Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Concerto Music: „A magyar közönség egyszerűen konzervatívabb” (1. rész)

0810concerto1A Shock!-olvasók egy része erre életkori okokból már nem emlékezhet, de 1996. december 10-én, a Madball és az Ignite közös budapesti koncertjével új korszak kezdődött a súlyos zenék hazai színterén: az e bulival zászlót bontott Concerto Music jóvoltából megkezdődött a kisebb, klubszintű előadók rendszeres felléptetése Magyarországon, ami korábban csak szórványosan fordult elő. Kosinszky Gábor és Medvegy László azóta bőven százas nagyságrendű zenekar fellépését szervezte meg akár önállóan, akár különböző fesztiválokra, és az idei húszéves jubileumra is számos érdekességgel készülnek. Velük ültünk le egy alapos beszélgetésre, amelyet terjedelme miatt két részletben közlünk a héten – ez itt az első felvonás.

Húsz éve, a Madball koncertjével kezdődött meg a máig is tartó sorozatotok. Azóta elég sok minden változott a zeneiparban és a koncertpiacon. Mai fejjel újrakezdenétek?

Kosinszky Gábor: Igen. De annak idején tényleg nagy kihívás volt ez az egész. Úgy kezdődött a sztori, hogy elkezdtünk klubozni, heten, mint a gonoszok, mert csak ennyien tudtunk annyi pénzt összeszedni, hogy elindítsuk a Riff-Rööfff Rock Klubot. Itt pár év alatt mindenkivel dolgoztunk itthonról a Black-Outtól kezdve a Sing Singen át a Beatricéig, a nemzetközi bulik pedig a következő szintet jelentették. És egyben persze betöltöttünk vele egy létező űrt is, hiszen hiába voltak Magyarországon akkoriban már rendszeresen nemzetközi koncertek, ezek elsősorban magasabb szinten mozgó, arénákat megtöltő előadókat jelentettek. Rendkívül izgalmas volt a kezdeti időszak, és gyakorlatilag egyik buli hozta a másikat. Valóban a Madball volt az első koncertünk 1996 decemberében, de igazából az Anathemát már kicsit korábban lekötöttük a következő év májusára, utóbbi révén pedig jött a The Gathering, a Tiamat és a többi. Ez a vonal közelebb is állt hozzánk, de mivel a Madball-koncert révén elindult a mozgolódás, az akkor nagyon pulzáló hardcore-közösség is megtalált bennünket, hiszen a koncertekhez nemcsak helyszínekre, hanem tőkére is szükség volt. Így a Sedative Bang zenekar, illetve a környékükön mozgolódó arcok segítségével fél év alatt összejött egy csomó HC-koncert is az Earth Crisistól a Turmoilig.

Ekkor már láttátok, hogy érdemes ezt a nemzetközi vonalat úgymond életvitel-szintűen is csinálni?

K.G.: Persze, főleg, hogy előtte is a sima klubozásból éltünk a hét négy-öt napján élőzenés bulikkal, illetve az egészhetes nyitvatartással. Ilyen szempontból tehát már a Riff-Rööfff is professzionálisan működött. Miután pedig bejöttek a képbe a kinti zenekarok, még inkább teljes embert kívánt a dolog.

Hogyan változtak a közönség szokásai az évek során?

Medvegy László: A közönség is követte a zenei színtér kiszélesedését, így kicsit felaprózódott a különböző koncertekre jutó átlaglétszám. A '80-as években például annyira kevés külföldi előadó koncertezett idehaza, hogy ha eljött egy nagy zenekar, arra tényleg mindenki elment a hardrockertől kezdve a thrasherig. Ma viszont már mindenki megtalálja a neki való zenekarokat, hiszen nagyon kevés kivételtől eltekintve azért többé-kevésbé mindenki eljut Magyarországra – ha nem is a csúcson, de a második hullámban már majdnem biztosan.

0810concerto2K.G.: A hiánygazdaság idején ha az Andrássy – akkor Népköztársaság – úti boltba Adidas-tréning érkezett, mindenki ott állt sorba, ma meg mindenütt mindenből válogathatsz – szerintem ezzel a példával lehet ezt érzékletesen leírni. Viszont úgy tapasztaljuk, hogy ezzel együtt is létezik egy 10-15 százalékos réteg, amelyik mindenen ott van, és életmódszerűen űzi ezt az egészet. Ők azok, akik a gitárzene hívószóra azonnal megindulnak, és bármi az, illetve bárhol rendezik, jegyet váltanak a legkisebb underground koncerttől kezdve Steve Vaiig. Ilyen emberekből kellene sokkal több, és nemcsak azért, hogy mi jobban éljünk (nevet), hanem mert a piac telítetté, dússá válása nem feltétlenül ugyanúgy ment végbe Magyarországon, mint nyugaton vagy akár a cseheknél. Ott azért lényegesen többen élik életmódszerűen ezt az egészet.

