Shock!

március 07.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Manowar: Kings Of Metal

1125manowar01A New York-i Manowar mindig is megosztó zenekar volt. Már a '80-as években, a klasszikus heavy metal abszolút fénykorában is sokan megmosolyogták őket a műfaj mellett maximális mellszélességgel kiálló szövegeik, színpadi ruháik, illetve az olyan szlogenek miatt, mint például a „Halál a hamis metalra!", ugyanakkor viszont rövid idő alatt népes és a végletekig lojális rajongótáboruk alakult ki szerte a világon, akik bármikor tűzbe mentek volna a zenekarért. Németországban, Japánban és Dél-Amerikában a mai napig töretlen a Manowar népszerűsége, és az eddigi három évtized alatt eladott, világszerte több mint 9 millió lemez mutatja, hogy a külsőségek mellett Joey DeMaio és társai zenéjükben is valami különlegeset alkottak.

megjelenés:
1988. november 18.
kiadó:
Atlantic / Warner
producer: Manowar

zenészek:
Eric Adams - ének
Joey DeMaio - basszusgitár
Ross „The Boss” Friedman - gitár
Scott Columbus - dobok

játékidő: 47:51

1. Wheels Of Fire
2. Kings Of Metal
3. Heart Of Steel
4. Sting Of The Bumble-Bee
5. The Crown And The Ring (Lament Of The Kings)
6. Kingdom Come
7. Pleasure Slave
8. Hail And Kill
9. The Warrior's Prayer
10. Blood Of The Kings

Szerinted hány pont?
( 61 Szavazat )

Annak ellenére, hogy a magam részéről régóta hangoztatom: az a legnagyobb előnye, hogy nem angol anyanyelvűnek születtem, hogy a szövegekre való odafigyelés nélkül tudok Manowart hallgatni, a Louder Than Hellig bezárólag minden lemezüket szeretem. Bár a csapat teátrális előadásmódját és a hangzatos számcímeket már kezdő metalosként is megmosolyogtatónak találtam (és bármibe le merem fogadni, hogy ők sem gondolják ezeket olyan véresen komolyan, amennyire a csapat imidzse azt tükrözi), Eric Adams ellentmondást nem tűrő rekesztései és a jó dalok az abszolút kedvenceim közé emelték a bandát. Azt feltétel nélkül aláírom, hogy a metal harcosokról szóló szövegek nem emelkednek épp poétai magasságokba, mégis remek szórakozás őket együtt dörögni Adamsszel, ráadásul arra is mindig figyeltek, hogy ezek alá sokszor egyszerű, de mégis (vagy épp emiatt) hatásos, fogós, és – ami sok csapatnak nem jön össze - egyedi (azaz manowaros) alapok kerüljenek. Legsikeresebb lemezük, a Kings Of Metal november 18-án töltötte be huszonötödik életévét, és mivel ez volt az első CD a gyűjteményemben (az azóta már megboldogult MCD zeneáruházban vettem), nem is kérdés, hogy meg kell emlékeznünk róla a Klasszikushock rovatban.

A Manowar alakulása épp annyira kultikus körülmények között történt, ahogy ez egy ilyen csapat esetében elvárható. 1980-at írtunk, és Joey DeMaio épp a Black Sabbath Heaven And Hell turnéján melózott bőgő-technikusként, illetve ő felelt a piróért is. A Sabbath előzenekara ezen a turnén a Shakin' Street nevű csapat volt, ahol egy bizonyos Ross Friedman gitározott. Friedman (vagy más néven Ross Funicello) ekkor épp a kultikus punkbanda, a The Dictators 1979-es feloszlását követően próbált új zenekarával is némi ismertségre szert tenni. Ross hozzállása természetesen rögtön meggyőzte Joey DeMaiót, mikor az alábbiak elhangzottak kettőjük között: Ross The Boss: „Nézd, testvér, nincs az a hatalom, amiért én még egyszer nyálbandában játszanék. Én erősítőhegyeket akarok, hangosabb, keményebb és megdöbbentőbb akarok lenni mindenkinél. Jó nótákat akarok írni, és azt akarom, ha a csapatomat bárki is látta élőben, azt mondhassa, most már mindent láttam."

