Ez a zenekar nyilvánvalóan csak viccből létezik. Már a nevük sem engedett sok jóra következtetni, aztán ha vetünk egy pillantást a borítóra, megbizonyosodhatunk, hogy ez bizony retro a javából - oldalvást apró kis halálfejekkel, kedves díszítés gyanánt.
Jöjjön aminek jönnie kell: hallgassunk bele. Az első pár másodpercben feltűnik, hogy a két gitár egymáshoz képest bizony hamis (ezt a hanghatást később megismétlik néhányszor), illetve a hangzás vetekszik egy húszéves magyar albuméval, aztán amikor énekesünk nekilát úgy istenigazából danolni, megfagy a levegő, oly éles sikolyokat ereget ki torkán, először még lelkesen, később már csak fülbántóan falsul. Rob Halford (vagy hazai legendás követője) biza megirigyelhetné.
A promolapjuk (két mondatos biográfia-szerűség kocaangolsággal, amiben több a nyelvtani hiba, mint a helyes mondat) hasonló jókat tartalmaz, mint ahogy a dalszövegek is. Ez különösen tetszett: ...so began SUPER METAL music. Mondják ők magukról. Juj!
A Rhapsody virágzása óta Olaszországban talán más fogalmakkal rendelkeznek a super metal musicról, mindenesetre az első másodpercek utáni döbbenetből felocsúdva rendkívül jól szórakoztam a zenén - még úgy három percig. Azért a jóból is megárt a sok!
A zene egyébként régi Maiden metal - persze butább formában és reménytelenül tehetségtelenül eljátszva. Kár, hogy honlapot nem találtam, mert a borítón lévő zenekarfotó igen csinos fiatalembereket rejt.
35 percnyi muzsikát tartalmaz a korong, de bevallom, képtelen voltam végighallgatni. Végigfutottam a dalokon, a végén egy rejtett lírai track újfent belém fagyasztotta a szót. Az meg egyenesen döbbenet, hogy magukat "zenész"-nek hívó emberkéknek ennyire nincs füle ahhoz, hogy mit produkálnak. Siralmas.
