Shock!

május 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Green Carnation: zölden rohadó norvég szegfű

Green CarnationA Green Carnation immár 15 éve létezik, lemezein mindig érdekes hangulatú rock/metal muzsikát szolgáltatva. Idén egy lágyabb, akusztikus hangszerelésű albummal lepte meg rajongóit a norvég banda.

A csapat főnöke, a sok más zenekarból is ismert Tchort (azaz Terje Vik Schei), készségesen válaszolt kérdéseinkre – még tavaly ősszel.

Az első mailemre automatikus válasz jött, jelezve, hogy augusztus végéig nem vagy elérhető. Nyaraltál, vagy valamelyik zenekaroddal voltál úton?

Természetesen koncerteztem a csapataimmal, többek között a Hole In The Sky fesztiválon is felléptünk Bergenben, a Behemoth, a Nile, az Obituary, stb. társaságában. A bulik után még pár napig ott maradtunk, hogy megnézzük a programokat, és jól érezzük magunkat a fesztiválon.

Hány csapatban vagy projektben szerepelsz jelenleg? A Green Carnation a fő csapatod, vagy mindegyik zenekar ugyanolyan fontos?

Jelenleg három csapatban ténykedek: Carpathian Forest, Blood Red Throne és persze a Green Carnation. Mindegyik zenekar egyaránt fontos számomra, de jelenleg a legfőbb projektem saját produkciós irodám, a Sublife Productions megalapítása. A Sublife céget Kjetil Nordhus (GC énekes) és jómagam fogjuk vezetni, és csapataink (a Trail of Tears-t és a Chain Collectort is beleértve) menedzselésével foglalkozunk majd. De szervezőirodaként, kiadóként (Green Carnation, Hatepulse, stb.) és Norvégián belül terjesztőként is fogunk tevékenykedni.

Hány éve vagy aktív része a zenei életnek? Hogy és mikor kezdted el ezt az egészet?

Nagyon korán kezdtem zenélni, de 15-16 éves koromig nem voltam zenekarban. Pár barátommal, akikkel egyezett az ízlésünk – akkoriban olyan metal csapatokat hallgattunk, mint pl. a Metallica, Slayer, Anthrax, SOD, stb. – végül összehoztunk egy zenekart. Feldolgozásokat játszottunk, próbáltuk kiismerni a hangszereket, ilyesmi. Később elkezdtünk saját dalokat írni, aztán lassan komolyra fordult a dolog. Mellesleg azóta is zenél mindenki a társaságból, de már külön csapatokban.

Milyen fogadtatásra talált a 2004-es Green Carnation album, a The Quiet Offspring?

Nagyon jók voltak a visszajelzések. Újra kiváló kritikákat kaptunk, mind a médiák, mind a rajongók részéről. Volt jó pár koncertünk is, és sokat játszottunk az Offspring lemezről, és élőben is jól lejöttek a nóták.

Produkáltatok már pár meglepő lemezborítót. Kinek az ötlete volt a The Quiet Offspring frontképén látható kis figura?

A borító, és így a rajta szereplő alak is Niklas Sundin agyának szüleménye (azaz offspring angolul). Ő csinálta az első két lemezborítónkat is, és ez alkalommal is remekelt.

És az előző lemez (A Blessing In Disguise) borítóján szereplő kissrác tényleg a fiad?

Igen, ő a kisfiam, Damien.

Milyen idős most? És mit gondol arról, hogy szerepelt “apu zenekarának” lemezborítóján?

A nyáron volt 6 éves. A képen kb. 3 vagy 4 volt. Meg szokta mutogatni a lemezborítót a vendégeinknek, elmeséli, hogy az bizony ő a képen, de nem hinném, hogy leesett neki, hogy a lemezzel együtt az ő képe is több mint 10.000 ember otthonában megtalálható.

Kinek az ötlete volt a Green Carnation (= Zöld Szegfű) zenekarnév? Van valami rejtett jelentése? És nem zavaró, hogy nagyon hasonlít a “reincarnation” (= reinkarnáció) szóra?

Hát, tényleg eléggé úgy hangzik… A nevet még a korai időkben találtuk ki, kb. 1990-ben. Nagyon fiatalok voltunk és akkor még death metalt nyomtunk. Valahol olvastuk, hogy a “carnation” szó jelentheti ugyanazt, mint a “carnage” – azaz “mészárlás” vagy “vérfürdő”. És mivel Carnage nevű banda volt már, mi a Carnationt választottuk. A “green” pedig arra utalt, hogy a lemészárolt tetemek húsa zöldesen rohad. A nevet viszont azért tartottuk meg máig, mivel aránylag eredeti, és jelenthet egy igen ritka virágot is.

Milyen gyakran lép fel a csapat? Gyakran játszotok akusztikus bulikat?

Volt már pár akusztikus fellépésünk, de a legtöbbször teljes felállásban lépünk színpadra. Nem játszunk túl gyakran, de azért az évi 12-25 koncert összejön. Mindig az a probléma, hogy sokan extrém metal csapatnak hisznek minket – főleg az én hátterem miatt – és a szervezők is túl keménynek hisznek minket. Az extrémebb irányzatok közönsége szerint pedig túl lágy a muzsikánk.

Mit tudnál mesélni a hamarosan megjelenő (azóta már megjelent) akusztikus lemezetekről? Csak új dalok lesznek rajta, vagy pár régebbi szerzeményt is áthangszereltek?

A lemezt a zenekar fennállásának 15. évfordulójára terveztük, és eredetileg pár új dal lett volna rajta, néhány régebbivel és feldolgozással karöltve. Azonban végül csak új dalok kerültek a lemezre.