Miből fakad ez szerintetek? Gazdasági okokból, vagy az eltérő kulturális-szociális háttérből?

K.G.: Szerintem mindkettő közrejátszik. A lengyeleknél például sosem tiltották be a jazzklubokat, még az átkosban sem. Nem csak fentről irányított kulturális élet létezett náluk, pedig jóval keményebb diktatúrában éltek mondjuk a '80-as években, Jaruzelski alatt, mint mi. De az ilyesmikbe akkor sem nyúlt bele a hatalom azon a szinten, mint nálunk, legfeljebb odaküldte a saját strómanjait is. Emiatt aztán nem is kellett olyan mélyről újraéleszteni ezt az egészet, mint mondjuk nálunk, és most nem kizárólag a rockról beszélek, hanem bármiféle élőzenéről. Tehát a lengyeleknél, a cseheknél is sokkal erősebben benne van a köztudatban, hogy ez a kultúra része, a kikapcsolódás egyik formája.

És akkor erre jön még rá a magyarországi gazdasági szabályozás...

K.G.: Abszolút. Egy vicc, hogy az egész régióban nálunk a legmagasabb az áfa, és ugyan a fesztiválokra a 18 százalékos kulcs vonatkozik, néha egyszerűen nem dönthető el, te megfelelsz-e ennek vagy sem. A törvényhely alapján talán ráhúzható a rendezvényedre, hogy fesztivál, hiszen bizonyos együtthatók alapján annak minősül: vélelmezni kell a legalább ezer fős nézőszámot, egyfajta szolgáltatás/jegyár konstrukciót, és így tovább. Viszont nem egyértelmű, miért nem tartozik minden ide, ami szabadtéren van nyáron itt is, ott is, amott is. Ilyenkor az ember kérhet NAV-állásfoglalást, amire vagy jön használható válasz, vagy nem, aztán vagy megjátszod a dolgot, vagy nem...

Mennyiben változott a helyzet, ahogy az évek során további szereplők is becsatlakoztak mellétek ezen a szinten? Gondolom, ezáltal is nehezebb lett...

K.G.: Persze. Valahol egyébként a legtöbben a mi köpönyegünkből bújtak ki, és mára már nagyjából azért letisztultak az irányok, de őszintén szólva sokszor a tökünk tele volt vele, hogy mindenki ugyanazokat az előadókat próbálta megcsinálni, akiket mi is, mondván, azok már bizonyítottak... Kicsit olyan ez, mintha a csajunkat szeretnék el, akkor meg pláne érzékenyen érinti az embert, ha valakinek ez a megélhetése.

0810concerto4

Én a fentiektől függetlenül is úgy tapasztalom, hogy mintha idehaza számos újdonság csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem ütne be. Ott van például két, korábban általatok Magyarországra hozott csapat, a Volbeat meg az Alter Bridge, akik Nyugat-Európa egyes részein már simán arénákat töltenek meg, de 5-6 ezer embert lazán behoznak bárhol. Nálunk ehhez képest lényegesen kisebb érdeklődést váltottak ki, miközben mondjuk a Sabatont akár évente kétszer is simán vissza lehet hozni sikeresen. Miért?

M.L.: Szerintem a magyar közönség egyszerűen konzervatívabb. Az újdonságok első hullámban sosem jutnak el hozzánk, csak a legnagyobb, elsősorban amerikai produkciók törnek be a magyarországi köztudatba viszonylag gyorsan. Ilyen volt például annak idején a Korn vagy a Limp Bizkit, de hát ezek mögött eleve olyan háttéripar dolgozott, hogy cunamiszerűen működtek, és itt is hype kerekedett körülöttük. A kisebb, klubszintről induló zenekarok, mint például a Volbeat, nem tudták hozni nálunk ezt a nagy szintugrást. Ez talán tényleg erre a konzervatívabb hozzáállásra vezethető vissza.

