Shock!

április 24.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

DVD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

G3: Live In Denver 2003

A 2003-as G3 turné összeállítása jó húzás volt, igazi csemege a hathúros hangszer szerelmeseinek, hiszen a két stabil résztvevő (Joe Satriani és egykori tanítványa, Steve Vai) mellett a 80-as évek villámkezű mestere, a mára igencsak termetes Yngwie Malmsteen volt a harmadik fellépő - mondhatni a habcsók a tortán. A koncertsorozat denveri állomásán felvett anyag - bár semmi hűde-extrát nem tartalmaz - a modern rock-gitározás szentháromságát vonultatja fel.

megjelenés:
2004
kiadó:
Sony / Epic
Neked hogy tetszik?
( 8 Szavazat )

Aki ott volt a júliusi pesti állomáson, ahol Robert Fripp volt a harmadik versenyző, (de sajnos igazán el sem startolt...) az tudja, hogy mit várhat Vai-tól és Satrianitól. Fejenként szűk fél órában mindketten megcsillogtatják technikás, egyéni dallamvilággal rendelkező játékukat. Satriani laza és feelinges, Sebaj Tóbiásos sapkája és napszemcsije alól nagy mosollyal nyomja a surf-metal riffeket és iskolateremtő szólóit. A Satch Boogie és a The Extremist szinte természetes, hogy itt vannak, Always With Me... helyett viszont a szintén ismert dallamként visszaköszönő Midnight csodálható meg, egész elképesztő hangzat-tapping technikával előadva. A technikai megoldások viszont nem hogy nem mennek a dalok rovására, de mindegyik kicsit más színezetet a dallamoknak, így cseppet sem tűnik öncélúnak, és ez Satriani nagy előnye a másik két villámkezűvel szemben.

Vai szokásához híven hihetetlen eleganciával és nem kevés humorral tolmácsolja elképesztő témáit. Megdöbbentő az I Know You're Here háromnyakú gitárja, és amit azon elővezet. Az I'm The Hell Outta Here gegjeit és szólóorgiáját már nem is említem, aki volt koncerten, az sejti, a többiek pedig nézzék meg. Bár DVD-n látva már megkérdőjeleződik a spontaneitás gondolata, mert bizony betanult trükkök ezek, de attól függetlenül lélegzetelállító minden még oly egyszerűnek is tűnő mutatvány, mert közben abszolút világklasszis zene szól. A kísérőzenészek listája meg felettébb illusztris: bőgőn az ex-Mr. Biges Billy Sheehan, aki méltó párja Vai-nak, már ami a hangszeres tudás és az örültség mértékét illeti. Ami viszont szinte vérlázító: a szintetizátoroknál a szintúgy gitárhős kolléga, Tony MacAlpine áll, néha gitárt is ragadva.

Yngwie Malmsteen évtizedek óta a barokk zenéből táplálkozik (lásd: pl. a fantáziátlan Baroque and Roll cím), sebességőrült témáit nézni jó, de hallgatni kicsit kevesebb élvezetet jelent, mint a másik két mágus kiforrottan sokszínű dalait. Nem értem, miért kell 5 percenként megpörgetni a gitárt méretes dereka körül, nomeg miért van minden ujján gyűrű és mit keres egy ökölnyi Rolex a csuklóján, mikor koncertet ad. Gitárkoncertet. A csuklói és az ujjai segítségével. Én sem megyek kocogni acélbetétes bakancsban. No, mindegy. Yngwie ilyen és kész. És igazán szép pillanatai is vannak, mint pl. a Far Beyond the Sun klasszikusa. Az akusztikus gitárszólót viszont feleslegesnek tartom, mert ugyanúgy teker rajta, mint a védjegyévé vált, a bundok közt kimélyített fogólapú Fender Stratocasteren.

Az anyag negyedik része a G3-Jam, ahol mindhárom fenomén egyszerre ontja a hangokat. Sorban jönnek a klasszikusok: a "Rockin' in the free world" után két Hendrix-szerzemény hangzik el (Little Wing és Voodoo Chile). Érdekesség, hogy mindhárman a mikrofonhoz is lépnek, Satriani mikiegér-hangja után felüdülés Vai érzelemgazdag orgánuma ("azon kívül, hogy gitáristen, még a Megasztárt is simán megnyerné" - mondta Geri barátom). Yngwie pedig a Marlboro-n és Jim Beamen edzett blues-torok, le a kalappal előtte is, csak újból elbohóckodja azokat a kliséket, amik már 10 éve mosolyogtatóak voltak. Szólóügyileg itt is alulmarad, hisz természetesen ahol csak teheti teker, mint Lacika a lánc nélküli biciklin. Pedig a Little Wingben pont nem kéne, és ezt egyedül Satriani érzi.

De mindez csak kukacoskodás, mert mindhárman tudásuk legjavát nyújtják és lehet kamillázni és emészteni... Gitárosoknak alap, mint inspiráció (vagy elrettentés?). A virtuóz instrumentalisták kedvelői is elégedetten csettinthetnek a mesterek ujjai láttán, amire elméletileg egy-egy dalban rá is közelíthetünk.

Pluszként megnézhetjük a dicső trió biográfiáját, a kísérőzenészek és segítők névsorát és hasonló kis extrákat. Kellemes kiadvány, de férne rá több egyéb is. Viszont tökéletesen felidézi koncerten látottakat.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.