Több évtizedes huzavona után végre újrakiadást kapott a Moby Dick negyedik nagylemeze, a hivatalos bolti forgalomban emberemlékezet óta beszerezhetetlen Fejfa helyett. Az eredetileg 1994-ben megjelent album a maga idejében személyi változást hozott a soproni thrashereknél Hoffer Péter csatlakozásával, illetve némi iránymódosítást is jelentett a korábbiakhoz képest, ám hatalmas sikert aratott, vagyis a friss kiadás mindenképpen hiánypótló. Schmiedl Tamás énekes/gitárossal, azaz Smicivel beszélgettünk a nagy esemény apropóján.
Kezdjük is a legfontosabb hírrel: harminc év után végre ismét megjelenik a régóta nem kapható Fejfa helyett lemez. Tudom, hogy éveken keresztül hiába hadakoztatok az akkori kiadó jogutódaival, lehetetlen volt tőlük megszerezni a kiadási jogokat. Mi hozta meg az áttörést?
Elsősorban az, hogy nagyon elszántan, most vagy soha alapon, magam vettem kezembe az ügyek intézését. Minden volt kiadóval és jogutóddal újra párbeszédet kezdeményeztem, de történtek egyéb pozitív változások is. A Fejfa helyett album esetében például a korábban az EMI alá tartozó albumaink jogait megvásárolta a Universal Music, ami teljes fordulatot hozott. Sándor István személyében olyan partnert ismertünk meg, aki megértette és támogatta a Moby Dick zenekar újrakiadási törekvéseit és mindenben segítségünkre volt. Ő volt a kulcs a megoldásban és elsősorban neki köszönhetjük, hogy az EMI-os korszak klasszikus albumai előtt megnyílt az újrakiadás lehetősége. Bár ebben az interjúban elsősorban a Fejfa helyett albumról van szó, megragadnám az alkalmat, hogy köszönetünket fejezzük ki a többi Moby Dick-album újrakiadásának támogatásáért Joós Istvánnak a Magneotonnál és Forian Gabriellának a Sonynál.
Mit kell tudnunk az album újrakiadásáról? Történt-e valami utómunka a dalokon?
Egy renovációs remastert kapott a hanganyag. Mivel ez egy kimondottan jó hangzással bíró Moby Dick-lemez volt a maga korában, ami a mai napig is megállja a helyét, nagyon odafigyeltünk, hogy az eredeti anyag karaktere ne változzon meg. Tehát csak kicsit megsimogattuk, frissítettük, kicsit erőteljesebb, hangosabb, dögösebb lett.
A Fejfa helyett most először jelenik meg vinylen is. Anno, 1994-ben hogyhogy nem volt ilyen verzió és miért tartottad fontosnak, hogy most legyen?
A vinylpéldányszámok már a Fejfát megelőző albumoknál is fokozatosan csökkentek, és pont a Fejfa helyett album volt a vízválasztó, amit a kiadó már nem tartott érdemesnek vinyl formátumban is megjelentetni. A vásárlói igények teljesen a CD-hallgatásra álltak át, ami nagyon sokáig így is maradt. A legfanatikusabb vinylrajongók kivételével szinte el is felejtettük a vinyleket, már a lemezjátszókat is eladtuk. Személy szerint én nagyon örülök, hogy az utóbbi évtizedben reneszánszát éli és egyre nagyobb az igény újra a vinylek iránt. Ez egy mágikus, gyönyörű, nagyméretű hanghordozó, amit nemcsak hallgatni jó, hanem kézben tartani, birtokolni is felemelő érzés! A tisztánlátás végett azonban meg kell jegyezni, hogy a megnövekedett kereslet ellenére limitált, kis példányszámos megjelenésekről beszélhetünk, 300-750 darabról, erre viszont masszív igény van!
Az új verziót a Prometheus kiadó gondozza, ami mögött, ha jól gondolom, te magad állsz. Eszerint akkor vannak tervben esetleg egyéb kiadványok is?
Igen, lesz több újrakiadás, a Fejfa helyett csak a kezdet! A tervek szerint a Golgotáig bezárólag minden korábbi Moby Dick-album megjelenik majd, és mindenből szeretnénk vinyl formátumot is. Mindezek kivitelezésére alapítottunk egy saját lemezkiadót, a Prometheus Recordsot, mert csak így láttuk biztosítottnak, hogy maradéktalanul és a mi elvárásainknak megfelelően megvalósítsuk az elképzeléseinket. A cég ügyvezetője – és ezt szó szerint értsd, mert valóban rengeteg ügyet intéz – Schmiedl Balázs, aki nagyon sok munkát végez a háttérben, a shop megteremtése is az ő érdeme.
Várható a vizuális oldal megújítása, megextrázása valamilyen formában? Milyen merchtermékekkel készültök az újrakiadás kapcsán?