K.G.: És talán még az is közrejátszott benne, hogy nincs olyan csatorna itthon ezeknek a zenéknek, ami a diehard fanokon túl egy szélesebb réteget is el tudna érni.

M.L.: Valóban volt egy nyolc-tíz éves médiahiány, amikor sehol sem tudtak megjelenni még ezek a játszható zenekarok sem. Hiszen egy Volbeat például tényleg simán elférne a rádióban... Így aztán Bécsben most a Stadthallében játszanak, ami ugye a Papp László Sportaréna megfelelelője, nálunk még pár éve egy kellemes Petőfi Csarnok jött össze rájuk.

0810concerto7

Szervezői szempontból nehezíti vagy könnyíti a helyzetet ez az említett konzervativizmus a közönség részéről?

K.G.: Is-is, de általában azért inkább könnyíti, mert ehhez legalább tudsz igazodni. A működő, jól megalapozott, bejáratott előadókat vissza lehet hozni: ilyen nekünk például a Hammerfall vagy a Kamelot. Aztán persze minden évben belefutunk valamibe, hogy na, kicsit próbáljunk ki mást is, és akkorát égünk, mint a ház! (nevet) Erre persze rá lehet vágni, hogy a My Bloody Valentine-t nem nekünk kellett volna elhozni, de hát érted, igazából mindenki leszarja, ki a szervező... Szóval nem igazán hiszek benne, hogy más jobb csatornákat talált volna a rajongókhoz, és többen lettek volna, ugyanis szervezőként ennél jóval uniformizáltabb utakon juttatjuk el a hírt a vásárlókhoz. Vagyis ez nem műfajspecifikus kérdés... Az igény tehát mindenképpen megvan bennünk az újra, de inkább legyintünk, és iszunk egy sört! (nevet)

M.L.: Elengedjük a dolgot...

K.G.: Az előadóval is nehéz megállapodni, mikor nem tudod kétszáz fős oda-vissza pontossággal belőni, milyen nézőszám várható egy bulin, és négyszáz ember ugyanúgy lejöhet rá, mint kétezer. Persze bárki kérdezheti, hogy miért a válság idején próbálkoztunk ezzel vagy azzal, viszont hiába kezdődött a válság 2008-ban, nálunk csak évekkel később csapódtak le a hatásai, mert egy ideig még hajtotta az embereket, hogy a megszokott módon elmennek a koncertekre. Én most azt mondom, hogy ha nincs válság, a pecsás Volbeat lehet, hogy legalább megáll a lábán.

M.L.: Megállt az...

K.G.: Megállt? Nem emlékszem így hirtelen, de mindegy is, mert a nézőszám mindenképpen csalódást jelentett. Ugyanakkor a másik oldalról az is jogos kérdés lehet, hogy miért akkor akartuk újra bevezetni itthon a Queensryche-ot, amikor még csak egy lemezt készítettek az új felállásban. És kábé én is jobb borítót meg sajtófotót készítettem volna nekik az akkoriaknál... Szóval eleve nehéz meghatározni, mit írhatsz a válság számlájára, és mi volt inkább mellélövés. Mindenesetre áthidalhatatlan veszteséget sosem szenvedtünk el: ha valami bukott, azt a másik buli általában pótolta. Ha benne vagy ebben az egészben, és reálisan számolsz, el lehet kerülni a katasztrofális buktákat. De azért hat-hét évente megtörténnek a drámáink: jön egy elmaradás, netán összedől a PeCsa. És amikor a zenekar viszi a pénzt, a közönség pedig visszaköveteli, és amúgy is károk vannak, olyankor nagyon nehéz.

0810concerto5

Ezekben az esetekben általában mindenki profi szervezővé avanzsál, és a kommentekben jobbnál jobb ötletek jönnek: ha összedőlt a helyszín, át kellett volna tenni ide vagy oda, ha valamelyik zenekari tag kidőlt, akkor akusztikus koncertet kellett volna adniuk, satöbbi-satöbbi... Tényleg ennyire egyszerű ez?

K.G.: A szerződéseket értelmezve ezek a dolgok általában nem szerepelnek bennük tételesen. Elsődlegesen a szándék a kérdés: megvan-e még a zenekarban az a kicsit underground hozzáállás, miszerint én itt vagyok, a falon túl pedig vár rám a közönségem.

