Shock!

november 22.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Exodus: Pleasures Of The Flesh

1110exo1Legutóbb ugyanitt az Exodus harmadik lemezénél, a Fabulous Disasternél hagytuk abba a banda korai időszakára való visszatekintést, azonban a kettes Pleasures Of The Flesh eddig csak érintőlegesen került szóba. Arról a lemezről van szó, mely Paul Baloff kiebrudalása után a Legacyből igazolt Steve „Zetro" Souza bemutatkozását jelentette, és amelynek kapcsán a rajongók finoman szólva is fanyalogtak akkoriban. Tény ugyan, hogy nem lett olyan erős, mint a debüt, mára etalonná érett Bonded by Blood vagy említett utódja, azonban a második lemeznek így is helye van a thrash történelemkönyvében, az Exodus-sztori pedig nem lehet teljes a Pleasures Of The Flesh kivesézése nélkül. A második Exouds-nagylemez harminc éve jelent meg.

megjelenés:
1987. október 7.

kiadó:
 Combat

producer: Exodus, Marc Senesac, Rick Whitaker

zenészek:
Steve „Zetro” Souza - ének
Gary Holt - gitár
Rick Hunolt - gitár
Rob McKillop - basszusgitár
Tom Hunting - dobok

játékidő: 46:15

1. Deranged
2. 'Til Death Do Us Part
3. Parasite
4. Brain Dead
5. Faster Than You'll Ever Live To Be
6. Pleasures Of The Flesh
7. 30 Seconds
8. Seeds Of Hate
9. Chemi-Kill
10. Choose Your Weapon

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )

Ugyan a hivatalos verzió szerint az ízig-vérig thrasher Paulnak személyes nézeteltérések miatt kellett távoznia a Bonded By Bloodot bemutató Combat Tour után, a valóság az volt, hogy a többiek nem tudtak tovább együtt létezni a partizást és piálást kétség kívül túlzásba vivő (és ennek következményeibe végül 2002-be bele is halt) frontemberrel, így kénytelenek voltak új énekes után nézni. Rajongótáboruk viszont természetszerűleg belereccsent a hírbe, hiszen egy énekes-csere mindig necces, Paul ráadásul száz százalékos metalhead volt: a testvérük, egy közülük, így a rendkívül közvetlen és szívélyes fickó kirúgását egyszerűen képtelenek voltak elfogadni. Gary Holt: „Pusztán a politikai korrektség jegyében emlegettünk zenei és emberi nézeteltéréseket. Az igazság az volt, hogy Paul teljesen kész volt akkoriban, számunkra pedig nyilvánvaló volt, hogy váltanunk kell."

Az énekesváltás kapcsán pedig természetesen, az új fiún, Zetrón csattant az ostor, aki maga is Exodus-rajongóként került a csapatba, kezdetben azonban nyújthatott bármilyen jó teljesítményt, nem volt esélye. Zetro: „Én magam is a Bay Areában éltem, így pontosan emlékszem, milyen volt, amikor megszületett a thrash metal: a Possessedtől kezdve a Death Angelen át egészen a Legacyig, mindenki olyan akart lenni, mint az Exodus. Ugyanis nem a Metallica találta ki és indította be az egész mozgalmat, hanem az Exodus, 1980 körül. A Kill 'Em All és a Fistful Of Metal is 1983-ban jött ki, de utóbbi nem is volt még thrash. A Megadeth viszont később már thrash metalt játszott, ahogy a Slayer is. Emlékszem, amikor először jöttek San Franciscóba, és még arcfestést viseltek, az Exodusék mondták nekik, hogy mossák le azt. Ekkor persze még nem játszottam a bandában, de emlékszem, hogy Slayerék utána folyton mondogatták: olyannak kell lennünk, mint ezek a srácok! Az Exodus jelentette a thrash kezdetét, és már akkor is ez volt a véleményem, amikor még a Legacyben énekeltem. Soha, egyetlen más bandáért sem hagytam volna ott őket, csak azért az egyért, amelyik akkoriban példaként lebegett mindannyiunk szeme előtt. Csakis az Exodusért!"

