Shock!

január 29.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

72 Seasons címmel érkezik az új Metallica, bemutatták az első dalt

72 Seasons címmel, április 14-én új nagylemezzel jelentkezik a Metallica. Az első előzetes dal máris meghallgatható.

1127met

Hét év várakozás után, tavasszal jelenteti meg tizenegyedik stúdióalbumát a Metallica. A Greg Fidelman producerrel készített 72 Seasons a csapat saját kiadójánál, a Blackened Recordingsnál érkezik, és 77 percnyi muzsika kerül rá. Ez lesz a csapat első nagylemeze a 2016-os Hardwired... To Self-Destruct óta. „72 évszak: életünk első 18 éve, amely a valódi vagy nem valódi énünket formálja – mondja a címről James Hetfield. – Az az alap, hogy a szüleink mondják meg, kik vagyunk, ami talán be is skatulyázza, milyen személyiségek vagyunk. Szerintem az alaphiedelmek folyamatos tanulmányozása a legérdekesebb ebben, illetve az, miként befolyásolja mindez a mai világról alkotott képünket. Felnőttkori tapasztalataink nagy része ezekre a gyermekkori tapasztalatokra adott reakció, vagy ezek újrajátszása. A gyermekkor foglyai maradunk, vagy kitörünk a magunkban hordozott kötöttségekből."

metallica_cA lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:

01. 72 Seasons
02. Shadows Follow
03. Screaming Suicide
04. Sleepwalk My Life Away
05. You Must Burn!
06. Lux Æterna
07. Crown Of Barbed Wire
08. Chasing Light
09. If Darkness Had A Son
10. Too Far Gone?
11. Room Of Mirrors
12. Inamorata

Az első előzetes dal Lux Æterna címmel máris meghallgatható. A zenekar áprilistól már biztosan Európában koncertezik, de a menetrend még nem végleges, a körút érdekességét viszont ezúttal azt jelenti, hogy a csapat minden állomáson két bulit játszik, méghozzá ismétlések nélküli setlisttel. A hozzánk legközelebbi kettős dátum egyelőre május 26-án és 28-án esedékes Hamburgban. Európában az első estéken az Architects és a Mammoth WVH, a második bulikon a Five Finger Death Punch és az Ice Nine Kills, míg az észak-amerikai kör első bulijain a Pantera és a Mammoth WVH, a második estéken szintén a Five Finger Death Punch és az Ice Nine Kills játszik majd velük.

 

Hozzászólások 

 
#38 Zsolt Kőmüves 2022-12-01 13:35
Attol, hogy valaki jo uzleti erzekkel rendelkezik , jo a szimata , jokor volt jo helyen , meg nem lesz jo dalszerzo! Az Armored Saint pl hiaba lett volna a Metallica helyeben 84-86-ban , soha nem tudtak volna kiizzadni magukbol egy Ride vagy Master szintu lemezt! Ez nem uzleti erzek fuggo. Forditva , ha a Metallica lett volna az Armored helyeben , akkor is megirjak a ket alapvetest!
Idézet
 
 
#37 Goodbye 2022-11-30 15:41
Hú, én most szembesülök vele hogy bizonyos dolgokkal mennyire kisebbségben vagyok :D Az Iron Maident jobban szeretem a Killersnél, érettség ide vagy oda.
Idézet
 
 
#36 Montsegur 2022-11-30 13:52
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Martin:
[quote name="Draveczki-Ury Ádám"][quote name="Goodbye"]
Szerintem a Motorbreath és a Fade To Black, netán a Seek & Destroy és a The Call Of Ktulu között sokkal nagyobb különbség van fejben meg érettségben, mint mondjuk a Metal Thrashing Mad és a Gung-Ho között. Más zenekarok a harmadik-negyedik albumukra tették meg azt az ugrást, amit a Metallica a másodikra abszolvált, ha egyáltalán sikerült nekik.

