Shock!

november 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Queen: Jazz

1101queen_jazzA Queen és Freddie Mercury kapcsán elmondhatjuk, hogy a Shock! stábja már alaposan kiírta magát, elvégre az énekes halálának húszéves évfordulója kapcsán megemlékezés és sokkezes klasszikok születtek, később pedig megválasztottuk minden idők legnagyobb frontemberének, amellett persze, hogy a zenekar mai verzióját is többször megnéztük élőben. Az új film, a magyar mozikba a mai napon kerülő Bohém rapszódia viszont újra apropót ad egy kis visszatekintésre, és persze Queenből enélkül sem elég sosem. Az 1978 novemberében megjelent Jazz című lemezük viszont nemcsak a rajta szereplő slágerek miatt örökké aktuális, hanem mert mint utólag kiderült, jópár dologban megelőzte korát, így nem csak időtálló zenéje miatt szól többszörösen a mának is.

megjelenés:
1978. november 10.

kiadó:
EMI / Elektra
producer: Queen & Roy Thomas Baker

zenészek:
Freddie Mercury - ének, billentyűk
Brian May - gitár
Roger Taylor - dobok
John Deacon - basszusgitár

játékidő: 44:44

1. Mustapha
2. Fat Bottomed Girls
3. Jealousy
4. Bicycle Race
5. If You Can't Beat Them
6. Let Me Entertain You
7. Dead On Time
8. In Only Seven Days
9. Dreamer's Ball
10. Fun It
11. Leaving Home Ain't Easy
12. Don't Stop Me Now
13. More Of That Jazz

Szerinted hány pont?
( 19 Szavazat )

Kezdjük rögtön a híresen botrányos Fat Bottomed Girls/Bicycle Race kislemezhez kapcsolódó promókampánnyal, amelynek során egy meztelen női bicikliversenyt szervezett a zenekar menedzsmentje a Wembley stadion körül. Manapság már le se szarja senki az ilyesmit, de negyven éve a hidegvérű Angliában igencsak kicsaphatta a biztosítékot, és megfizethetetlen reklámértékre váltotta az akciót. Ez a szeptemberi történet tökéletes felvezetése volt a teljes albumnak, és amúgy valóban két olyan húzódalról beszélhetünk, amelyeket ma is mindenki ismer. A Fat Bottomed a mai napig a koncertprogram szerves része, igazi Brian May-féle húzós hard rock a javából, és humorosra vett dalszövegeik közül is az egyik legviccesebb (és mint ilyen, biztosra vehetjük, hogy kredittől függetlenül Freddie keze is benne volt). A bringás dal zenei játékossága remekül rímel az albumcímre, a kicsit bugyutának tűnő szöveg pedig ma, a popkulturális utalások korában, amikor mindenkinek kötelezően ki kell kacsintania valamire, kimondottan felértékelődik, elvégre a tömegkultúra történetében ez az egyik első jelentősebb ilyen, nem beszélve napjaink bringabarát szemléletéről.

De Freddie még a közel-keleti kérdésről is tudott vicces gegekkel teli dalt írni, és valóban, a nyugaton akkor is, ma is oly sokat oda-vissza kielemezgetett multikulturalizmust is vehetné minden érintett fél egy kicsit lazábban, pont úgy, ahogy az albumot nyitó, nem létező (?) Mustapháról szóló, zseniális szösszenetben teszi a bevándorló családból származó énekes. Egyrészt ez az egyik legjobb keleties rocktéma, ami valaha született: három perc az egész, de több minden történik benne zeneileg, mint egy tízperces eposzban. Felépítése bámulatos, okosan hatásvadász, már-már progrockos, de ízig-vérig Queen: más nem is írhatott volna ilyen dalt, pláne hogy az arabnak ható szöveg jelentős része halandzsa. Mire felocsúdik az ember, hogy ez most mi a franc volt (ma is ütős, képzelem, milyen lehetett negyven éve!), már jön is a Fat Bottomed felvezető kórusa, amely dalt korai tinédzseréveimben kevésbé kedveltem, de az iróniára fogékonyságom fejlődésével egyre közelebb került hozzám a dal, élőben pedig nagyot ütött tavaly is, amikor is először láthattam a még aktív tagságot.