1110exo3Mikor tehát megérkezett az felkérés a csapat részéről, Souza egy pillanatig sem hezitált, hanem otthagyta később Testamentként befutott csapatát, hogy csatlakozzon a thrash metal pionírjaihoz, ahol viszont a rajongók annak ellenére sem fogadták tárt karokkal, hogy nem kívülállóként, hanem a színtér ismert figurájaként érkezett. Gary Holt: „Egy olyan underground legendát váltani, mint amilyen Paul volt, lehetetlen feladat, de Steve mindent megtett, hogy helyt álljon, és ezt végül a rajongók is belátták, bár idő kellett nekik, hogy elfogadjanak valakit Paul helyén." Zetro érkezésének ideje tehát kemény időszaknak bizonyult, de nemcsak a frontember, hanem az egész zenekar számára. A Bonded By Blooddal igen komolyan bejelentkező csapat többi tagja is be volt szarva, hiszen a forrongó színtéren igen komoly versengés folyt, az Exodus pedig nem akart véglegesen leszakadni az ekkor már jóval nagyobbra hízott Metallicától, Slayertől és a többiektől. Zetro: „Elég komoly versengés alakult ki a bandák között, csak az erősek maradhattak fenn. Annyira el volt foglalva mindenki azzal, hogy ő legyen a legjobb, a legnagyobb, hogy szinte semmi és senki más nem érdekelte a bandákat és a közönséget. Minket sem. A csatlakozásom pedig igen komoly átalakulást hozott. A rajongók nagyon szerették Pault, számukra borzasztóan drasztikus lépésnek számított a leváltása. Főleg egy olyan monumentális bemutatkozás után, mint a Bonded by Blood. De velem is működött a dolog, így végül elfogadtak, még akkor is, ha ehhez sok időre volt szükség. Később, a Fabulous Disaster megjelenésekor viszont már egyértelműen én voltam AZ énekes a rajongók szemében is, sőt, '90 körül már sokan azzal jöttek oda hozzám, hogy tényleg volt másik énekese is az Exodusnak?"

A Tom Skid által felmondott intro szövege

„Life's kinda getting out of control, I think. I don't know if you agree with me..would you hand me that ashtray? What it is... I know you've heard the word a thousand times, It's a rat race. I went through the contortions of hell, I have alcoholic seizures. Wind up in the hospital and everthing else. Now I'm sick and I'm shaking like a leaf. It was like silly puddy and they threw him in the car, the paddy wagon and beat him to death. I hit one of those and I knocked the front wheel off into outer space and I kinda got angry myself and I said, have a lot of guns. I like salad, I just had a nice salad. Baked potato, some cream cheese and chives.”

A Pleasures Of The Flesh végül a csapat számtalan turnéja miatt elég lassan, két év alatt készült el, így pedig természetesen még Paullal kezdtek el rajta dolgozni. Bár végül Zetro süvöltötte fel az anyagot, a neten fellelhetők kezdetleges verziók is, még elődjével a mikrofon mögött, társszerzőként pedig két dalban (címadó és Brain Dead) is feltüntették. A Tom Skid által felmondott intro után elég komoly felütéssel indul a lemez, a Deranged ugyanis pontosan olyan, horzsolóan kíméletlen thrash-dal, amely alkalmas lehetett volna arra, hogy az énekesváltás miatt elbizonytalanodott arcokat már az első percekben meggyőzze. Szövege egy pszichopatáról szól, a tök spontán született intrónál jobban pedig semmi sem passzolhatna jobban elé. Gary Holt: „Tom Skid egy hajléktalan pszichopata volt, aki a stúdió körül lődörgött, mikor vettük fel a lemezt. Adtunk neki egy flakon bort, és hagytuk, hogy a szalag rögzítse, amit szövegel. Azt hallottam, hogy nem sokkal később elütötte egy busz, és meghalt. Valószínűleg nem sokkal azután történt, hogy kitántorgott a stúdióból a teljes flakon négydolláros bor benyakalása után. Kemény arc volt, de maga a környék is elég kemény volt, tele részegekkel, drogosokkal meg travikkal."

A másodikként érkező 'Till Death Do Us Part egy lényegesen visszafogottabb tempójú, végig középtempón dohogó, kifejezetten fogós darab, erős, dallamos gitárszólóval. Ez volt az első tétel, amely megmutatta, hogy az Exodus igyekszik újítani, kitágítani a zenei határait, azaz túllépni a Bonded By Blood vegytiszta thrash metalján. Gary Holt később azt nyilatkozta, hogy a lemez viszonylagos sikertelenségének oka talán pont a túlzott progresszivitás volt, a rajongók számára ugyanis már túl sok volt egyben az új énekes és a megváltozott zenei irány. A Parasite kezdése ismét csak a jól megszokott Exodus-riffelést dobja be, csordavokálos refrénjével pedig végeredményben kvázi akkora thrash-sláger, mint a csapat másik „állatos" dala, a Piranha. A négyes Brain Dead szintén egyike a valaha született legjobb Exo-daloknak: markáns riffjei és hót egyszerű énektémái mind kitörölhetetlenek, és sikerült hozzá írniuk egy különleges hangulatú, a csapat repertoárjában teljesen új hangzásvilágúnak számító szólót is. Mint említettem, ezt még Paullal közösen írták, és megszületése a későbbi események tükrében kifejezetten hátborzongató, a szöveg ugyanis egy kómában fekvő emberről szól, akit lekapcsolnak az életét biztosító gépekről. Tizenöt évvel később pedig pontosan így ért véget Baloff élete... Az énekes 2002. február 2.-án esett ugyanis kómába egy biciklizés közben elszenvedett stroke után, az oaklandi Highland General Hospital orvosai gyakorlatilag ezzel egy időben megállapították nála az agyhalált, majd le is kapcsolták az őt életben tartó gépekről. Holt elmondása szerint a végzetes stroke-ot két kisebb is megelőzte korábban, amelyeket vélhetően összefüggésbe lehetett hozni az énekes életvitelével.