1125manowar06

Hogy Ross vajon az általa alapított The Dictatorsra gondolt-e, azt nem tudom, de a lényeg, hogy a DeMaio / Friedman tengely, azaz a Manowar alapja ezzel összeállt. Énekesként Joey iskolatársát, Eric Adamset igazolták le, a dobos pedig az Carl Canedy lett, aki később a The Rods dobos/énekeseként, illetve többek között Overkill, Exciter, Helstar és Anthrax lemezek producereként szerzett magának nevet. 1981-ben ez a felállás jelentette meg a csapat demóját, majd Canedy helyére Donnie Hamzik került. A bemutatkozó nagylemez, a Battle Hymns már vele készült. A csapat szekere ekkor igencsak jól futott: már az nagy fegyvertény volt, hogy sikerült rávenniük Orson Wellest (a kor egyik legnagyobb formátumú színészikonját) a Dark Avengerben való szereplésre, de ráadásul a lemez megjelenése utáni élő koncertjeiket is akkora siker övezte, hogy néhány hónap után úgy döntöttek, kiszállnak Ted Nugent turnéjából, ahol előzenekarként léptek fel, és inkább leszerveznek egy önálló körutat. A turné persze óriási siker lett, főként az Egyesült Királyságban és Németországban, a Manowar pedig már az első lemezzel igen markánsan letette a névjegyét. A hihetetlen pörgésnek volt azonban egy hátulütője is: Donnie Hamziknak mindez soknak bizonyult, úgyhogy átadta a helyét Scott Columbusnak, ezzel pedig kialakult az a felállás, amelyet a csapat rajongói a mai napig klasszikusnak tartanak.

Az ezt követő lemezekkel aztán tovább folytatódott a csapat diadalútja: Orson Welles a Defenderben ismét feltűnt (ez a dal eredetileg a Battle Hymns után megjelentetni szándékozott EP-re került volna fel, mivel azonban annyi daluk gyűlt össze, hogy egy nagylemez is kijött belőlük, EP helyett megszületett az Into Glory Ride, a Defender pedig fiókba került, hogy csak az 1987-es Fighting The Worldön jelenjen meg), 1984-ben bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, mint „a leghangosabb koncert-előadás" címének büszke tulajdonosai, illetve sikerült egy multihoz szerződniük. A Fighting The World már az Atlanticnál jött ki, borítóját pedig az a Ken Kelly rajzolta, akinek nevéhez többek között Tarzan és Conan, a barbár több híres ábrázolása is fűződik. A csapat népszerűsége meredeken ívelt felfelé, amiben nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy a Fighting lemez visszább vett a barbár megközelítésből, és annak ellenére is kommerszebb hangzásvilágúra sikeredett, hogy a dalok ezen az anyagon is száz százalékos Manowar himnuszok voltak.

1125manowar03

A régi fanok közül természetesen nem mindenki fogadta határtalan lelkesedéssel az új, könnyedebb irányvonalat: hatodik lemezével a Manowar nekik üzent. A Kings Of Metal cím nyilvánvalóan egyértelmű utalás arra, hogy a csapat nem kíván megváltozni, azaz ez még mindig az a négyes, akik a Gloves Of Metalt, a Kill With Powert vagy az All Men Play On 10-t írták. A lemez címe természetesen a csapatot takarja, rajongóikat, a manowarriorokat pedig egyértelműen meggyőzték vele, hogy még mindig a Manowar az epikus heavy metal amerikai csúcs-csapata. Ross The Boss: „Ez az első alkalom, hogy ugyanannál a kiadónál jelenik meg két lemezünk. Az előző lemez címe tökéletes volt, mert úgy éreztük, egész addigi pályafutásunk során mást sem csináltunk, csak harcban álltunk a világgal. Az új kiadó viszont maximálisan mögöttünk áll. Amerikai és Európa-turné és klip is lesz. A rajongóink jelentették nekünk mindig is az inspirációt, hisz ők a világon a leginkább lojálisak. Fantasztikusak. Nem változunk meg, nem hagyjuk őket cserben." A Kings Of Metal ennek megfelelően erős is lett.