Az Opeth “Damnation” című akusztikus lemezének sikere is rásegített arra, hogy ti is lágyabb hangszerelésű lemezt adjatok ki?

A mi akusztikus lemezünk más jellegű. A dalaink “csupaszabbak”, és a lemez produkciója sem olyan csiszolt, mint az Opeth albumé. A Damnation hatalmas lemez, de mi másra törekedtünk. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk az akusztikusra áthangszerelt saját nóták és a feldolgozások kapcsán, amelyeket bónuszként használtunk bakeliteken és DVD kiadványunkon. Ezt a gondolatot vittük most tovább: csináltunk egy végig akusztikus albumot.

Inspirál titeket a természet zeneszerzéskor?

Igen, biztosan. Nem töltök túl sok időt a természet lágy ölén, de mivel a városon kívül élünk, az körülvesz minket. És természetesen az embert inspirálja a környezete. Norvégiában az ősz a legszebb, sok különféle színével – olyasmi, mint az első két lemezünk borítója.

Azért érdekelt ez, mert szerintem az “A Blessing In Disguise” lemez egész hangulatát áthatja a tél. Nem nagyon tudom napos nyári délutánokon meghallgatni. Az a lemez számomra a rövid napokat és a hosszú sötét éjszakákat jelenti. Eleve ilyennek terveztétek azt a korongot?

Nem, amikor a dalokat írtuk, még nem ez volt a terv. Azonban amikor a borítón és a grafikán dolgoztam, bejött ez az érzésvilág. Kitaláltam, hogy a borító fehér jellegű téli képekből álljon. A lemez egésze is igen hideg, és ezért úgy érzem, hogy nagyon jól passzol hozzá a külcsín.

Mondanál pár szól a honlapotokról letölthető videoklipről, ami a “The Boy In The Attic” dalhoz készült? Úgy tűnik, mintha házilag készült volna, de igen jól sikerült darab. Be tudtátok juttatni a tévébe is esetleg?

A brazil MTV nemrég elkérte tőlünk azt a klipet, és ha jól tudom, a norvég tévé is leadta, illetve néhány internetes portálon is szerepelt. Igazán alacsony költségű video – azaz mondhatni nem is járt vele semmi kiadás. Előtte sosem próbálkoztam video editálással, de gyorsan kiismertem a programot, miközben csináltam a klipet. Ami kellett hozzá, azt a közeli erdőben vettem fel. Igen jó hangulata lett, passzol a dalhoz.

A “The Quiet Offspring” albumhoz készült valami video?

Szerettünk volna pénzt szerezni egy klip készítéséhez, de nem sikerült összeszedni az összeget. Tehát nem.

Melyik a kedvenced saját dalok közül?

A kedvenc saját nótám… Talán a “Light of day…”-t vagy a “The Boy In The Attic”-et mondanám. Mindkettő határozottan magán viseli a Green Carnation stílusjegyeit, azt az irányt, amit én szeretek.

Ki Myron és Cole? (A Myron and Cole c. dal címében szereplő figurák?)

Ők Stein Roger (a dalt író basszusgitáros) barátai, ha jól tudom. De természetesen nem ez az igazi nevük.

A Blessing lemezen hárman, de a Quiet Offspring albumon már hatan szereztétek a dalokat. Könnyen közös nevezőre juttok, vagy nehezebb így együtt dolgozni?

Hát, valóban nem egyszerű a dolog. Eléggé különbözünk egymástól, mind emberileg, mind zenei hátterünket és ízlésünket tekintve is. Általában külön írjuk meg a dalokat, mindenki magának, majd később a stúdióban együtt dolgozzuk ki a részleteket.

A zenétekben sok különféle stílus elemei lelhetőek fel: a hetvenes évek rock zenéje, északi jellegű dallamok, progresszív és szimfonikus beütések…. Ez alapján biztosra veszem, hogy a zenei ízlésed is igen szerteágazó. Milyen végleteket találni a CD-gyűjteményedben? (pl. ABBA és Marduk lemez egymás mellett…)

Hát, bárcsak szélesebb zenei látókörrel rendelkeznék! De valójában főleg extrém zenéket hallgatok, leginkább death metalt. Alig van 70-es évekbeli progresszív zeném. Ha valami befolyásolt is abból a korszakból, akkor az régebben volt. Amikor fiatal koromban édesapámmal éltem, ő hallgatott Led Zeppelin, Nazareth, Pink Floyd, Genesis, és hasonló lemezeket. De nem igazán vettem át a zenei irányultságát, viszont neki tetszik a zene, amit írok.

Mi volt az eddigi legjobb élményed a színpadon (akár a Green Carnationnel, akár más csapattal)?

Elég nehéz kérdés, mivel minden évben számos fellépésem van különféle csapatokkal. Ami mindenképp említésre méltó, az a júniusi Carpatian Forest koncert Kolumbiában, Bogotában.

Mivel foglalkozol a zenélés mellett? A Sub Life Productions a saját céged?

Igen. Mostanában alapítottuk. Többet megtudhattok rólunk és az általunk képviselt művészekről, ha meglátogatjátok internetes oldalunkat: www.sublifeproductions.com

2004-ben felléptetek Budapesten is a Green Carnationnel. Mikor jártok újra errefelé?

Bármikor, ha hívtok!

Mit csinálsz, ha befejeztük az interjút?

A kisfiamnak lassan ágyban a helye. Csak előbb el kell rángatnom az X Box elől, és ki kell rugdosnom a kis haverjait.

Az utolsó kérdésünk: Mi az élet értelme?

Számomra korábban a zene volt, de most már a család és a zene. Ebben a sorrendben.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.