1101queen2

A Bicycle-t egy tipikusnak mondható, de eléggé alulértékelt érzelmes Mercury-szerzemény, a Jealousy előzi meg – ugyanilyen jellegű a lemez végefelé található, John Deaconnek kreditált In Only Seven Days is. Egyik sem egy Save Me, de kellemes dalok, utóbbinál az is felmerülhet a magyar hallgatóban, hogy szövege vajon inspirálta-e Bródy Jánost pár évvel későbbi, híres Egy hétig tart egy szerelem című dalához. És ha már lassú, Brian Maynek is jutott egy akusztikus lírai, a Leaving Home Ain't Easy – megint csak aranyos, de nem akkora katarzis, mint a (Flash Gordon filmzenét nem számítva) következő, The Game című lemezen a Sail Away Sweet Sister. Persze mit mihez mérünk, ugye...

Az If You Can't Beat Them szintén kevéssé ismert, pedig ez a tétel rejti minden idők talán leghosszabb gitárszólóját Queen-dalban, amúgy viszont nem tartozik a legerősebb „kemény" nótáik közé. Fogósnak persze fogós, akárcsak a Let Me Entertain You, amellyel akkoriban a koncerteket kvázi nyitották (azért kvázi, mert – ahogy a turnén készült Live Killers koncertanyagon is hallható – általában a We Will Rock You gyors verziójával robbant színpadra a zenekar, és utána jött másodikként): igazi húzós, '70-es évekbeli metalnóta, afféle ars poetica is egyben. Ennél is jobb viszont a metalos vonalról a Dead On Time, ami a Keep Yourself Alive stílusában hengerel, némi Brighton Rock áthallással. És a Queentől megszokott műfaji kavalkád csak ezután tetőzik igazán, elvégre a Dreamer's Ball dizőzös swing-jazz-akármi témája megintcsak hamisítatlan Mercury-stílusbravúr... lehetne, ha nem Brian írta volna az előző évben elhunyt Elvis Presley emlékére. Persze nem kérdés, hogy Freddie zseniálisat ripacskodik ebben is, amúgy Killer Queen-módra.

1101queen4

Ami a többi dalt illeti, a Bicycle Race-en kívül még egy dal van a lemezen, ami túlnőtt saját magán, és ma már önálló életet él pörgős lakossági bulislágerként, karaoke-kedvencként, mindenféle szimbolikus megnyilvánulások zenei aláfestéseként. Ez pedig a Don't Stop Me Now, ami zenéjében-szövegében-felépítésében úgy tökéletes, ahogy van: felesleges kielemezni, mindenki ismeri, de elcsépeltségében is megunhatatlan, igazi energiabomba. A két Roger Taylor által énekelt és szerzett tétel is elfér, de érthető módon egyik sem üt már akkorát, mint a lemez igazi csúcspontjai, helyük és szerepük viszont megvan. A Fun It valóban tekinthető az Another One Bites The Dust előfutárának, hiszen funkos-diszkós az alaptémája, mégis megmarad feszes rocknak, a More Of That Jazz pedig afféle levezetés, stílusában a másik Taylor-szerzeményhez hasonló és összefoglaló montázsával jól is zárja le az anyagot. Hallatszik rajta, hogy a zenekar mindig nagylemezes gondolkodású volt mindig is – halld például a kettővel ezelőtti A Day At The Races keretes szerkezetét.

A Queen esetében tényeg nehéz meghatározni, hogy melyek az életmű igazi klasszikusai, hiszen zenéjük annyira egyedi, lemezeik – és azokon belüli dalaik – pedig annyira különbözőek, hogy zenerajongó legyen a talpán, aki igazságot tesz. Még a nagy progrock-bandák is kialakították a maguk sablonjait, kliséit, ez a négyes viszont tényleg úgy tudott markáns stílusban alkotni, hogy közben sosem váltak önismétlővé. Remélem, a filmből többet is megtudunk majd arról, honnan is jött ez a kreativitás – ha nem, kénytelenek leszünk továbbra is megelégedni azzal, hogy ennek így kellett lennie, és a zenekar csak ezzel a négy emberrel működhetett így egyszeri és megismételhetetlen módon.

1101queen3

 

Hozzászólások 

 
#14 Gál József kutyája 2018-11-05 13:38
Idézet - Levike:


En ugy tudom a korai Maiden lemezeket kifejezetten nem meltatta a kritka.

Ja ehmlékszem egy cikket olvastam annyi volt az angol magazinban a hozzáfűznivaló ahogy a csapat ott állt cicanaciban kb, hogy: .."a bal oldalinak a legnagyobb a farka a középsőnek meg a golyói."
Kb. ennyivel elintézték a Piece of Mindot asszem... :D

Ámbátor ez vicces is volt.
Idézet
 
 
#13 Levike 2018-11-05 12:04


En ugy tudom a korai Maiden lemezeket kifejezetten nem meltatta a kritka.