A Wheels Of Fire egy felbőgő motor hangjával indul, majd a kipörgő kerekek hangjára robban be a gyors, sodró lendületű dal. Intenzitását tekintve a Black Wind, Fire And Steel kistestvérének is tekinthető, erre is jellemző ugyanis, hogy a gyilkos tempókat epikus refrénnel oldják fel. Hamisítatlan Manowar himnusz, csakúgy, mint a másodikként érkező címadó, a középtempós Kings Of Metal. „Other bands play, Manowar kill" – szól a refrén, ennél többet pedig aligha kell elárulni a dalról. Önbizalomtól duzzadó, középtempós, igazi ököllengetős Manowar-himnusz, egy meglepően rock and rollos szólóval Ross The Bosstól. A fickó amúgy az egész albumon igen figyelemre méltó szólókat ereget: a Wheels Of Fire vagy a Blood Of The Kings tekerésibe tényleg nem lehet belekötni.

1125manowar02A Heart Of Steel a csapat első balladája, és mint ilyen, a lemez egyik csúcspontja. Első felében Eric mellett csak zongora, illetve némi hangulatfokozó szinti hallható, így Adams maximálisan kibontakozhat. Amellett, hogy a fickó az agresszív metal rekesztéseknek is mestere, az érzelmekkel teli énektémák előadása sem esik nehezére, amelyre a Heart of Steel a tökéletes bizonyíték. Eric Adams: „Nagyon szeretem énekelni a Heart Of Steelt, mert egész máshogy kell hozzáállnom, mint a keményebb számokhoz. Bízom abban, hogy a rajongóink ismernek minket, és tudják, bármit is csinálunk, őszinték maradunk önmagunkhoz. Egyébként azt hiszem, ha lassú dalt írunk, annak nem kell feltétlenül szerelmes nótának lennie. Ami szerintem igazán számít, hogy az emberek ismerjék a csapatot minden oldalról, tudják, miért mennek ki a koncertre. Ha valaki a mi bulinkra jön, az tudja, hogy a világ leghatalmasabb és legbüszkébb csapatát látja majd."

A Sting Of The Bublebee instrumentális tétel, melyben Joey ujjai szabadulnak el a basszusgitár nyakán. Ahogy az első lemez William's Tale dala, úgy ez is egy klasszikus zenei feldolgozásba ágyazott technikai bemutató, épp csak Rossini helyett ezúttal Rimszkij-Korszakov előtt hajtanak fejet. A The Crown And The Ring (Lament Of The Kings) azt a fajta epikusságot hozza, amelyet az újkori lemezeken (főleg a Gods Of Waron) olyannyira túlzásba vittek. Mindez persze nem véletlen, hiszen ez a dal is skandináv tematikájú: egy csatába lovagló király fohásza Odinhoz. Karakterében egész más a soron következő Kingdom Come, mely egyértelműen a Fighting The World könnyedebb dalaira utal vissza. Fogós, azonnal ható dal, igazi Manowar himnusz.

A Pleasure Slave egyfajta bónusz, amely csak a CD verzión szerepel, egyben pedig a csapat „tiszteletadása" a női rajongók felé. Sajátos hozzáállás – ismerve a szövegét –, ráadásul zenéjében is egyértelműen töltelék kategória. Ettől függetlenül a manowarriorinák nyilván örültek neki, hiszen – ha hihetünk a csapat környékéről származó beszámolóknak – ezt követően is épp úgy csapatostól ajánlották fel testüket a tagoknak, mint ezelőtt. A dal szövegében leírt alárendelt szerep természetesen csak tréfa, Joeyék ettől függetlenül minden alaklommal talpig úriemberként viselkednek a hölgyekkel. Eric: „Ez a dal arról szól, hogy a nők szexuális örömöt élnek át. Semmiképpen sem akartuk a hölgyeket bántani. Hogy is magyarázzam ezt meg? Akárhány lánnyal találkoztunk a turnék során, és bármelyiküket is vittük a színpad mögé, mind azt mondták, hogy hölgyként bántunk velük. Semmi kifogásunk sincs a nők ellen, és természetesen a szex ellen sem. Most természetesen a biztonságos szexről beszélek. Ezzel a dallal csak azt akartuk elmondani, hogy a legtöbb örömöt a nők adják a férfiaknak."

