Shock!

február 15.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

DVD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Winger: Live

A Frontiers jó lóra tett az újjáalakult Wingerrel: akárcsak a tavasszal kihozott dupla Demo Anthology vagy a Making Of Winger IV DVD, e friss, CD-verzióban is hozzáférhető koncertanyag megjelentetése is azt bizonyítja, hogy a melodikus zenék leszűkült piacán elég komoly igény mutatkozik a dallamos hard rock egyik legendája iránt. Nyilván nem lehet lekaszálni velük a fél világot, de a fanatikus rajongói mag azért van akkora, hogy megéri nekik speciális cuccokat kinyomni, és amíg ezek a kiadványok ilyen magas minőséget szállítanak, addig kizárólag támogatni tudom a hasonló húzásokat.

megjelenés:
2007
kiadó:
Frontiers
Neked hogy tetszik?
( 5 Szavazat )

A DVD-verzióban 17 számos koncertfelvételt valahol Amerikában rögzítették egy elég érdekes kialakítású, kábé Almássy tér-méretű teremben. A hasonló státuszú bandák hajlamosak félvállról venni a koncertvideókat, de a Winger itt sem volt hajlandó engedni a minőségből: 10 kamerával dolgoztak, vagyis a képanyagra, a beállításokra, a világításra, a vágásokra abszolút nem lehet panasz, profi munkáról van szó. A hang is oké, bár nem biztos, hogy az erre különösen érzékenyeket kielégíti a szimpla sztereó megszólalás és az 5.1-es keverés hiánya. Én mindenesetre nem vagyok háklis az ilyesmire, normál házi cuccon így is teljesen élvezhető az anyag.

Maga a program igazi best of Winger, amiben a korai hajmetal sikernóták éppúgy helyet kaptak, mint minden idők egyik legjobb hard rock lemeze, a Pull mélyebb, komorabb darabjai és a tavalyi anyag kiemelkedő pillanatai. Utóbbiak egyébként vajpuhán illeszkednek a jól bejáratott régi klasszikusok közé, még ha a közönség láthatóan nem is nagyon ismeri őket. Helyben vagyunk amúgy, az egyetlen néhol zavaró tényező ugyanis pont az a halvérűség, amit a derék jenkik tanúsítanak a koncert során. A nagy slágereket persze együtt éneklik az élőben is döbbenetesen jó hangú Wingerrel – Kip kinézetre mintha csak Kurt Russell és Jon Bon Jovi keveréke lenne – , mozogni, beindulni azonban nem nagyon akaródzik nekik.

A négyest ez persze azért annyira nem zavarja, végig hihetetlen minőségben muzsikálnak. Sajnos tavaly nem tudtam megnézni a bandát élőben, amit a felvétel alapján még jobban bánok, ezek az arcok ugyanis tényleg nagyon tudnak, még ha nem is feltétlenül akarják ezt mindenáron az arcunkba erőltetni. A Steve Vai-fejű, hibbantan grimaszoló Rod Morgenstein például simán ott van a rockdobosok krémjében: elképesztően ízesen és egyszersmind technikásan üt, de játéka ennek ellenére sosem válik tolakodóvá. Abba a szűk elitbe tartozik, akiknek van értelme dobszólót nyomniuk egy koncerten – oda is teszi rendesen. Reb Beach gitárfenomén önálló blokkja is élvezetes, az igazi meglepetést azonban nem is ő okozza, hanem a Pull időszakban csatlakozott, majd az újjáalakulásnál is visszahívott John Roth, aki a vékonydongájú virtuóz abszolút méltó partnere. Mindent tud a gitárról, ráadásul leheletfinoman, érzéssel kezeli a hangszert, tényleg kevesebb lenne nélküle a banda. Külön billentyűs ezen a turnén nem ment velük – Kip török cimborája, Cenk Eroglu valami miatt nem ért éppen rá – , így a szintetizátort a főnök kezeli, ha éppen szükség van rá.

A régi dalokat látva-hallgatva feltűnő, mennyivel kreatívabb banda volt a Winger, mint a kortársak 99 százaléka – egy rakás olyan riff, témázgatás fedezhető fel a korai nótákban, amiket ma egyesek simán leprogmetaloznának – , egyébként meg az összes itt szereplő dal maximális pontszámot érdemel, nem tudnék igazi csúcspontot kiemelni. A hangulat nyilván a legnagyobb slágereknél hág a tetőfokára: az Easy Come Easy Go, a Seventeen vagy a Can't Get Enuff még a lusta amerikaiakat is átmozgatják, nem is beszélve a záró Hungry, Madalaine kettősről vagy a nagy balladákról. A Pull szigorúbb témái is ütnek – sajnos a Blind Revolution Mad felvezetését nem játsszák, mint ahogyan a Tears On Stone-t is lespórolják a Junkyard Dog végéről – , a legizgalmasabb, legkevésbé szokványos nóta azonban kétségkívül a IV lemez Genericája, ami élőben is lenyűgöző semmihez sem hasonlítható, álomszerű harmóniáival.

Extrákkal nem kényeztet a DVD – van egy kis filmecske a beállásról meg egy fotógaléria, aztán kész – , és a készítők alighanem a booklet fogalmát sem ismerik, de a zenei anyag nívója miatt mindenképpen jó befektetés ez a kiadvány.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.