Ez azért elég nagy túlzás.
Más zenekarok közül például az Iron Maiden és a Killers ég és föld. (Az első egy totál amatőr zenekar csapkodása, a második pedig egy céltudatos és kiforrott anyag olyan zenészekkel akik megtanultak játszani a hangszereiken.)
A Too fast to love és a Shout at the Devil között pedig legalább akkora ugrás volt mint az első 2 Metallica album közt. Kurva jó banda volt a metallica, de unalmas már ez a "mindig mindent ők csináltak meg először" meg ők ilyen különlegesek voltak meg olyan különlegesek meg a többi hülyeség.
Úgyhogy amiben a Metallica mindig a többiek előtt járt az az üzletpolitika, mert azt nagyon jól látták, nagyon jól mérték fel azt is hogy mikor milyen zenét kell játszaniuk és a kitartásuknak vagy épp Lars Ulrich remek meggyőzőképessé gének vagy talán a jó szerencsének köszönhetően sikerült egy olyan kiadót találniuk akik 100%-ig beáll mögéjük.

Csak a velük egyívású zenekarokról beszéltem, ez nem volt egyértelmű akkor.

Persze, ha nincs a Q Prime menedzsment, meg nincs ott Lars vizionáriusként , nyilván másképp lett volna, ettől függetlenül tartom, hogy a korabeli thrashzenekarok nál nem találsz második lemezen olyan érett és előrehaladott dalokat, mint a Ride The Lightningon.


Ezzel teljesen egyetértek. Már a második lemezen szétfeszítették a thrash kereteit. Ha szigorúan a műfaji sajátosságokat nézzük, akkor a Reign in Blood a thrash csúcsa, de a Metallica már akkor tudott valami mást, valami többet is.

Az költői kérdés, hogy ha kisebb kiadónál maradnak, mire viszik, mert Lars mániákusságát ismerve előbb-utóbb mindenképp bedumálta volna magukat egy nagyobb kiadóhoz.

Az üzletpolitikáró l meg annyit, hogy még nem is ismertem ezt a szót, amikor a Ride már életreszólóan a legkedvencebb lemezem volt.
Idézet
 
 
#35 Draveczki-Ury Ádám 2022-11-30 13:03
Idézet - Martin:
[quote name="Draveczki-Ury Ádám"][quote name="Goodbye"]
Szerintem a Motorbreath és a Fade To Black, netán a Seek & Destroy és a The Call Of Ktulu között sokkal nagyobb különbség van fejben meg érettségben, mint mondjuk a Metal Thrashing Mad és a Gung-Ho között. Más zenekarok a harmadik-negyedik albumukra tették meg azt az ugrást, amit a Metallica a másodikra abszolvált, ha egyáltalán sikerült nekik.

Ez azért elég nagy túlzás.
Más zenekarok közül például az Iron Maiden és a Killers ég és föld. (Az első egy totál amatőr zenekar csapkodása, a második pedig egy céltudatos és kiforrott anyag olyan zenészekkel akik megtanultak játszani a hangszereiken.)
A Too fast to love és a Shout at the Devil között pedig legalább akkora ugrás volt mint az első 2 Metallica album közt. Kurva jó banda volt a metallica, de unalmas már ez a "mindig mindent ők csináltak meg először" meg ők ilyen különlegesek voltak meg olyan különlegesek meg a többi hülyeség.
Úgyhogy amiben a Metallica mindig a többiek előtt járt az az üzletpolitika, mert azt nagyon jól látták, nagyon jól mérték fel azt is hogy mikor milyen zenét kell játszaniuk és a kitartásuknak vagy épp Lars Ulrich remek meggyőzőképessé gének vagy talán a jó szerencsének köszönhetően sikerült egy olyan kiadót találniuk akik 100%-ig beáll mögéjük.

Csak a velük egyívású zenekarokról beszéltem, ez nem volt egyértelmű akkor.

Persze, ha nincs a Q Prime menedzsment, meg nincs ott Lars vizionáriusként , nyilván másképp lett volna, ettől függetlenül tartom, hogy a korabeli thrashzenekarok nál nem találsz második lemezen olyan érett és előrehaladott dalokat, mint a Ride The Lightningon.
Idézet
 
 
#34 Martin 2022-11-30 12:56
[quote name="Draveczki-Ury Ádám"][quote name="Goodbye"]
Szerintem a Motorbreath és a Fade To Black, netán a Seek & Destroy és a The Call Of Ktulu között sokkal nagyobb különbség van fejben meg érettségben, mint mondjuk a Metal Thrashing Mad és a Gung-Ho között. Más zenekarok a harmadik-negyedik albumukra tették meg azt az ugrást, amit a Metallica a másodikra abszolvált, ha egyáltalán sikerült nekik.