1125manowar04A Hail And Kill a címadó mellett az egyetlen olyan dal, amelyben Ross keze is benne van szerzőként, a többit ugyanis DeMaio mind egyedül írta. Minden idők legnagyobb Manowar himnuszainak egyike ez, amely ma is épp oly elmaradhatatlan része a csapat koncertjeinek, mint volt huszonöt évvel ezelőtt. Az utolsó előtti The Warrior's Prayer egy prózai tétel, amelyben egy nagypapa mesél unokájának négy lovasról, akik egy nagy csatában, a halhatatlanok seregének élén győzedelmeskednek, és aratnak dicsőséget ellenfeleik felett. A nagypapa karakterét az az Arthur Pendragon Wilshire személyesítette meg, aki a Gods Of War lemezen is visszatért narrátorként, az unoka szerepében pedig Grant Williamst hallhatjuk. A történet végén az unoka megkérdezi, ki volt az a négy ember, majd a „They were the Metal Kings" felkiáltásra robban be a záró Blood Of The Kings, amely a csapat dal- és lemezcímeit, illetve rajongóit énekli meg.

Megjelenésekor a Kings Of Metal komoly sikert aratott – csak Németországban több mint 250 ezer példányban kelt el, és aranylemez lett –, a csapat egysége mégis felbomlott. Előbb Ross The Boss távozott a bandából, majd nem sokkal ezután Scott Columbus is átadta a helyét egy új dobosnak, Kenny Earl „Rhino" Edwardsnak. A miértekkel kapcsolatosan természetesen homlokegyenest eltérő az érintettek álláspontja. Ross Friedman szerint pusztán arról volt szó, hogy a bandában egyre inkább egyeduralkodóvá váló Joey DeMaio szerint jobb lesz a Manowarnak nélküle, míg a másik oldal szerint pusztán zenei nézetkülönbségek álltak a gitáros távozása mögött. Eric: „Ross inkább bluest akart játszani, és be is szállt egy new York-i bandába, de aztán az feloszlott. Azt hiszem végleg szögre akasztotta a gitárját." Ezzel szemben Ross először beszállt a Manitoba's Wild Kingdomba, majd 1991-ben újraindította a The Dictatorst.

Scott Columbus hivatalosan kisfia betegsége miatt került ki a bandából, bár a Manowarból 2008-ban történt második távozása környékén ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy a fia sosem volt beteg. Ezzel szemben a lemez után Eric a következőket nyilatkozta a dobos-váltással kapcsolatban: „Az az igazság, hogy Scott kisfia nagyon beteg lett, és miután összepróbáltuk a dalokat, úgy döntött, hogy több időt szeretne vele és a családjával tölteni. Lejött egy próbára, elmondta, mi a gond, és azt is, hogy döntött, illetve rögtön javaslatot is tett az új dobos személyére. Rhino Scott régi barátja volt Nashville-ből, és amikor az első közös próbán elkezdtünk együtt játszani, nem hittünk a fülünknek, olyan jól dobolt. Az is könnyítette a helyzetet, hogy a két dobos nagyon jó barátságban van, így a cserére a lehető legnagyobb egyetértésben került sor."

1125manowar05Bár Columbus technikailag kétségkívül nem volt túl képzett, roppant erőteljes dobjátéka szerves részét képezte a Manowar hangzásának. Olyan erővel püfölte a bőröket, hogy egy külön rozsdamentes acél vázat kellett számára kialakítani, a hagyományos dobcuccokat ugyanis gyakran szétverte. Ez lett a „Drums of Doom", amelyet Rhino örökölt meg. Eric: „A stúdióban egyfajta átadási ceremóniát rendeztünk. Éjfélkor Scott átadta Rhinónak a dobverőit, a Manowar dobosa címmel együtt. Átruházta rá a jogot, hogy a Végzet Dobjain játszhasson. Ekkor Rhino kiment a stúdió elé, és a régi dobcuccát máglyán elégette. Megkérdeztük tőle, miért tette ezt, mire azt felelte, hogy ez volt élete első dobfelszerelése, és felgyújtásával a múlt és a jövő közti határvonalat kívánta meghúzni." Rhino sokkal jobb és egészen más stílusú dobos volt, mint Columbus, aminek bizonyára szerepe volt abban, hogy egy igen kimerítő, hároméves turné után már vele készült The Triumph Of Steellel, legfőképp pedig annak monumentális nyitó tételével más irányba fordult a csapat. Ez azonban már egy másik történet, amelyről korábban már olvashattál ebben a rovatban.