M.L.: Az is kérdés, hogy te mint szervező elfogadod-e például azt, hogy egy teljes koncert helyett kapj egy ülős-akusztikusat. Mert én például lehet, hogy egy ilyen lehetőségre konkrétan nemet mondanék. Ebben az esetben is garantáltan az lesz a vége, ami elmaradás esetén lenne: egy csomóan elégedetlenül követelik vissza a jegyárat. Ha nagyon genyó vagy, persze széttárhatod a karodat: itt voltak, kiálltak, zenéltek! (nevet) Csak érted, az ember szeretne egy hét meg két hónap múlva újabb koncertet szervezni. Szóval bonyolult ez az egész. Egy turnéban lévő zenekar esetében nagyon összetett ügy a lemondás, a kompenzálás, és számtalan együtthatót kell mérlegelni. És eleve marha nehéz bármit is átverni a menedzsmenteken.

K.G.: Én azt mondanám: egy ilyen helyzetben is az a legfontosabb, ami például 2006-ban, a Whitesnake-nél megvolt, most, a Rockmaratonon a Megadethnél pedig egyáltalán nem. Ez pedig a kommunikáció. Az, hogy gyere be, kedves szervező, adott egy helyzet, valahogy oldjuk meg. Nyilvánvaló: ha egy adott helyszín aznap összedől, még így sincs sok játéktered. A Whitesnake is éppen a saját kárát mérte fel, de legalább megvolt bennük a szándék, hogy kitaláljuk, hogyan tovább. Vagyis attól, hogy valaki egy amerikai menedzsmenttel, londoni booking ügynökséggel dolgozó, nagynevű zenekarban játszik, és ott van vele a turnémenedzser meg a kiadó embere, még lehet alapvetően muzsikus. Dolgozhat benne így is a késztetés, hogy azért vagyok itt, mert X év után meg akarom ismét szeretgetni a közönségemet. Magyarán: semmi sem tiltja, hogy valaki jófej legyen, tizenkilencre lapot húzzon, és lépéseket tegyen annak érdekében, hogy nem várt kellemetlenségek ellenére is legyen koncert. Szemben azzal, amikor az illető hátradől, és csak rámutat a szerződés egy adott pontjára... Egyébként most a helyszín variálásáról eszembe jutott, hogy a 2004-es Europe is nagy melléfogásnak bizonyult. Oda akár ezer emberrel is többet vártunk.

M.L.: Igen, ott még nagyon frissen kezdtek el megint együtt zenélni, és nem ágyaztak meg kellően a dolognak.

K.G.: Azért említettem most éppen ezt a bulit, mert eredetileg ugye azt is a PeCsa szabadterén rendeztük volna. Ugyanilyen meleg volt, mint most, de vihart jósoltak, és a vártnál lényegesen kevesebben jöttek el, így aztán bevittük a terembe. Közben pedig odajött hozzám egy csaj, és visszakövetelte a jegy árát, mondván, hogy itt kurva meleg van! (nevet) Kimutattam neki a dohányzórészből: kint zuhog, és ha ott lennénk, amiatt követelnéd vissza a pénzedet, mert szarrá ázol. De nemcsak te, hanem még további ezer ember is... Na, ilyenkor mondom, hogy ha ilyen a diehard fanok fölötti létszám, akkor inkább ne is jöjjenek! (nevet) Arra a koncertre amúgy kaptunk olyan fikát is, hogy biztos a kormány pénzelte, mert pár héttel korábban csatlakoztunk az Európai Unióhoz is...

A beszélgetés második részét itt olvashatod, benne további sztorikkal arról, kikkel volt kiemelten könnyű vagy nehéz együtt dolgozni, de szó esik benne a budapesti koncerthelyszínekről és arról is, vajon miért nem nőtte ki magát Magyarországon is egy olyan méretű metalfesztivál az évek során, mint a Masters Of Rock vagy a Metaldays.

 

Hozzászólások 

 
+1 #19 bergama 2016-08-24 09:26
Ah, az az Earth Crisis-Turmoil maraton igencsak emlékezetes, közel 20 év távlatából is. Jó, hogy annak idején ebbe a vonalba is belekóstoltak a concertós fiúk.
Idézet
 
 
+2 #18 Horgh 2016-08-16 14:48
Idézet - Assassin:
Concerto, tavasszal hol maradt a Symphony X? Nem ízlést kell kiszolgálni, hanem ízlést kell formálni... :-/


Ha pedig buko lesz, szivesen kifizeted a veszteseget, ugye?
Idézet
 
 
+3 #17 NOLA 2016-08-16 12:30
Idézet - Iván norbi:
Angra,spiritual beggars,c.o.c.,mastodon

+ Clutch, Orange Goblin, AIC, Gojira, High On Fire...... :-)
Idézet
 
 
+2 #16 Draveczki-Ury Ádám 2016-08-12 06:16
Idézet - RobertThorn:
De erre példa a cikkben a Whitesnake koncert, és az, hogy _kölcsönös_ jófejséggel kezelhető az ilyen szitu is. És akkor nincs botrány.