1110exo4A Faster Than You'll Ever Live to Be a Derangedhez hasonlóan egyenes vonalú, sodró lendületű dal, de a többihez képest meglehetősen szürke, így ki is lóg a lemezről. A címadó viszont ismét igazi mestermű, amely Michael Pluznick ütőhangszeres, stúdiómuzsikus különféle dobok és zajok csatasorba állításával feljátszott dzsungel-hangulatú intrójával indul, és természetesen a felvezetés kapcsolódik is a lemez koncepciójához. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis a borítón a zenekar tagjai kannibálokként lettek volna ábrázolva, amint épp falatoznak áldozataikból. A festmény el is készült, végül azonban csak a lemez picture-disc verzióját díszítette, a sima kiadásra egy jóval finomabb kép került, amelyen a srácok egy afrikai tematikájú bárban, koponyák mögött láthatóak, de a hátsó borítóra azért egy kannibál bennszülöttet is sikerült felcsempészniük. Ma már nehéz kibogozni, hogy a változtatás oka kiadói nyomás volt, vagy a zenekar akart az eredeti, kétségkívül nagyon metal változatnál egy érettebbet, de tény, hogy az új cover teljesen eltért a Bonded by Blood bájosan amatőr képi világától. Ahogy a Brain Dead, úgy a címadó is ott van a csapat megkerülhetetlen klasszikusai között, és ha Gary progresszivitást emlegetett a lemez kapcsán, ennél jobb példát nem is lehetne találni róla szavai igazolására. A Pleasures Of The Flesh számtalan hangulaton áthullámzó, összetett, csaknem nyolcperces, megunhatatlan dalszörnyeteg. Egyértelműen egyik csúcsalkotásuk, amely már 1987-ben előrevetítette azt az epikus világot, melyet később a Force Of Habittel, illetve az Exhibit A és B lemezekkel bontottak ki igazán.

Paul Baloff az Exodusból történő távozását követően összehozott egy döntően kaliforniai tagokból álló csapatot Piranha néven, akikkel James Hetfield producerkedése mellett 1988-ban egy demót is megjelentettek Big Fucking Teeth címmel. Nem sokkal később, még ugyanabban az évben Paul a Heathenbe is beszállt, akikkel szintén kiadott egy demót, majd mégis inkább az addigra szétesett Piranhát próbálta meg teljesen új tagsággal feltámasztani. Született ugyan egy négyszámos demo ezzel a felállással is, de ez sajnos befejezetlen maradt, mivel az életvezetésén változtatni képtelen Paul egyetlen alkalommal sem jelent meg, hogy felénekelje rá az énektémákat. A Piranha végül 1993-ban oszlott fel végleg. Paul aztán 1997-ben tűnt fel ismét, méghozzá újra az Exodus élén, a vele készült, eszelős koncertlemeznek, az Another Lesson In Violence-nek azonban sajnos nem készült folytatása, az énekes 2002-es halála pedig végleg lezárt egy igencsak rövid, de óriási hatású pályafutást.

A 30 Seconds egy valójában 39 másodpercet kitevő, olyasfajta akusztikus szösszenet, amelyet korábban és azóta is számtalanszor hallottunk az ezt is egyedül jegyző Garytől (halld például a Bonded By Blood No Love-ját), a Seeds Of Hate pedig ismét egy szélsebes thrash-reszelés, épp csak sokkal erősebb, mint a Faster volt korábban. Riffelése némileg slayeres hangulatú, de igazán Zetro kifejezetten dallamos, minimálisan reszelő énektémái miatt érdekes. A Chemi-Kill újabb csúcspont, ennek felvezetése újfent csak a progresszív vonalat képviseli. A gyors, kíméletlen riffelést szellősebb témákkal váltogató, Zetro számára kifejezetten sok teret biztosító dal topformában mutatja a zenekart. A záró Choose Your Weapon végül már inkább csak korrekt, így túl sokat nem ad hozzá a nélküle is kerek egész lemezhez.