Bár a Kings Of Metallal kezdődött az a sajnálatos tendencia, hogy egy-egy Manowar lemezre a dalok közé nyilvánvalóan fölösleges töltelékek (ez esetben lásd Pleasure Slave és The Warrior's Prayer) is bekerültek, ettől függetlenül a hatodik korong pontosan azt a dalcsokrot rejtette, amit a rajongók elvártak a négyestől. Minden ízében igazi Manowar-himnuszok gyűjteménye ez, amely nem csak a csapat rajongói, hanem az epikus heavy metal szerelmesei számára is éppúgy megkerülhetetlen, ahogy az első öt Manowar lemez is. Ha tisztában akarsz lenni a tengerentúli heavy metal gyökereivel, a Manowar kihagyhatatlan, ismerkedésnek pedig a Kings Of Metal tökéletes lehet.

 

Hozzászólások 

 
+1 #25 Lacanist 2014-01-14 20:24
Volt ezekben valami primitív báj és kiskamaszos fantázia. De csak addig, amíg emellé pokoli jó, fogós nótákat is írtak (pl.Guyana (Cult of the damned) ), és nem kezdték el túl komolyan venni magukat. Vagy lehet, hogy csak elfáradtak,sok korábbi zenekarral megesett már.
Idézet
 
 
+4 #24 Levike 2013-12-03 23:05
97-ben tényleg durva volt. :)
Olyan hangerőt toltak, hogy úgy éreztem mintha valami májkrémben állnék.. :D
Idézet
 
 
+2 #23 tschaby 2013-11-28 11:34
Én nagyon szeretem a Manowart(még az utolsó lemezről is szoktam 3-4 dalt rendszeresen hallgatni) mind szövegileg, mind zeneileg! Ez ösztönökre ható zene, nem egy Mekong Delta, vagy Opeth és ha hagyod, hogy hasson, működik is! Néha jól tud esni,amikor a kocsiban vagy a hi-fi-ből a Violence and Blodshed, a Hail and Kill vagy a Gods Made Heavy Metal ordít, persze kocsiban csak akkor ha nincsenek suicid vagy sorozatgyilkos hajlamaid.
Amúgy meg nem tudom milyen Mordor-i bogyókat kellene szednem, hogy Manowarrior-nak hívjam magam...
Idézet
 
 
+1 #22 csferi 2013-11-28 10:43
Idézet - kéjsóvár bohóc:
Nagyon jók a hozzászólások! Még több ilyet! DDD) Ez az óvódás poén meg mindent visz! DDD) Ha-ha!


Én folytatnám, de most nincs ihletem... erőltetni meg nem akarom.:) Meg mostanra a manowarriorokná l már biztosan kihúztam a gyufát (kardot), vagy jobb esetben "Vasszűz" általi halálra ítéltek.:)

Ebben a bandában, amúgy bitang jó zenészek vannak és a lemezeik is tele vannak hatalmas nótákkal (elsősorban Eric dallamai miatt), csak hát ne látnám, és érteném...:)
Idézet
 
 
#21 kéjsóvár bohóc 2013-11-27 22:23
Nagyon jók a hozzászólások! Még több ilyet! DDD) Ez az óvódás poén meg mindent visz! DDD) Ha-ha!
Idézet
 
 
+1 #20 tschaby 2013-11-27 09:21
Idézet - csferi:
[quote name="Fegyi"]Ja, és Hidegkúton van egy Manóvár óvoda. Képzelem a felvételi követelményeket :) :)