Ez azért elég nagy túlzás.
Más zenekarok közül például az Iron Maiden és a Killers ég és föld. (Az első egy totál amatőr zenekar csapkodása, a második pedig egy céltudatos és kiforrott anyag olyan zenészekkel akik megtanultak játszani a hangszereiken.)
A Too fast to love és a Shout at the Devil között pedig legalább akkora ugrás volt mint az első 2 Metallica album közt. Kurva jó banda volt a metallica, de unalmas már ez a "mindig mindent ők csináltak meg először" meg ők ilyen különlegesek voltak meg olyan különlegesek meg a többi hülyeség.
Jó banda voltak, jó zenével, kialakult zenei képpel amit úgy értek hogy a zenészek pontosan tudták mikor milyen irányba akarnak elindulni és ha 4 elme egy felé húz ott még a világ sem tehet keresztbe, ráadásul sikerült kifogniuk egy jó menedzsmentet és lemezkiadót.
A Metallica sikereihez azért alighanem a jó zenén felül ezek is kellettek. Ha nem az Elektra lett volna a kiadójuk hanem mondjuk a Metal Blade kb. megmaradtak volna egy Armored Saint szinten. (Ami zeneileg semmivel sem volt rosszabb a Metallicánál csak a tagok sokkal kevesebbet tudtak a zeneipar működéséről egy sor pályatársukhoz hasonlóan.)
Úgyhogy amiben a Metallica mindig a többiek előtt járt az az üzletpolitika, mert azt nagyon jól látták, nagyon jól mérték fel azt is hogy mikor milyen zenét kell játszaniuk és a kitartásuknak vagy épp Lars Ulrich remek meggyőzőképessé gének vagy talán a jó szerencsének köszönhetően sikerült egy olyan kiadót találniuk akik 100%-ig beáll mögéjük. (A Fekete albumból negyed ennyi sem fogyott volna el ha nem az Elektra adja ki hanem egy független kiadó. A Klasszikushock tele van olyan lemezekkel amik legalább olyan jók csak kiadói bénázások miatt nem jutott el az emberekhez.)
Idézet
 
 
#33 Draveczki-Ury Ádám 2022-11-30 05:08
Idézet - Goodbye:
Azért az nagyon szubjektív, hogy ki mennyit fejlődött az első és a második albuma között. Nekem a Kill úgy tökéletes ahogy van, de a Ride meg a Master is. A Slayer meg az Anthrax esetében hatalmas fejlődést vélek felfedezni, de utóbbi csapatban nyilvánvalóan közrejátszott az énekescsere is.

Szerintem a Motorbreath és a Fade To Black, netán a Seek & Destroy és a The Call Of Ktulu között sokkal nagyobb különbség van fejben meg érettségben, mint mondjuk a Metal Thrashing Mad és a Gung-Ho között. Más zenekarok a harmadik-negyedik albumukra tették meg azt az ugrást, amit a Metallica a másodikra abszolvált, ha egyáltalán sikerült nekik.

Idézet - Goodbye:
A Megadeth meg hatalmasat zuhant a második nekifutásra, de természetesen ez is csak egy vélemény.

Alighanem erős kisebbségben is vagy vele :D De amúgy ott sincs akkora szintkülönbség, mint a Metallicánál.
Idézet
 
 
#32 Goodbye 2022-11-30 00:02
Azért az nagyon szubjektív, hogy ki mennyit fejlődött az első és a második albuma között. Nekem a Kill úgy tökéletes ahogy van, de a Ride meg a Master is. A Slayer meg az Anthrax esetében hatalmas fejlődést vélek felfedezni, de utóbbi csapatban nyilvánvalóan közrejátszott az énekescsere is. A Megadeth meg hatalmasat zuhant a második nekifutásra, de természetesen ez is csak egy vélemény.
Idézet
 
 
#31 LikvidálGyula 2022-11-29 18:37
Idézet - Toti:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Toti:
Elismerve Cliff Burton zsenialitását, nem szabad túlértékelni dalszerzőként betöltött szerepét. Az első és második album közötti különbség megszólalásban, kidolgozottságb an valószínűleg nagy részben az ő érdeme (az első metallicás koncertje 1983 márciusában volt, a Kill 'em All felvétele májusban), a második és harmadik album között viszont már nincs olyan nagy különbség, én ezt annak a hatásnak tulajdonítok, amit Cliff gyakorolt a Metallica fő dalszerzőire, Jamesre és Larsra (és talán Kirkre is) - már 1985 végére sikerült összerakniuk egy Batteryt, Sanitariumot, ezek valószínűleg a Cliff-fel való találkozás, együttzenélés nélkül nem születtek volna meg, legalábbis nem ilyen formában..