Bőven volt pampogás akkor is, csak még messze nem volt ennyire kiterjedt a netes nyilvánosság, másrészt senki sem állt ki sehol sem felhergelni a hoppon maradt nézőket. :)
Idézet
 
 
-3 #15 Assassin 2016-08-11 20:48
Concerto, tavasszal hol maradt a Symphony X? Nem ízlést kell kiszolgálni, hanem ízlést kell formálni... :-/
Idézet
 
 
+2 #14 RobertThorn 2016-08-11 15:45
Ádám, nem kifejezetten a Megadeth koncertre gondoltam a hozzászólásomba n, hanem általánosságban , olyan zenekarokra, akik úgy mondanak le egy koncertet, hogy valójában azt meg lehetne tartani.
A közönségnek is nyilván számolni kell vele, hogy a számukra oly szent és sérthetetlen rockkoncertjein is bármikor lehet vis maior. De erre példa a cikkben a Whitesnake koncert, és az, hogy _kölcsönös_ jófejséggel kezelhető az ilyen szitu is. És akkor nincs botrány.

És akármit mondotok, ha egy átlag koncertlátogató nak választania kellene, hogy probléma esetén elmaradjon e egy koncert, vagy inkább korlátozott körülmények között nézze meg azt, az utóbbit fogja választani - pláne annak fényében, hogy néhány legendánk bármely pillanatban leteheti a lantot, bármilyen szomorú ezt hangosan kimondani.
Pl: Üssetek meg, az első Korn koncert a Szigeten szerintem is botrányszar volt, de ami számot még rendesen játszottak el, azoknak én azért még most utólag is örülök.
Idézet
 
 
+8 #13 Draveczki-Ury Ádám 2016-08-11 15:20
Idézet - RobertThorn:
És akkor ott kötünk ki, hogy a zenekar erkölcsi csődje, lehet szép lassan anyagi csődben is materializálódh at. Mert köcsög emberekkel (és azok termékeivel) nem akarnak az emberek foglalkozni.

Anélkül, hogy egy kommentben akarnék állást foglalni a Megadeth kontra Rockmaraton témában, azért azt jegyezzük meg: nem ez volt az első koncert a magyar rocktörténelem folyamán, amely elmaradt, és nyilvánvalóan nem is ez lesz az utolsó. Sőt, ha szerencsére nem is gyakran, bizony ilyen aznap/utolsó pillanatban elmaradt koncertek is akadnak néha: a cikkben Kosiék által is emlegetett Whitesnake, netán a 2002-es Iced Earth ugyanígy a célegyenesben hiúsult meg, igaz, más-más okokból.

Másrészt akármilyen arc is Mustaine, illetve akármi is történt vagy nem történt Dunaújvárosban, a zenekarok többségéhez hasonlóan a Megadeth sem szokott koncerteket lemondani órákkal/percekkel a tervezett színpadra lépés előtt, szóval ne csináljunk úgy, mintha ez náluk rendszeres lenne. Vagyis attól, hogy itt most becsúszott egy ilyen szerencsétlen vis maior/miegyéb, még felesleges a zenekar végleges erkölcsi és anyagi csődjét vizionálni. Az egy másik kérdés, hogy az itthoni reputációjuk helyrehozhatatl an károkat szenvedett, és most biztos jó ideig nem hozza őket senki Magyarországra (sőt, én akár fogadni is mernék rá, hogy soha többé nem lesz nálunk Megadeth-koncert).
Idézet
 