Ja ehmlékszem egy cikket olvastam annyi volt az angol magazinban a hozzáfűznivaló ahogy a csapat ott állt cicanaciban kb, hogy: .."a bal oldalinak a legnagyobb a farka a középsőnek meg a golyói."
Kb. ennyivel elintézték a Piece of Mindot asszem... :D
Idézet
 
 
#12 19EmpEroR75 2018-11-03 06:06
Karoly Szasz: pont erről írtam :)
Idézet
 
 
#11 Karoly Szasz 2018-11-03 02:27
Idézet - 19EmpEroR75:
Szerintem egy (már) klasszikust egy kortárs zenekarral összehasonlítan i minimum nem fair (mondom ezt úgy, hogy a Queent gyakorlatilag azóta szeretem, amióta az eszemet tudom, az általatok említett Slipknotot sosem bírtam).
Csak két példa. Toto és Iron Maiden. A kezdetekkor egyikkel sem bánt a kritika kesztyűs kézzel, de nélkülük biztos nem lett volna ugyanaz a rock/metal evolúció, mint ahogy alakult.

A megemlékezést köszönöm. Egy korszakalkotó banda zseniális életművének egy csodás ékköve - és rájuk tényleg igaz, hogy éppen az a kedvenc albumom tőlük, amelyiket éppen hallgatom. (de talán a Sheer Heart Attack a "Killer Queen" és a "Stone Cold Crazy" miatt. Az első Queen dalok egyike, amiket még gyerekként hallottam. Érdekesség, hogy ennek az albumnak a fogadtatása is vegyes volt a megjelenése idején - és enyhén szólva nem voltak jóban a korabeli zenei sajtóval)


En ugy tudom a korai Maiden lemezeket kifejezetten nem meltatta a kritka.
Idézet
 
 
#10 Balla-Farkas Zoltán 2018-11-02 21:00
Tök jó,hogy írtatok erről a lemezről,annyir a szeretem a lemezt.Pedig a A night of the opera meg a The game Kind of magic nagyobb durranások, ja meg a The works,de ez annyira eklektikus,anny ira sokszínű,miden perce remekmű.
Idézet
 
 
#9 19EmpEroR75 2018-11-02 17:13
Szerintem egy (már) klasszikust egy kortárs zenekarral összehasonlítan i minimum nem fair (mondom ezt úgy, hogy a Queent gyakorlatilag azóta szeretem, amióta az eszemet tudom, az általatok említett Slipknotot sosem bírtam).
Csak két példa. Toto és Iron Maiden. A kezdetekkor egyikkel sem bánt a kritika kesztyűs kézzel, de nélkülük biztos nem lett volna ugyanaz a rock/metal evolúció, mint ahogy alakult.

A megemlékezést köszönöm. Egy korszakalkotó banda zseniális életművének egy csodás ékköve - és rájuk tényleg igaz, hogy éppen az a kedvenc albumom tőlük, amelyiket éppen hallgatom. (de talán a Sheer Heart Attack a "Killer Queen" és a "Stone Cold Crazy" miatt. Az első Queen dalok egyike, amiket még gyerekként hallottam. Érdekesség, hogy ennek az albumnak a fogadtatása is vegyes volt a megjelenése idején - és enyhén szólva nem voltak jóban a korabeli zenei sajtóval)
Idézet
 
 
#8 Gál József kutyája 2018-11-02 15:49
Idézet - kamikaze:
[Idézet - Gál József kutyája:
Igen, hatalmas élmény a kibaszott Final Countdownt végighallgatni kilencszázadjár a a rádióban.


Hát nem tudom melyik a jobb, de pl. erre az új All Out Life-ra lehet, hogy már a 20. alkalommal berosálnék. :D
Nem mondom, a Don't Stop Me Now néha már egy kicsit fárasztó, na, de mégis.


Hülyeség a Slipknotot a Queennel összemérni. Az egyik minden sikeressége ellenére is egy extrémmetál zenekar, a másik meg egy bárki számára sokkal könnyebben befogadható produkció. Nyilvánvaló, hogy nem fog a rádióban pörögni az előbbi napi tizenháromszor, nem is oda való, nem is oda készült.
Idézet
 
 
#7 kamikaze 2018-11-02 13:05
[Idézet - Gál József kutyája:
Igen, hatalmas élmény a kibaszott Final Countdownt végighallgatni kilencszázadjár a a rádióban.