Az újrakiadások esetében elsődleges törekvés, hogy a frontborítók megegyezzenek az eredeti kiadványokkal, de a belső tartalmat, oldalakat, designt a lehetőségekhez és a szükségességhez igazítva fogjuk kialakítani, megtervezni. A legtöbb album esetében sajnos nincsenek meg az eredeti grafikai anyagok, így igen nehéz feladat a rekonstrukció, az újrateremtés. Pár albumhoz maradtak olyan anyagok, amit extra tartalomként fel lehetne használni, de még nem tudom, mennyire sikerül majd ezeket megvalósítani, hiszen sok szükséges technikai velejárója van és a költségeket is lényegesen emeli. Az már biztos, és ez elég extra lesz, hogy a Golgota vinylkiadása dupla lemez lesz! Azt gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy merch tekintetében sem apróztuk el a Fejfa helyett harmincéves jubileumi újrakiadásának megtámogatását, szinte „minden is" van! Érdemes ránézni a kiadói weboldalra, ahol pulcsik, pólók, pengető, táska széles választéka található!
Anno ez volt az első stúdióanyagotok, amin már nem Rozsonits Tamás, hanem Hoffer Péter ült a dobok mögött. Milyen volt vele stúdiózni?
Hoffer Péter nagyon tehetséges és fiatal dobos volt, aki új színt és megközelítést hozott a zenekar munkásságába. Szerzőként is kivette a részét a munkából, így nemcsak dobjátékával, hanem dalok írásával is hozzájárult a Fejfa helyett album létrejöttéhez.
Akkoriban igen komoly tempót diktáltatok, hiszen 1990 és 1992 között három album jelent meg, 1993-ban kijött az Atomtámadás koncertanyag, 1994-ben pedig a Fejfa helyett. Könnyen összeállt akkoriban egy-egy lemezanyag? Mi volt a helyzet ebből a szempontból a Fejfa helyett esetében?
Csak ezzel foglalkoztunk és tele voltunk ambícióval, ötletekkel. Sorban írtuk a dalokat és igen, azt kell mondanom, hogy könnyedén ment. Nem volt görcsölés. Fürödtünk a sikerben, ami az erkölcsi és anyagi elismerést is meghozta számunkra, és ez óriási hajtóerőt, doppingot jelentett. A Fejfa helyettnél annyi változott, hogy belekezdtem álmaim családi házának felépítésébe és nem tudtam olyan aktívan részt venni a dalszerzésben, mint a korábbi anyagoknál. Itt jött jól, hogy Hofinak voltak dalszerzési ambíciói is, így le tudta venni ezt a terhet a vállamról.
Zeneileg egyértelműen változást jelentett anno a lemez, hiszen sötétebb, súlyosabb lett a dalok hangzása a korábbinál. Ennek mi volt az oka? Tudatosan fordultatok ebbe az irányba vagy épp csak ilyen ötleteitek születtek?
Nem gondolnám, hogy tudatos volt, általában ösztönösen dolgoztunk. Persze mindig próbáltunk is valami újszerűt behozni a soron következő albumra. Ezt sem külső hatásra, tehát nem feltétlen erőltettük, hanem az önmagunkkal szemben támasztott belső igénynek megfelelve. A változásban nagy szerepet játszott a fentebb említett tény, hogy Hofi belépett a dalszerzők közé is, és neki teljesen másképpen kattogott az agya. Mi úgy szoktuk mondogatni, hogy dobosfejjel gondolkodott.
Hogy fogadták anno a rajongók a dalokat? Hol helyezkedett el a hazai színtéren a Moby Dick 1994-ben és ez változott-e a Fejfa helyett után valamilyen irányban?
A Fejfa albumnak nagyon jó volt a fogadtatása, amit a kereskedelmi adatok is alátámasztottak. Hatalmas turnékat bonyolítottunk, egyértelműen a vezető rockzenekarok közé tartozott továbbra is a Moby Dick.
A lemezen két vendég is szerepel: Csepregi Gyula fuvolázott, Kulcsár „Dyzma" Szabolcsnak pedig a Babilon narrációját köszönhetjük. Kik voltak ők és hogy kerültek a korongra?
Csepregi Gyula egy kiváló dzsessz-zenész volt, sajnos már nincs közöttünk. Amikor felmerült az ötlet, Rozgonyi Péter, a Fejfa helyett album hangmérnöke ajánlotta. Dyzma pedig jó haver volt, akivel mint rajongó és mint újságíró ismerkedtünk meg, aztán később saját zenekarával, a Ladybird's Bite-tal jó pár koncerten játszottak is a Moby Dick előtt. Tudtuk: jó mély hangja van, az kellett nekünk a bibliai narrációhoz! Többen ismerhetik a TotalCar autós műsorból. Egyébként nem elhanyagolható infó, hogy ebben a zenekarban gitározott Leo, azaz a Five Finger Death Punch alapítója, Zoltan Bathory.
Van személyes kedvenced az anyagról? Esetleg olyan dal, amit ma már nem annyira kedvelsz?