Ja, képzeld el az ünnepnapokat! Az anyák napi előadást félbeszakítják a kölykök, majd a nézők közül kiválasztott négy anyukával Wagner dallamival kísérve, a paraván mögé vonulnak, ahol előadják(szigor úan doni kozák kórussal) a Miki Manó című hősi költeményt, majd rituálisan meggyaláznak egy Pokemon figurát azzal, hogy "lemangázzák". Fél óra múlva viszatérnek, hogy folytassák az előadást.
Idézet
 
 
+4 #19 csferi 2013-11-26 22:22
Idézet - Fegyi:
Ja, és Hidegkúton van egy Manóvár óvoda. Képzelem a felvételi követelményeket :) :)


A Manóvár óvoda kötelező előírásai és figyelmeztetése i kis és nagycsoportosok nak:

1. Fémpelus
2. Tekintetek találkozásánál, farkasszem nézés, összeszorított fogakkal és ököllel
3. Kislányoknak fémpóráz vagy lánc viselete kötelező
4. Ebédidőben fém és bármilyen evőeszköz használata tilos
5. Verekedéskor fém evőeszközök használata kötelező
6. A kultúrprogram minden alkalommal rituálé jellegű, ahol áldozatot mutatunk be Odin Istennek
7. Popzenéket kedvelő szülők gyermekeinek, elkülönített kultúrprogram
8. Tartalék basszusgitárhúr beszerzése
9. Fémkalapács beszerzése a sportfoglalkozá son történő kalapácsvetéshe z
10.Bábozáskor vérre menő csaták Süsü a sárkánnyal, a "Ride the Dragon" dallamaira
11.Fémszínű mobiltelefon ajándék annak, aki felmondja a "Warrior's Prayer-t" norvégül
12.Fémszínű Ipad ajándék annak, aki felmondja a "Warrior's Prayer-t" lengyelül
13.Örökös koncertbelépő annak, aki kiénekli a "Demon's Whip" utolsó hangját
14.A szomszéd óvoda délutáni pihenője idején, kötelező a "pokolnál is hangosabb" csoportos üvöltözés
15.Minden hajnalban belehalás a korán kelésbe ("Each Dawn I Die")
16.Reggelente "harci himnuszok" éneklése Eric Adams-el, feltartott ököllel
17.Rosszabbnak kell lenni, Ross the Boss-nál
18.Minden nap kötelező imádkozás Joey DeMaio testvérünk, 3D-s, bőrbugyis posztere előtt
19.Seggig érő fekete haj és szakáll kötelező (ha még nincs, akkor ragasztunk)
20.Vashiányos gyerekekkel pedig egyáltalán nem foglalkozunk

A Joey DeMaio-val folyamatosan kapcsolatban és viszonyban lévő óvónénik, sok szeretettel várják a fémszívű pajtásokat.
Idézet
 
 
#18 kéjsóvár bohóc 2013-11-26 10:07
Idézet - Envoy:
Idézet - kéjsóvár bohóc:
Idézet - Envoy:
Idézet - kéjsóvár bohóc:
Nekem ez a dobos csere ceremónia az ami röhejes! Még hogy a végzet dobjai! Te jó ég!


Jó, bizonyára kicsit sok D&D-t játszottak. De e logika mentén el lehetne nevezni a többi hangszert is, pl. Bass of Bane, The Six-String Avatar of the Metal God, the Microphone of Merciless Slaughter... basszus, valaki nem akar trúmetál bandát alapítani velem? :-)

Ja-ja! A próbatermet meg Chamber of the Majestic Metal-nak neveznénk el. D)


Chamber? Ne kispályázzunk már. Minimum Hall. :)

A zenekari fényképekkel sem lesz gond, a mellkasom elég szőrös, még egy kicsi testépítés rám férne, de ha ez van, máris beállhatunk bőrtangában feszíte... na jó, nem, ez annyira nem metal.

Ejnye, csak kiderült, hogy pózer vagyok... :elbújdosik:

(Egyébként én is kedvelem a zenekart a magam módján, emlékszem, gimiben mekkorákat fociztunk úgy, hogy csutkára feltekert hangerőn Manowar szólt egy magnóból... igazi hősi ütközetek voltak azok.)