De hát épp ez az ugrás volt az, ami a Metallicát igazán Metallicává tette. Ha összehasonlítod a Killt a Ride-dal, aztán meghallgatod egymás után a Show No Mercyt meg a Hell Awaitset, netán a Fistful Of Metalt meg a Spreadinget, össze sem lehet hasonlítani, micsoda előrelépést jelentett a kettes lemez a Metallicánál az elsőhöz képest a pályatársak saját fejlődéséhez képest, és mindössze egy év alatt. Kis túlzással egy másik zenekart hallasz a Ride-on, mint a Killen. Egyetlen kortárs zenekar sem ugrott magához képest akkorát az első és a második albuma között, mint ők, és ez Hetfieldék szerint is gyakorlatilag egy személyben Cliff Burtonnek volt köszönhető. A szerepét szerintem épp, hogy nem lehet eléggé túlértékelni.

Igen, ez a hatalmas ugrás döntően neki köszönhető, de mivel az ugrás hatalmas volt, nem gondolnám, hogy lett volna még egy ehhez mérhető ugrás. Bár ki tudja, 36 év hosszú idő, talán a St. Anger lenne most a XXI. század metal alapvetése.

Cliff forever!
Idézet
 
 
#30 Martin 2022-11-29 18:17
A Metallica feltalált egy új stílust: Dallamos Motörhead.
Idézet
 
 
#29 queensryche999 2022-11-29 17:57
A fenti dal teljesen korrekt, ennél rosszabb ne legyen. Ugyanez vonatkozik a hangzásra. Annak is megvannak az okai, hogy miért "csak" a korrekt jelzőt használom.

A Metallicával kapcsolatban már mindenki minden elvárást és csalódást megfogalmazott az évtizedek során, de még mindig érdekes elolvasni a "mi lett volna ha" elméleteket, mint itt is Cliff kapcsán. A szerepe a zenekar fejlődésében szerintem sem lehet eléggé túlértékelt, ugyanakkor esélytelen megmondani, mi lett volna, ha nem történik meg a tragédia '86-ban. Ennek alapvetően az az oka, hogy ahogy mindenki, ő is változott, formálódott volna az évek előrehaladtával - csupán 24 évet élt. A Metallica sztoriját ismerjük '86 után is, ahogy Hetfield és Ulrich személyisége-kapcsolata is viszonylag jól dokumentált a rengeteg interjú és könyv miatt. Cliff viszont örökre megmaradt egy komolyzene rajongó, trapézgatyás, füvező, bohókás, virtuóz zseninek. Megjósolhatatla n, milyen emberré és zenésszé vált volna 30-40 évesen. Innentől nyilván ez is csak találgatás, de szerintem mára már nem lenne a zenekarban. Valószínűleg nem is mostanában szállt volna ki. Ezt nem a Load, vagy a St. Anger miatt írom, hanem mert szerintem simán benne lett volna a pakliban nála, hogy a saját feje után megy egy idő után.
Idézet
 
 
#28 Toti 2022-11-29 13:11
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Toti:
Elismerve Cliff Burton zsenialitását, nem szabad túlértékelni dalszerzőként betöltött szerepét. Az első és második album közötti különbség megszólalásban, kidolgozottságb an valószínűleg nagy részben az ő érdeme (az első metallicás koncertje 1983 márciusában volt, a Kill 'em All felvétele májusban), a második és harmadik album között viszont már nincs olyan nagy különbség, én ezt annak a hatásnak tulajdonítok, amit Cliff gyakorolt a Metallica fő dalszerzőire, Jamesre és Larsra (és talán Kirkre is) - már 1985 végére sikerült összerakniuk egy Batteryt, Sanitariumot, ezek valószínűleg a Cliff-fel való találkozás, együttzenélés nélkül nem születtek volna meg, legalábbis nem ilyen formában..