 
+6 #12 RobertThorn 2016-08-11 15:14
Senki nem várja el, hogy a zenekarok ingyen játsszanak. De ha valaki már vállalta azt, hogy fellép valahol, álljon érdekében, hogy az ott lévő közönség ne csalódva térjen haza. A Csapda is meg a Meshuggah is felismerte, hogy ott van az orruk előtt egy előnyös szitu, mert kedvezhetnek is egy rakás embernek (akik amúgy nem láthatnák őket), meg mellékesen pénzt is tudnak keresni. És ezek mellett valójában el lehet viselni azokat a bosszúságokat, amit a pluszkoncert adminisztratív oldala, vagy időigényessége jelent (mert ugye tölthetnék azt az estét pihenéssel is), illetve minden olyat, amit keményre vasalt fehér inggel és nyakkendővel szokás menedzselni. Mindenki csak nyer az ilyen üggyel. Csak akarni kell.
Idézet
 
 
+5 #11 RobertThorn 2016-08-11 14:58
Én azért nem becsülném le a jófejség hatását a sok keményen és szárazon megfogalmazott illetve betartatott szerződések mellett.
A nem metálos munka világában sem ismeretlen fogalom az ügyfélelégedett ség mérése, sőt, elég nagy mumus.. És speciel egy metálkoncert szerződésében a koncertlátogató az ügyfél. Mármint a zenekar ügyfele.
A zenekar _jogosan_ mutogathat a szerződésének ilyen olyan pontjaira, hogy heló, ez itt nem teljesült, szevasz, léptünk is le (ráadásul a gázsi valamennyi részével - ahogy a szerződés erről (nem) rendelkezik), függetlenül attól, hogy van-e workaround vagy sem.
Viszont ekkor a koncertlátogató jogosan érzi magát úgy, hogy a szolgáltatás, amire befizetett, az magasan szart bele a pofájába. S ennek hangot is ad majd az ügyfélelégedett ség szócsöveiben: közösségi siteok, sajtó, direkt nem fog elmenni a művész urak következő koncertjére, elvből már csak letölteni fogja a zenekar anyagait, vagy akárcsak egy cifra kurvaanyázás a színpad előtt - kinek melyik a stílusa, ez mind eszköz a véleménynyilván ításra.
És akkor ott kötünk ki, hogy a zenekar erkölcsi csődje, lehet szép lassan anyagi csődben is materializálódh at. Mert köcsög emberekkel (és azok termékeivel) nem akarnak az emberek foglalkozni.
Idézet
 
 
+15 #10 Horváth Attila 2016-08-11 13:46
A szerződéseket mindig akkor veszik elő, ha krízis van. Addig a pontig van jófejség, a másik oldalon meg jópofizás, vállba veregetés. Mint a Rockmaratonon. Aztán jön egy jogi kérdés: ki mit tehet az új helyzetben? Na ekkor kell a jó szerződés, különben több ezer embert pofára ejtenek. (Egyébként meg a koncert látogatója is egy szerződést köt a szervezőkkel a jegy megváltásakor. Ha nem szimpatikus ez a tény, sajna' akkor is.)

Ahol egy Mercedes ára a tét másfél óra tényleges munkáért, az már nem az ideák világa. Igen, olyan, mint egy munkahely, mert az is. Nem öltönyben jönnek, de dolgozni, pénzt keresni, megélni. Nem bulizni. Legfeljebb a végén. Hogy ez nem metalos? Nem. Cseppet sem. Mert már nem underground. Ez a show business.

A karitatív tevékenység egy más dolog, meg az emberiesség is. Idealisták voltak és szerencsére lesznek is. (A legkisebbek meg a legnagyobbak meg is tehetik.) De kötelezni csak arra lehet egy fellépőt, amire a szerződésben vállalást tett. És akit orrba vágtak a rendezők + gyenge kötelmei vannak, az elszelel.

A rajongót addig szeretik, amíg fizet. Ha már lemezt nem is vesz (simán lenyúlja), ott van még a koncertjegy, a póló meg a csecsebecsék. Ha egyik sem megy, minek erőlködnének. Ilyen körülmények szorításában a "jófejség" egyre kisebb teret kaphat.

A Tankcsapda is játszott egyik turnéján két egymást követő héten Nagykanizsán, de nem jófejségből. Sokan kinnrekedtek, volt egy szabad nap, visszajöttek pénzt keresni. Nem bónusz ingyen koncertet adtak hálából a nagy érdeklődésért. Amellett persze lehettek jófejek is. Főleg Fejes.

A Meshuggah ingyen játszott? Ugye hogy nem? Akkor jófejek voltak vagy roppant szemfüles, költséghatékony üzletemberek?