Ugyan a légkör kifejezetten kedvezőnek számított ekkoriban a thrasherek számára, a Pleasures Of The Flesh a fentebb vázolt körülmények miatt nem arathatott – és nem is aratott – osztatlan sikert. Arra viszont tökéletesen alkalmasnak bizonyult, hogy megmutassa: a zenekar ikonikus frontembere nélkül is tud létezni, illetve képes és akar is fejlődni, továbblépni. Ráadásul több, komoly kiadó érdeklődését is felkeltették vele, így alappal bízhattak abban, hogy hatékonyabb kiadói támogatással sikerül végre egy szintre kerülniük az eddigre népszerűségben már messze előttük járó Big Four tagjaival. Zetro: „A körülbelül 1988-tól 1991-ig terjedő időszak jelentette a thrash metal csúcskorszakát. Teljesen előtérben volt a műfaj, mindenki tudott róla, mindenki beszélt róla, és bárhová is mentünk, teltházak előtt léphettünk fel."

1110exo2

A Pleasures biztosította tehát a zenekar túlélését, a megjelenését követő, többek között az M.O.D., a Lääz Rockit, az Anthrax és a Celtic Frost társaságában lenyomott turnék pedig össze is kovácsolták őket. Ráadásul a koncertezéssel töltött egy év arra is elég volt, hogy a közönség is maradéktalanul megbarátkozzon Zetróval. A harmadik nagylemezre így megerősödve és magabiztosan fordulhattak rá. A Fabulous Disaster történetét pedig már ismeritek.

 

Hozzászólások 

 
+1 #6 pumpika666 2017-11-12 13:56
klasszikus! zetro-val ismertem meg a bandát, a bonded by blood-ot kb. 3-4 évvel később hallottam és nagyon nem jött be paul hangjával a zene, szemben a zetro-s lemezekkel. sosem értettem miért fikkantották sokan ezt a lemezt, óriási dalok, kegyetlen jó hangzással 10/10
Idézet
 
 
+1 #5 Bekre Pál 2017-11-11 14:37
Idézet:
a Choose Your Weapon pedig az egyik legütősebb záródal az Exodus életműben.


...hát azér' szerintem a Pal Baloff féle "strike of the beast" ahhoz képest kalapáccsal veri szét a szart a hímzett abroszon. :)
Idézet
 
 
+2 #4 Draveczki-Ury Ádám 2017-11-11 07:14
Idézet - AntiCimex:
Az viszont valoban egy kulon tema lenne, hogy mintha az Exodusnak 1-2 evvel kesobb kellett volna lekovetnie a mufaj zenei valtozasait!

Ez valójában nagyon nem így volt, csak szívtak a kiadókkal. A Bonded megjelenése például több mint egy évet csúszott a felvételekhez képest, pedig amúgy mindenki elismeri a Bay Area zenekarai közül is, hogy a Metallica mellett ők kezdték el ezt az egészet a '80-as évek elején.
Idézet
 
 
+4 #3 LiliMiciPanniSári 2017-11-10 19:45
...ja ez is itt van a polcon (?) de régen hallgattam beteszem kategória...ellentétben a Fabulousszal, Bondeddel, Impacttel amiket ingerencia hatására keresek a polcon...de az életmű része és szerethető hanganyag...de most, hogy olvastam fenti remeket előkeresem és elkezdem tanítani lányaimnak a léggitározás csínját-binyát....
Idézet
 
 
-1 #2 Dead again 2017-11-10 18:12
Azt kell hogy mondjam, hogy ennél a lemeznél sajnos én a fanyalgók táborát erősítem. Pontosan amiatt nem működik nálam, amit Gary Holt nyilatkozott. Az album értékét és klasszikus mivoltát elismerem, de magát nem kedvelem, sőt, talán a második leggyengébb munkájuknak találom a Force of habit után.
Idézet
 
 
+16 #1 Chris92 2017-11-10 09:14
Sok sorstársához hasonlóan ennek a lemeznek is csak azaz egyedüli "bűne", hogy két korszak-meghatározó, überklasszikus közé van beszorulva, holott nem sokban marad el tőlük. Erőteljes riffek, pazar szólok, Zetro már itt is remekel, a címadó törzsi ritmusai felejthetetlenn ek, a Choose Your Weapon pedig az egyik legütősebb záródal az Exodus életműben.
Köszönöm a remek írást, remélem az Impact-ről is lesz ilyen megemlékezés. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.