Ha-ha! Én billentyűs hangszeren játszottam anno, majd nyomok néhány epikus dallamot kórus és orgona hangszínen! Közben a Hail to Metal rigmust nyomjuk csorda vokálban. DDD)
Idézet
 
 
+2 #17 tschaby 2013-11-26 09:36
Idézet - Fegyi:
Ja, és Hidegkúton van egy Manóvár óvoda. Képzelem a felvételi követelményeket :) :)

Én kislányt nem adnék be oda...
Idézet
 
 
+9 #16 Fegyi 2013-11-26 08:44
Ja, és Hidegkúton van egy Manóvár óvoda. Képzelem a felvételi követelményeket :) :)
Idézet
 
 
+6 #15 Fegyi 2013-11-26 08:42
A Manowar örök klasszikus azzal együtt, hogy nem lehet röhögés nélkül elmenni az ilyen óvodai veszekedős sorok mellett: "If you're not into metal, you are not my friend " (Metal Warriors)
Idézet
 
 
+5 #14 Envoy 2013-11-25 21:24
Idézet - kéjsóvár bohóc:
Idézet - Envoy:
Idézet - kéjsóvár bohóc:
Nekem ez a dobos csere ceremónia az ami röhejes! Még hogy a végzet dobjai! Te jó ég!


Jó, bizonyára kicsit sok D&D-t játszottak. De e logika mentén el lehetne nevezni a többi hangszert is, pl. Bass of Bane, The Six-String Avatar of the Metal God, the Microphone of Merciless Slaughter... basszus, valaki nem akar trúmetál bandát alapítani velem? :-)

Ja-ja! A próbatermet meg Chamber of the Majestic Metal-nak neveznénk el. D)


Chamber? Ne kispályázzunk már. Minimum Hall. :)

A zenekari fényképekkel sem lesz gond, a mellkasom elég szőrös, még egy kicsi testépítés rám férne, de ha ez van, máris beállhatunk bőrtangában feszíte... na jó, nem, ez annyira nem metal.

Ejnye, csak kiderült, hogy pózer vagyok... :elbújdosik:

(Egyébként én is kedvelem a zenekart a magam módján, emlékszem, gimiben mekkorákat fociztunk úgy, hogy csutkára feltekert hangerőn Manowar szólt egy magnóból... igazi hősi ütközetek voltak azok.)
Idézet
 
 
+5 #13 pumpika666 2013-11-25 19:57
a heart of steel és a crown and the ring alatt folyamatosan libabőrzök még ma is, akárhányszor meghallom a stúdióverziókat
óriási zenéket tudott írni a manóvár egészen a louder than hell-ig bezárólag, a csúcspont pedig kétségkívül ez volt
anno a fighting-gel ismertem meg őket és csak lestem, hogy ezek a nagy metal-harcosok? ezzel a puhány zenével? aztán a kings-szel rámtaláltak és azóta a többi régit is imádom, de valami 96 után eltört...
Idézet
 
 
+5 #12 necromedve 2013-11-25 18:50
Anno kazira másoltam át CD-ről, piszokul zavart, hogy a Pleasure Slave-et és a Prayert mindig át kellett pörgetni. Előbbiben zavar a nyögdécselés, utóbbi meg egy baromi hosszú töltelék. Később ki is írtam az albumot CD-re, hogy át tudjam ugratni ezeket a tételeket.. :D Kb ez a legnagyobb bajom a lemezzel, ugyanis utálom, ha valamit át kell ugrani egy albumon. Ha üt, akkor tegye azt az elejétől a végéig. Nagy kár, mert amúgy meg ezen vannak a karrierjük legjobb dalai is.

A kinézetük meg nem zavar - így is, úgy is csajos és zombis posztereket rakok ki a falra. ;) A női rajongókról viszont el tudom képzelni, hogy szívesebben tesznek ki a falra egy Manowar képet még a bőrbugyikkal együtt is, mint egy Chris Barnes portrét, vagy egy életnagyságú Nick Barker posztert. :)
Idézet
 
 
+7 #11 Máté Balázs 2013-11-25 15:01
Ezek a regi felmeztelen fotok röhejesek, meg sok minden egyeb a Manowarral kapcsolatban, de a zenejük hihetetlenül megdörren, es pontosan arrol szol, mint amiröl egy ilyen hangos, eröteljes, primitiv metal zenenek szolnia kell.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.