Bocs, nem akartam illúzió romboló lenni, de nekem a földön kényelmesebb.
Idézet
 
 
+12 #9 RobertThorn 2016-08-11 11:56
Pedig amit a cikkből kiemeltem, annál egyértelműbben nem lehet a helyzetet jellemezni.
Dunaújváros óta valahogy mindenki mintha valami multis állásbörzén érezné magát, és fontosnak tartja kiemelni, hogy dekéremszépen itt szerződések vannak, biznisz, komolyság, stb., hátha sikerül valamely - ISO szabványoktól, ITILtől, meg az összes létező elbaszott vállalati policyval megterhelt - cég (hasraütök) customer solution specialist pozícióját megkapni majd..
A jófejség lényege PONT AZ lenne, hogy valamit akkor is megcsinálsz, ha az első blikkre gazdaságilag nem épp előnyös neked. Mert észreveszed, hogy a terméked értékesítési láncának legvégén hús-vér emberek vannak, érzelmekkel, gondolatokkal.
Pl: rengeteg cégnek kurvára nem érdeke, hogy a bevételétől csak úgy lemondjon. De mondjuk volt épp valahol egy természeti katasztrófa, ahol mondjuk emberi életek forognak kockán attól, hogy kapnak e pénzt vagy sem. A céget amúgy a világon senki nem kötelezi erre, de mégis adakozik. Mert mondhatjuk úgyis, hogy jófej a cég.
Nem tudom mennyire igaz, de állítólag zenészek is lehetnek jófejek: Prince a szigetes koncertjén önként felajánlotta saját csekkfüzetét, hogy akármennyi is az ezzel járó büntetés, márpedig ő nem fogja akkor abbahagyni a műsort, amikor a szerződése írta, ha egyszer jól érzi magát.
2007ben szintén a világon semmi nem kötelezte a Meshuggah zenekart, hogy nyáron beiktasson egy magyar állomást a turnéjába. Aki viszont ott volt akkor a Kultiban, az a saját bőrén is tapasztalhatta, milyen az, amikor egy zenekar jófej.

Valóban nagyon szigorú farkastörvények alapján megy az élet minden területén a XXI. században a munka mint olyan, de ha kicsit kinyitjuk a szemünket, akkor észrevehetjük, hogy az, aki sok emberrel képes jófej lenni, az azért annyira rosszul nem szokott abból kijönni.
Idézet
 
 
+9 #8 Horváth Attila 2016-08-11 09:28
Idézet - RobertThorn:
"Dolgozhat benne így is a késztetés, hogy azért vagyok itt, mert X év után meg akarom ismét szeretgetni a közönségemet. Magyarán: semmi sem tiltja, hogy valaki jófej legyen

Csak az a baj, hogy a szerződésben vannak lefektetve a játékszabályok. És vannak, akik a játékszabályoka t komolyan veszik. (Általában a komoly emberek.) Mert nem jófejségen alapul egy rendezvény. Max. kezdő, kiszolgáltatott bandáknál, de azt meg kinövik. Nagypályán üzletemberek ülnek le üzletemberekkel : alku, feltételek, egyezség, teljesítés(igaz olás) és UTÁNA - nem előre! - fizetés (előre legfeljebb előleg). Aki ebben gyenge vagy nem veszi komolyan, az rossz üzletet köt, és az előadója megléphet. A leggyengébbekné l koncert nélkül, teljes gázsival.
Idézet
 
 
+1 #7 RobertThorn 2016-08-10 22:06
"Vagyis attól, hogy valaki egy amerikai menedzsmenttel, londoni booking ügynökséggel dolgozó, nagynevű zenekarban játszik, és ott van vele a turnémenedzser meg a kiadó embere, még lehet alapvetően muzsikus. Dolgozhat benne így is a késztetés, hogy azért vagyok itt, mert X év után meg akarom ismét szeretgetni a közönségemet. Magyarán: semmi sem tiltja, hogy valaki jófej legyen, tizenkilencre lapot húzzon, és lépéseket tegyen annak érdekében, hogy nem várt kellemetlensége k ellenére is legyen koncert. Szemben azzal, amikor az illető hátradől, és csak rámutat a szerződés egy adott pontjára..."

Szívemből szólt.
Idézet
 
 
+6 #6 2BIG4U 2016-08-10 22:04
ManOwaR-t a nepnek!
Idézet
 
 
-12 #5 Gonzóó 2016-08-10 18:34
Elhozhatnátok a Megadethet, úgyis akciós az avokádó.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.