De hát épp ez az ugrás volt az, ami a Metallicát igazán Metallicává tette. Ha összehasonlítod a Killt a Ride-dal, aztán meghallgatod egymás után a Show No Mercyt meg a Hell Awaitset, netán a Fistful Of Metalt meg a Spreadinget, össze sem lehet hasonlítani, micsoda előrelépést jelentett a kettes lemez a Metallicánál az elsőhöz képest a pályatársak saját fejlődéséhez képest, és mindössze egy év alatt. Kis túlzással egy másik zenekart hallasz a Ride-on, mint a Killen. Egyetlen kortárs zenekar sem ugrott magához képest akkorát az első és a második albuma között, mint ők, és ez Hetfieldék szerint is gyakorlatilag egy személyben Cliff Burtonnek volt köszönhető. A szerepét szerintem épp, hogy nem lehet eléggé túlértékelni.

Igen, ez a hatalmas ugrás döntően neki köszönhető, de mivel az ugrás hatalmas volt, nem gondolnám, hogy lett volna még egy ehhez mérhető ugrás. Bár ki tudja, 36 év hosszú idő, talán a St. Anger lenne most a XXI. század metal alapvetése.
Idézet
 
 
#27 shmonsta 2022-11-29 13:08
Nem olyan szögletes, mint a Hardwired dalai, ízesebb. Szerencsére élőben is inkább így játszanak már mindent, jót tesz a zenének és nem fárasztja le úgy a fület, mint némelyik albumverzió. A hangzás remélhetőleg nem a végleges verzió, bár náluk sosem lehet tudni. A cinek valahol a lánccsörgés és a vaslemezcsapkod ás között vannak félúton, nem az igazi. Bár ez lehet a tömörítés hibája is. Ha ez a szám jellemzi a lemez stílusát, hangulatát, akkor én sokat fogom hallgatni az biztos.
Idézet
 
 
#26 hároméves férfi 2022-11-29 11:51
Idézet - nxfn:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Toti:
Elismerve Cliff Burton zsenialitását, nem szabad túlértékelni dalszerzőként betöltött szerepét. Az első és második album közötti különbség megszólalásban, kidolgozottságb an valószínűleg nagy részben az ő érdeme (az első metallicás koncertje 1983 márciusában volt, a Kill 'em All felvétele májusban), a második és harmadik album között viszont már nincs olyan nagy különbség, én ezt annak a hatásnak tulajdonítok, amit Cliff gyakorolt a Metallica fő dalszerzőire, Jamesre és Larsra (és talán Kirkre is) - már 1985 végére sikerült összerakniuk egy Batteryt, Sanitariumot, ezek valószínűleg a Cliff-fel való találkozás, együttzenélés nélkül nem születtek volna meg, legalábbis nem ilyen formában..

De hát épp ez az ugrás volt az, ami a Metallicát igazán Metallicává tette. Ha összehasonlítod a Killt a Ride-dal, aztán meghallgatod egymás után a Show No Mercyt meg a Hell Awaitset, netán a Fistful Of Metalt meg a Spreadinget, össze sem lehet hasonlítani, micsoda előrelépést jelentett a kettes lemez a Metallicánál az elsőhöz képest a pályatársak saját fejlődéséhez képest, és mindössze egy év alatt. Kis túlzással egy másik zenekart hallasz a Ride-on, mint a Killen. Egyetlen kortárs zenekar sem ugrott magához képest akkorát az első és a második albuma között, mint ők, és ez Hetfieldék szerint is gyakorlatilag egy személyben Cliff Burtonnek volt köszönhető. A szerepét szerintem épp, hogy nem lehet eléggé túlértékelni.


A Metallica első lemezhez képest minden későbbi már csak visszalépés volt.


A Hit the Light demóhoz képest, pózeröcsi.
Idézet
 
 
#25 valarmorgulisz 2022-11-29 11:49
Idézet - warmwetcircles:
Elsőre egész jó, bár így Metallica dalként hallgatva furcsa. A gitárok, meg a riff kissé Kill 'em Allosak, netán a Garage Inc. megközelítés sem távoli, viszont valahogy a Trivium inkább beugrott. A dob sem túl Lars-os, valahogy nekem hiányzik a rá jellemzó ad hoc jelleg.


Ez a best. A metallica Triviumosodik :D Mekkroa flash annak tükrében, hogy a Trivium Crusadeje a legjobb Metallica copy lemez amit szerintem omázsként meg lehetett írni :D Abszolút nem kötözködésből írom vagy ilyesmi. Csak mókás így belegondolni ebbe.
Idézet
 
 
#24 malarena 2022-11-29 11:33
Micsoda fogós refrén.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.