Hát nem tudom melyik a jobb, de pl. erre az új All Out Life-ra lehet, hogy már a 20. alkalommal berosálnék. :D
Nem mondom, a Don't Stop Me Now néha már egy kicsit fárasztó, na, de mégis.
Idézet
 
 
#6 ThrashDeb 2018-11-02 11:53
Remélem a filmről is írtok majd. Én tegnap néztem meg és azt kell mondjam zseniális lett. Végig járt a lábam a zenés részeknél. Az utólsó koncertes jelenet meg mindent vitt.
Idézet
 
 
#5 Gál József kutyája 2018-11-02 09:39
Idézet - Viking:
Idézet - kamikaze:
Sokszor azt veszem észre a hallgatása közben, hogy jobban tetszik, mint az egyébként sokkal híresebb A Night At The Opera. Több rajta a számomra jó dal, azon 5, ezen meg 8. Az If You Can't Beat Them-től mindig jó kedvem lesz. De király az egész lemez, CD-n is ezt vettem meg tőlük először. Talán közhely, hogy régen minden jobb volt, ilyen minőségű lemezeket azonban manapság tényleg nem nagyon csinálnak. Ekkora hatású csapat meg aztán főleg nincs az ,,újak" között (Slipknot, Disturbed stb., ne vicceljünk már kérem.).


Nekem is pont az új Slipknot "dal" jutott eszembe. A maik srácok egyszerűen nem játszanak egy ligában a régi nagyokkal. :( Hiába riffelnek felfoghatatlan gyorsasággal és technikával, egyszerűen eltűnt a zenéből a dramaturgia és a rock n roll. Ezek már csak technikusok, de nem művészek. Nem akarnak mondani semmit, csak még keményebbek/botrányosabbak/erőszakosabbak lenni. Csoda, hogy ekkora retro őrület van? Az milyen már, hogy itt Norvégiában is a rádiók nagy része (a Radio Norge is) a 70-es, 80-as, 90-es évek zenéből merít elsősorban, a maiakat hanyagolja. És még ott van egy tucat tematikus retro rádió.


Igen, hatalmas élmény a kibaszott Final Countdownt végighallgatni kilencszázadjár a a rádióban.
Idézet
 
 
#4 Viking 2018-11-02 09:34
Idézet - kamikaze:
Sokszor azt veszem észre a hallgatása közben, hogy jobban tetszik, mint az egyébként sokkal híresebb A Night At The Opera. Több rajta a számomra jó dal, azon 5, ezen meg 8. Az If You Can't Beat Them-től mindig jó kedvem lesz. De király az egész lemez, CD-n is ezt vettem meg tőlük először. Talán közhely, hogy régen minden jobb volt, ilyen minőségű lemezeket azonban manapság tényleg nem nagyon csinálnak. Ekkora hatású csapat meg aztán főleg nincs az ,,újak" között (Slipknot, Disturbed stb., ne vicceljünk már kérem.).


Nekem is pont az új Slipknot "dal" jutott eszembe. A maik srácok egyszerűen nem játszanak egy ligában a régi nagyokkal. :( Hiába riffelnek felfoghatatlan gyorsasággal és technikával, egyszerűen eltűnt a zenéből a dramaturgia és a rock n roll. Ezek már csak technikusok, de nem művészek. Nem akarnak mondani semmit, csak még keményebbek/botrányosabbak/erőszakosabbak lenni. Csoda, hogy ekkora retro őrület van? Az milyen már, hogy itt Norvégiában is a rádiók nagy része (a Radio Norge is) a 70-es, 80-as, 90-es évek zenéből merít elsősorban, a maiakat hanyagolja. És még ott van egy tucat tematikus retro rádió.
Idézet
 
 
#3 DéeL 2018-11-02 03:44
Nem emlékszem pontosan, melyik Queen albumot hallottam először, de az biztos, hogy a News of the World, a The Game, a The Works és az A Kind of Magic voltak a belépőim a csapathoz - a sorrendre nem emlékszem. Annyi biztos, hogy a The Works/A Kind of Magic duó a kedvencem tőlük. Az pedig példátlan, hogy kb. 17-18 évig változatlan felállásban dolgoztak.
Idézet
 
 
#2 kamikaze 2018-11-01 11:07
Sokszor azt veszem észre a hallgatása közben, hogy jobban tetszik, mint az egyébként sokkal híresebb A Night At The Opera. Több rajta a számomra jó dal, azon 5, ezen meg 8. Az If You Can't Beat Them-től mindig jó kedvem lesz. De király az egész lemez, CD-n is ezt vettem meg tőlük először. Talán közhely, hogy régen minden jobb volt, ilyen minőségű lemezeket azonban manapság tényleg nem nagyon csinálnak. Ekkora hatású csapat meg aztán főleg nincs az ,,újak" között (Slipknot, Disturbed stb., ne vicceljünk már kérem.).
Idézet
 
 
#1 Joseph 2018-11-01 07:49
Az elso lemez amit hallottam toluk..
Felejthetetlen...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.