A címadó Fejfa helyett, a Babilon, a Romlott rendszer kimagasló dalok a mai napig.
Ez volt az utolsó lemezetek, ami a Quint kiadó gondozásában látott napvilágot. Milyen volt a kapcsolatotok a kiadóval? Megkaptátok tőlük a szükséges támogatást?
Nem voltak problémáink a kiadóval, legalábbis nem volt olyan, amire emlékeznem kellene. A váltásra egy soron kívüli album, a tulajdonképpeni nulladik Moby Dick-lemez, a Mementó kiadása kapcsán került sor, amire egy külső kiadótól kaptunk ajánlatot. Az album nem illett az EMI-Quint-es munkásságunk sorozatába, illetve más ötlete és finanszírozása volt, így kikértük magunkat erre a lemezre. Aztán úgy alakult, hogy nem találtunk vissza és másfelé vettük az irányt.
A Fejfa helyett dalai elég ritkán szerepelnek nálatok a koncerteken az utóbbi években. Várható ezzel kapcsolatban változás?
Most, a harmincéves Jubileum kapcsán Feja helyettes dalokkal erősítjük a koncertprogramot. Ugyan nem fogjuk eljátszani a teljes albumot, de elég erős esszenciát adunk belőle.
Az évek során valamilyen formában szerencsére a diszkográfiátok jelentős része újra beszerezhetővé vált, leszámítva az Indul a boksz, a Tisztítótűz és a másodlagos piacon tényleg csak aranyáron hozzáférhető Atomtámadás lemezeket. Akkor tehát van esetleg remény mostanában ezek újbóli megjelenésére is?
Igen, ahogy korábban már említettem, nem kronológiai sorrendben, de jönnek egymás után a klasszikus albumaink újrakiadásai. A következő a tervek szerint a Golgota lesz, de igyekszünk a többivel is. A kiadások sorrendjét sok olyan tényező szabja meg, amikhez igazodnunk kell.
Tavaly év végén meglehetősen sokat koncerteztetek. Hogy sikerült a turné?
Igen, elég rendesen belehúztunk! Szeretünk koncertezni, főleg így, hogy érezzük magunkon a közönség szeretetét és támogatását! Kimagasló látogatottság mellett zajlottak a koncertek, mi maximálisan elégedettek vagyunk és végtelenül hálásak, hogy ilyen közönségünk van!
Mik a zenekar tervei 2025-re? Új dalok várhatóak valamikor?
Ha a koncertek helyett az otthoni csendesebb zenekari munkát választjuk, talán már be is fejezhettük volna az új Moby Dick-albumot, mert nagy vonalakban már közel egy éve készen vagyunk. Utolsó simítások, egy-két szöveg véglegesítése és a stúdiózás befejezése van még hátra. Már tartunk ott, hogy ebből 2025-ben mindenképpen új lemeznek kell lennie! Egy új dalt, vélhetően a címadót, az Ikaroszt már játszottuk a koncerteken, ami szerintem nagyszerű dal, de zeneileg nem meghatározója az új albumnak. Sokkal gyorsabb és vadabb lesz, támad a thrash!
Hozzászólások
Lehet, de a nagyközönség nem így ismeri. És ha azt akarom, hogy a többiek tudják, hogy kiről beszélek, akkor az ismert nevét használom.
Hiába ismerem régóta Elton Johnt, akkor sem Reginald Kenneth Dwight néven fogok hivatkozni rá, hozzáfűzve, hogy mellesleg énekel is a haverom.
Ha nekem Kulcsár „Dyzma" Szabolcs, akkor nem teszem hozzá, hogy a Totalcar-os csóka, mert a többségnek így sem lesz meg, hogy kiről van szó. Ha meg azt akarom, hogy tudják, akkor Winkler Róbert néven említem, ahogy pl. a Totalcar olvasók, nézők is ismerik.
Na mindegy, érdekességnek jó lesz a történet, "eltesszük humorosba", ahogy mondani szokás.
Szerintem ennél jóval prózaibb: elég régre nyúlik vissza az ismeretségük és anno Smici 99%, hogy a polgári nevével (illetve a Dyzma becenévvel) ismerte meg Szabolcsot, ezért használja ma is ezt.
Szerintem nem meri vagy akarja felvállalni a régi havert a mostani kispajtások előtt.
Erre én is gondoltam, miután mindenki elmondta, hogy Kulcsár Szabolcs az ugyanaz. Meglepő, hogy nem emlegetik az ismertebb nevet.
Bizony. Anno nem tűnt fel, mert még nem "ismertem" Winklert, de hiszed vagy sem, pár évvel később az egyik újrahallgatásná l egyből feltűnt és lett is volna benne logika, mert akkor már tudtam, hogy ismerték egymást Smiciékkel. A booklet segítségével aztán beigazolódott a tippem/sejtésem, bár ahhoz ugye azt is tudni kell, mi Winkler születési neve. :)