Talán túl sok értelme már nincs is erről a demóról írni, hiszen a 2005-ben alakult csapat a demó felvétele után énekesnőt cserélt, és ugye általában az énekesek határozzák meg egy zenekar arcát. És bizony az itt dalolászó Mitru Tímea bűnrossz, ez kislányos nyávogás nem éneklés.
Felejtsük is el, talán az utódja jobb lesz, feleslegesen bántani így utólag meg nem akarom.
Sajnos azonban a zene sem csapott a földhöz, bizonyára aranyosak a srácok, és majd egyszer lesz ebből valami hallgatható, ám jelenleg kiforrottnak, ötletesnek és élvezhetőnek semmiképpen nem nevezném a dalokat. A saját hatásaikként megnevezett Avenged Sevenfold, Black Label Society, HIM felsorolás is erősen félrevezető, a közös pontot talán annyiban tudnám megnevezni, hogy az Otilában és az említett csapatokban is hangszereket használnak. Na de hogy. És mire. Az Otila alap dallamos (mai felfogású) heavy metalt játszik, billentyűvel dúsítva, a tempóban maradás fogalmát sem ismerve.
A demóra felkerült négy dal ötletfoszlányoknak megfelel, de sok év kell ahhoz, hogy ebből bármiféle élvezhető produkció váljék, így sok értelmét nem látom a demó bármiféle terjesztésének.
