Tomi Joutsen pörgött, hanem a többiek is lelkesebbnek tűntek a szokásosnál, Tomi persze hozta a szokásos motolla formáját, és fáradhatatlan energiabombaként húzta maga után konkrétan az egész klubot.

amorphis_k2019_02

Az új Queen Of Time lemezről kedvencemmel, a The Bee-vel nyitottak, és hát igen nehéz volt nyugton hallgatni a mostanában használhatatlanul szűkre húzott fotósárokból ezt az ízig-vérig tipikus, de mégis szeretnivaló (máris) slágert. Ők sem fukarkodtak az új dalokkal, rögtön utána a The Golden Elk következett, később a Message In The Amber, a Wrong Direction, és az epikus Daughter Of Hate. És ugyan év végén nem tudtam még pontosan, hogy is állok az új lemezzel, de élőben száz százalékosan meggyőztek a friss szerzemények.

amorphis_k2019_03

Az egyik legnagyobb ováció persze a Silver Bride-ra érkezett, bár mondjuk én a Bad Bloodnak is roppantmód örültem, talán nekem az volt erről az estéről az Amorphis csúcspontja, ennél a kettősnél tényleg szinte lángba borították a Barba Negrát. Elvitathatatlan, hogy az Amorphis-dalokban megbújik valamiféle halvány inget tépő keserűség, de még a giccsfaktoron innen, szóval szemet tudok hunyni a tudatos hatásvadászat felett. Működik, szerethető, ennyi elég is. A korai időszakból a Black Winter Day került elő, amely a mai Amorphis világába nem túlzottan illik bele, de nosztalgiának azért jó. A végén a House Of Sleeppel búcsúztak, és igazából nem is tudom, mi zárhatta volna jobban az estét. Az Amorphis visszatöltötte a jócskán elapadt energiaszintemet. Hála!

amorphis_k2019_04

 

Hozzászólások 

 
#1 Anomander 2019-02-03 17:18
A sold out bulik nem szoktak a kedvenceim lenni, ráadásul a Barba Negra nem igazán alkalmas 2 zenekar közti megpihenésre sem (hát igen, ez már korral jár), de ez az este mindezek mellett is nagy élmény volt.
Sajnos a Nailed to Obscurity-t nem láttam (lásd fent, munkahely), bár lemezen nagyon jók, az új lemezüket is már sokat hallgattam, és még fogom is. A Jinjer nem fogott meg engem sem, a Soilwork viszont gyalult! Az NFO-sodás nekem is feltűnt, jól áll nekik. Ahol álltam, ott jó volt a hangzás, a zene lendülete meg elsodorta a közönséget, remek volt.
Érdekes volt egymás után hallgatni a tipikus svéd, majd a tipikus finn dallamokat, mindkettő nagyon karakteres és nagyon különböznek egymástól.
A Soilwork remeklése ellenére az Amorphis mindett vitt aznap este, látványban, dalokban, hangzásban egyaránt. A heringezés ellenére volt minden, headbang, együtténeklés, örömködés:)
Szuper este volt, erősen kezdett 2019 nálam!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.